A Szovjetúnió felbomlásakor mind a 15 szovjet tagköztársaság független és nemzetközileg elismert állam lett. (Volt korábban még 4 tagköztársaság is, de ezek már nem léteztek a Szovjetúnió szétesésekor.) Ezen kívül megalakult még 4 nemzetközileg nem elismert állam is.
További 3 terület is kinyilvánította a függetlenségét, ezek azonban azóta elvesztették függetlenségüket, ezek Csecsenia, Gagauzia, s Tatársztán. Csecsenia és Tatársztán ma Oroszország autonóm részei, Gagauzia pedig Moldova autonóm része.
Az életszínvonalat illetően a különbségek óriásiak. A Szovjetúnió megszünte után a szovjet kor kiegyenlítő hatása az egyes utódállamok között megszűnt, így mára a különbségek hatalmasak lettek: a leggazdagabb utódállam (Észtország) és a legszegényebb (Dél-Oszétia) között az életszínvonalbeli eltérés 12-szeres!
- Észtország, Kazahsztán, Lettország, Litvánia, Oroszoszország a magyar életszínvonallal nagyjából azonos szinten van.
- Azerbajdzsánban és Beleruszban a magyar életszínvonal háromnegyede van (ez azonos a két legszegényebb EU-tagállam, Bulgária és Románia szintjével).
- Türkemenisztán – a magyar szint fele.
- Grúzia, Örményország, Ukrajna – a magyar szint harmada.
- Karabah Moldova, Transznisztria, Üzbegisztán – a magyar szint negyede-ötöde.
- Abházia, Dél-Oszétia, Kirgizsztán, Tadzsikisztán, – a magyar szint tizede körüli életszínvonal.
A közép-ázsiai államok
A közép-ázsiai országok között jellemzője, hogy a szovjet kori vezetés átmentette magát teljes egészében a függetlenség utáni időszakba. Politikailag Türkmenisztán és Üzbegisztán diktatúrák, míg a többi három ország demokratikus. Kirgizisztánt leszámítva a többi négy országban a függetlenség óta mindig ugyanaz a politikai erő van hatalmon.
Kazahsztán. Elnöki köztársaság. Szovjet Kazahsztán utolsó pártvezetője lett az első kazah elnök, sőt mind a mai napig ő az elnök. Eredetileg az elnök pártja a Kommunista Párt volt, azonban később szakított vele, így ma a Kazah Kommunista Párt az egyik ellenzéki párt.
Az elnök minden eddigi elnökválasztást fölényesen megnyert, a parlamenti választásokon pedig mindig az őt támogató pártok szereztek többséget. Jelenleg az elnök pártja 85 %-os többséggel rendelkezik a parlamentben.
A lakosság 24 %-a orosz. Mind az kazah, mind az orosz hivatalos nyelv, bár a gyakorlatban az orosz használata még ma is gyakoribb. Nyelvileg a kazah nyelv az altáji nyelvcsalád nyugati türk ágához tartozik, közeli rokonnyelve pl. a kirgiz.
Vallásilag az ország 60 %-ban szunnita muszlim, 40 %-ban keresztény.
Kazahsztán messze a leggazdagabb az 5 közép-ázsiai állam közül.
Érdekesség: jogilag Kazahsztán volt a Szovjetúnió utolsó tagállama. Csak azután nyilvánította ki függetlenségét, miután ezt Oroszország is megtette, 4 nappal Oroszország után. Azaz jogilag a Szovjetúnó létezése utolsó 4 napjában egyetlen tagköztársaságból állt: Kazahsztánból.
Kirgizsztán. A térség egyetlen parlamentáris köztársasága. A független Kirgizsztán első elnöke a szovjet kor legvégén kinevezett államfő volt. Azonban itt – ellentétben a régió többi országából – két ízben is erőszakos hatalomváltásra került sor: 2005-ben tüntetések hatására kénytelen volt lemondani a vezetés, majd ugyanez megismátlődött 2010-ben is. A 2005-ös tüntetések mögött az USA állt, míg a 2010-esek mögött Oroszország.
