A próbaidőnek fontos szabályai vannak.
Alapvető, hogy próbaidőben minden feladatot megcsinálunk, folyton köszönünk a főnöknek és bólogatunk, ebédszünetben is a cég éves jelentését nézegetjük a számítógépen, legfeljebb időnként kikapcsolódásként megnézzük a cég tavalyi tímbildingjének a fényképeit, a kollégáknak is kizárólag a cég munkájával kapcsolatos kérdéseket teszünk fel, kisírt szemekkel érkezünk munkába, amikor előző nap estek a cég részvényei, s amikor a főnök arról kérdez mik a terveink. azt válaszoljuk “szeretnék minden idegszállammal segíteni, hogy cégünk jobban teljesítsen a konkurrencia ellenében, erre szeretném feltenni gyarló életemet”.
Aztán amikor lejárt a próbaidő, drasztikusan váltunk. Letöltjük kedvenc játékunkat a hivatali gépre, sokat fórumozunk, fényképeket nézegetünk, számlákat fizetünk a netes hozzáférésünkkel, blogot szerkesztünk, sokat művelődünk és olvasunk, bármit aminek semmi köze a cég tevékenységégez. Amikor meg néha mégis dolgozunk, akkor meg közben minden kollégának panaszkodunk, hogy a rohadék cég rabszolgákként kezel minket.
🙂
Azt hittem, hogy valami friss történet.
Érdekes dolog maga a próbaidő. Hasznos is lehetne, mindkét fél számára.
Közben meg mindkét fél használhatja visszaélésre is. A munkáltatók egy része ingyen munkaerőnek tekinti, be sem jelenti a munkavállalót, vagy ezzel oldja meg a szabadságolásokat, vagyis csak áltatja a munkavállalót a tartós munkával. Azt is kevesen tudják, hogy a munkanélküli segélyt meg lehet szakítani, maximum 90 napra. Ha viszont ennek a végén küldik el a munkanélkülit, akkor ha közbeesik egy hétvége, elveszti a hátralévő munkanélküli segélyidőt. A munkavállalók kevésbé tudnak visszaélni vele, de nálunk is fordult elő olyan, hogy a 91. napon jelentette be valaki, hogy öt hónapos terhes. (Mondjuk nekem gyanús volt, és mi elvből sohasem küldünk el kismamát, de azért meglepett.)
Semmi. Nincs benne személyes elem.
🙂
Mi történt, hogy ilyen írást tettél ki?