BircaHang

Van egy vicces jelenség a liberális médiákban. Amikor valamilyen, liberális szemszögbúl pozitív ügyért tüntetnek bárhol a világban, mindig előjön, hogy a férfiakból álló rendőrség/csendőrség/katonaság erőszakos a nőkből – sőt gyerekekből – álló békes tüntetőkkel szemben. Lám, micsoda emberek ezek, a legelemibb tisztesség is hiányzik ebből a hatalomból és fogdmegjeiből: erős férfiak vernek gyenge nőket. Persze,… Tovább »

A liberalizmus hívei rendszeresen hivatkoznak arra, hogy a liberalizmus valójában nem is filozófia vagy politikai eszme, hanem a tiszta racionalitás, hiszen a liberális elmélet tényeken és a józan észen alapszik, nincsenek benne dogmák. A gond az, hogy ez nem csak tényszerűen nem igaz (erről már sokszor értekeztem), hanem elméletileg se az, sőt egyszerűen képtelenség, hogy… Tovább »

A ún. konzervatívizmus sose volt egyéb, mint gazdasági ultraliberalizmus, mérsékelten liberális kultúrpolitikával. Szükség rá ugyanúgy nincs, mint a “fajtiszta” liberalizmusra. Sőt, ma már ez se igaz. Egymás után vezetik be pl. a nyugati konzervatív pártok a homokos “házasságot”. Azt szoktam mondani: a mai konzervatív az 50 évvel ezelőtti liberális, a mai liberális pedig az 50… Tovább »

A liberális demokrácia, a polgári társadalom egyik legutálatosabb jellemzője a folytonos sietés. Folyton futni kell. A reklám is azt mondja “nincs idő a fájdalomra”. Más reklámokban az emberek futnak egész nap. Sőt büszkének kell lenni arra, ha az ember egész nap futkározik, aki nem így tesz az egyenesen “lusta disznó”. Liberális erény keveset aludni, este… Tovább »

A liberális narratíva két mágikus szava: a tolerancia és az elfogadás. A liberálisok okos emberek, igyekeznek a nyelvi terroron keresztül győzni. Ennek lényege: a szavaknak olyan tartalmat adni, mely eltér az eredetitől, s új értelmében mindenképpen a liberális narratívát erősíti. A toleranciáról már írtam. Valós jelentőse: eltűrni azt, amit nem szeretünk. Azaz nem azt jelenti,… Tovább »

Mindig jó hír, amikor az ellenség pánikolva tombol. HaFr, megbízott blogger a nemzet totális lepolgárosítására és liberálissá züllesztésére őszinte cikket írt: maga is belátja, hogy tervei esélytelenek. a cikk rövid, íme teljes egésze A szerző következtetései helyesek. Egyrészt a hatalom egyre gyengébb és bizonytalanabb. A brüsszeli csúcsoligarchia képtelen akaratát rákényszeríteni saját félperifériájára, a kényszerpolgárosodás elmaradt,… Tovább »

Az ember jókat mulat a nemrégi, de még folytatódó J. K. Rowling botrány kapcsán. Én egyébként nem olvastam egy sort se J. K. Rowling irodalmi tevékenységéből. Immunis vagyok az agyatlan álmesék ellen. Főműve első részét viszont, beismerem, láttam moziban, csak azt tudom mentségemre felhozni, hogy a 25. perc környékén elaludtam, s csak a végső feliratoknál… Tovább »

A liberalizmus a gondolkodás fősodra lett 200-300 éve. A legtöbb ember hajlandó alapból, gondolkodás nélkül elfogadni, bele se mélyedve. Még az ellenzők is többnyire úgy ellenzők, hogy a liberalizmus kereteit fenntartják. Nagyon nagyon kevés a valós rendszerellenzék, ők természetesen szélsőségnek számítanak, különösen ha kimondják, hogy pl. nem akarnak se piacgazdaságot, se versenyt, se liberális demokráciát…. Tovább »

A legrosszabb diktatúra nem az, ahol nyílt erőszak és kényszer utalkodik. Ott ugyanis szimpla túlélés kérdése minden, nemigen ítélhető el az átlagember, ha szimplán alkalmazkodik a szabályokhoz. Erkölcsileg az enyhe, lágy diktatúra a legrosszabb, ott ugyanis nem az ember életéről van szó, hanem “csak” pl. ekzisztenciájáról, itt pedig már nehéz meghúzni a vonalat mit szabad… Tovább »

Amit Szakács Árpád tesz, az rendkívül fontos. A narratíva harca nem a gazdaságban és a politikában indul, hanem sokkal mélyebben: a kultúrában. A liberálisok azért tudnak győzni, mert a viták kerete, a szakszavak máig liberálisak. A liberális trükk: a liberális eszmét semlegességként eladni. Így az ellenvélemény is liberális keretben jelenik meg, ami mindenképpen liberális győzelemhez… Tovább »