Az orosz kisebbség aránya 6 %. Ennek ellenére a kirgiz mellett az orosz is hivatalos nyelv. Ennek oka az, hogy a kirgizek nagyobb része ma is kétnyelvű, azaz egyformán tud kirgizül és oroszul, sőt az idősebb korosztály egy része jobban tud oroszul, mint kirgizül. Nyelvileg a kirgiz nyelv az altáji nyelvcsalád nyugati türk ágához tartozik, közeli rokonnyelve pl. a kazah.
A lakosság 80 %-a szunni muszlim.
Tadzsikisztán. Félelnöki köztársaság. Itt az átmenet a szovjet korból a függetlenségbe káosszal társult. A volt szovjet kori pártvezér lett az első elnök – mint ahogy a többi közép-ázsiai országban is -, de a hatalmat képtelen volt konszolidálni. Tisztázatlan körülmények között történt halála után került az élre a jelenleg is hatalmon lévő második tadzsik elnök, de egészen 1997-ig folyt a polgárháború a kormányzat és az iszlamista, afganisztáni talibánok által is támogatott tadzsik ellenzék között, melyet a kormányzat végül orosz segítséggel nyert meg. (A tadzsikoknak Afganisztán szinte a második hazájuk, Afganisztán lakosságának 30 %-a tadzsik.)
A közép-ázsiai országok között itt a legkisebb az orosz kisebbség aránya, alig 1 %. Ennek oka: a legtöbb orosz a 90-es évekbeli káosz alatt elmenekült az országból. Ettől függetlenül ma is széles körben használatos az orosz nyelv, bár hivatalos státusza csak a tadzsik nyelvnek van. Tadzsikisztán az egyetlen közép-ázsiai ország, melynek nyelve nem türk, a tadzsik nyelv gyakorlatilag az indoeurópai perzsa nyelv helyi változata. (De az iráni perzsákkal ellentétben a tadzsikok szinte teljesen egészében szunnita muszlimok.) Úgyszintén Tadzsikisztán az egyetlen volt szovjet állam, mely tervezi, hogy a jelenleg cirillbetűs tazsik írást felváltja arabbetűs írással. (A szovjet kor előtt arabbetűs volt az azeri, a kazah, a kirgiz, a tadzsik, a türkmén és az üzbég nyelv, ezek közül az azeri, a türkmén, az üzbég azóta áttért a latibetűs írásra, míg a kazah, a kirgiz és a tadzsik maradt a cirillbetűs írásnál.)
Az elnök pártja a parlamentben 81 %-os többséggel rendelkezik.
Az egyetlen közép-ázsiai ország, ahol az iszlám államvallássá lett nyilvánítva. Ez a lakosság 90 %-ának a vallása.
Tadzsikisztán a régió legszegényebb országa, bár még így is magasabb az életszínvonal, mint a szomszédos Afganisztánban.
Türkmenisztán. Hivatalosan elnöki köztársaság, valójában inkább totalitárius diktatúra. Szovjet Türkmenisztán utolsó pártvezetője lett az első türkmén elnök, a posztot haláláig töltötte be.
Türkmenisztán az egyetlen szovjet utódállam, ahol a szovjet kor vége után is megmaradt az egypártrendszer: csupán annyi történt, hogy a Kommunista Párt át lett nevezve Demokrata Pártra, és a párt szakított a marxista ideológiával, azt mérsékelt iszlám nacionalizmusra váltva. Az első elnök halála után bevezetésre került a korlátozott többpártrendszer, de a gyakorlatban ma is az elnök pártja dominálja a politikai életet, mivel csak olyan pártokat engedélyeznek, melyek támogatják az elnököt. Így a többpártrendszer ellenére az elnök parlamenti támogatottsága 100 %-os. Ezen kívül – szinten egyedülállóan a volt szovjet térségben – minden média állami ellenőrzés alatt áll. A gyakorlatban Türkmenisztán az egyetlen szovjet utódállam, melyben a szovjet kori diktatúra megmaradt.
A lakosság 10 %-a orosz. Az egyetlen hivatalos nyelv a türkmén, de a gyakorlatban az orosz is széles körben használatos. Nyelvileg a türkmén nyelv az altáji nyelvcsalád déli türk ágához tartozik, közeli rokonnyelve pl. a török. Vallásilag az ország 90 %-ban szunnita muszlim.
Üzbegisztán. Elnöki köztársaság, valójában autoritárius diktatúra. Szovjet Üzbegisztán utolsó pártvezetője lett az első üzbég elnök, sőt mind a mai napig ő az elnök.
