BircaHang

Mark Fisher Kapitalista realizmus c. könyvében a kapitalizmus központalanságára azt mondja: “A legtöbb ember legközelebbi talkálkozása a kapitalizmus központalanságával a kólcenter. Fogyasztóként a kései kapitalizmusban egyre inkább két valóságban létezünk: az egyikben problémamentesen szolgáltatásokat kapunk, míg a másikban bekerülümk a kólcenterek őrült, kafkai útvesztőjébe, mely egy emlékezet nélküli világ, ahol az ok és az okozat… Tovább »

A munkavállaló alárendelt viszonyban van a munkáltatójával szemben, hiszen eleve ezért lett alkalmazva: teljesítsen egy adott feladatot a munkáltató nevében, a munkáltató érdekében, a munkáltató szabályai alapján. Ami a munkaviszonyt illeti, nem lehet szó se demokráciáról, se szólásszabadságról: ha aláírom a munkaszerződést, akkor vállalom a kötöttségeket. Ha mondjuk csempéző vagyok, nem mondhatom azt a munkaadónak,… Tovább »

2014 decemberében nagy balszerencse ért. Kénytelen voltam elmenni egy kétnapos céges kommunista szombatra, liberálisul tímbildingre. Nem lehetett egyszerűen nemet mondani, minden főnök nyaggatott, nem tudtam semmi kamuokot találni a kimaradásra. Szóval szombat reggel megjelentem a munkahelyemen, majd felszálltam a bérelt céges buszra, mely 2 és fél óra alatt elvitt minket egy egyébként kifejezetten kellemes hegyvidéki… Tovább »

A nagy cégek egyik rituáléja a munkaköri leírás. A valósághoz ritkán kapcsolódik. Eleve ezek a leírások semmit se jelentenek a legtöbb esetben. Amikor először kaptam munkahelyi leírást, 5 oldal volt, gyakorlatilag a világmindenség összes elképzelhető feladata benne volt, az első oldalon pedig pár május elsejei típusú jelszó is díszelgett. Oda is mentem közvetlen főnökömhöz megkérdezni,… Tovább »

Csak nyugodtan, szépen, ahogy a liba gágog a réten. Az alappont: dolgozni rossz dolog, ebből indulj ki! A munkavállalásnak egy értelmes célja van: a fizetés. Sose fogjuk jól érezni magunkat egy munkahelyen se, ez eleve szögezzük le. Azaz kisebb és nagyobb rossz között választhatunk csak. Na most, a munkaidő lényege: valahogy kíbirni, a lehető legkevesebbet… Tovább »

Komoly ember eleve tudja, hogy semmit se szabad komolyan venni egy munkahelyen. Nem mondom, hogy ne dolgozzunk, azt se, hogy szabotáljunk vagy lopjunk, ezek ugyanis értelmetlen és erkölcstelen eszközök. De aki idősebb, s akinek emiatt hatalmas tapasztalata van a kommunista rendszerből, az tudja: a szövegeket nem szabad komolyan venni.. Ahogy a múlt rendszerben a “mondd… Tovább »

Ami pozitív folyamat Kelet-Európában, hogy elkezdték értékelni az idős munkakeresőket. Korábban az volt, hogy 29 éves kor volt a felső határ, s idősebbet csak akkor, ha senki sincs 30 alatt. Ma mér sok helyen rádöbbentek, a fiatalra nem lehet számítani, mert: még pezseg benne a vér, szerelmes lesz, aztán elválik, felmond, hirtelen kalandvágya támad, így… Tovább »

Az én korosztályom az, mely már éppen felnőtt volt a kommunizmus bukásakor. Köztes helyzet, mert még a régi rendszer terméke volt, de a régi rendszerben se voltunk még stabil helyzetben. S bár ismerettségi köröm legnagyobb része magyar, itt vannak más kelet-európaiak is, pár cseh, lengyel, bolgár, s ex-szovjet ismerős. Saját tágabb ismeretségi köröm ebből a… Tovább »

Amikor 1998-ben kirúgtak budapesti munkahelyemről – egy bankban, pont a Parlament épülete mellett voltam pénztáros-ügyintéző -, elkezdtem ismét munkát keresni. Hozzá voltam szokva, hogy az ember szétküld átlag 100 önéletrajzot, kap 10 elutasítást, majd elhívják 2 interjúra, majd 2-3 hét múlva onnan is jön az elutasítás. Így nagyon meglepődtem, hogy az egyik helyen, az egyik… Tovább »

A ballib propaganda legújabb mániája Orbán támadása amiatt, hogy munkaalapú társadalmat akar. Most hagyjuk azt a mellékes elemet, hogy 2010 előtt éppen a ballibek beszéltek, Orbánnál sokkal radikálisabban ugyanerről, lásd “nincs rá pénz”, “nem elég hatékony a magyar munkás”, “az állam ugyanolyan, mint egy család, nem költhet többet, mint amennyit megtermelt”, s hasonló színmarhaságok. sokadik… Tovább »