Kisebb mértékben ugyan, mint Türkmenisztánban, de itt is gyakorlatilag diktatúra van: kizárólag az elnököt támogató pártok működnek. A médiák terén viszont a helyzet jobb, mint Türkmenisztánban: működnek a hatalomtól független médiák is.
A lakosság 5 %-a orosz, egyetlen hivatalos nyelv az üzbég, de az idősebb nemzedék beszél oroszul is, így az orosz is használatos a közéletben, bár szerepe csökken. Nyelvileg az üzbég nyelv az altáji nyelvcsalád keleti türk ágához tartozik, közeli rokonnyelve pl. az ujgur.
A lakosság 90 %-a szunni muszlim.
a régió országainak zászlaja: a szovjet és a mai verzió, sorrendben: Kazahsztán, Kirgizsztán, Tadzsikisztán, Türkemisztán, Üzbegisztán
A kaukázusi országok
Az összes térségbeli ország demokratikus rendszerű.
Abházia. Elnöki köztársaság. Bulgária mellett az egyetlen európai ország, ahol létezik alelnöki poszt is. A szovjet korban a Grúz Szövetségi Köztársaság autonóm köztársasága volt, azonban Abházia kimondta elszakadását és függetlenségét a Szovjetúnió szétesése időszakában, korábban még, mint maga Grúzia. Abházia azon már említett 4 terület egyike, mely a Szovjetúnió történetének egy szakaszában tagköztársasági státusszal rendelkezett, ez azelőtt volt, mielőtt a Grúz Szövetségi Köztársaság autonóm köztársaságává lett nyilvánítva.
Itt is a szovjet kori vezetés lett a független Abházia első vezetése. Azóta többször zajlottak le választások, a nyertes párt változott. A fő ellenzéki párt a kommunista.
A lakosságnak csak a fele abház nemzetiségű. A többi grúz, orosz és örmény. A lakosság kétharmada ortodox keresztény, jelentős muszlim kisebbség is van, valamint kb. 10 % az ősi abház pogány sáminizmus híveinek száma.
A hivatalos nyelv az abház, hivatalosan elismert második nyelv az orosz. Az abház az észak-kaukázusi nyelvcsalád nyugati ágához tartozik. Nem áll rokonságban a többi 5 kaukázusi állam hivatalos nyelvének egyikével sem.
Grúzia 1992-ben megtámadta Abháziát, a háborút Abházia megnyerte 1993-ben, orosz segítség, de az ország északkeleti része grúz megszállás alatt maradt a tűzszünet alapján. Ezt a területrészt Abházia csak 2008-ban szerezte vissza, a grúz-orosz háború alatt.
Jelenleg nemzetközi jogilag rendezetlen Abházia státusza. Az országot 2008-ban hivatalosan elismerte Oroszország.
Azerbajdzsán. Elnöki köztársaság. A bevált posztszovjet recept szerint itt is a volt szovjetkori vezető lett az első elnök a függetlenség után, azonban a későbbi történet kicsit más. Az első elnököt, majd utódját is fegyveres felkelés űzte el a hatalomból. A helyzet 1993-ban stabilizálódott Heydar Aliyev – aki szintén szovjetkori vezető volt, de egyben nagy népszerűségnek is örvendett az azeriek körében már akkor – hatalomra kerülésével. Őt 2003-ban bekövetkezett halálakor fia váltotta az elnöki poszton, aki mind a mai napi betölti az elnöki tisztséget.
Az elnök pártja közel 90 %-os többséggel rendelkezik a parlamentben.
Azerbajdzsán az egyetlen szovjet utódállam, ahol a többségi vallás a siíta iszlám. Az ország szinte teljesen homogén, az azeriek aránya 90 % feletti, ennek fő oka, hogy a legnagyobb kisebbség – az örmény – teljesen egészében elmenekült az azeri-örmény háború alatt (valójában ez a háború máig tart hivatalosan, csak tűzszünet van).
Nyelvileg az azeri nyelv az altáji nyelvcsalád déli türk ágához tartozik, gyakorlatilag a török helyi változata. A törökországi török és az azeri kölcsönösen érthetőek, 99 %-ban azonosak.
Azerbajdzsán számára Törökország mellett nagyon fontos Irán is: Irán lakosságának az ötöde azeri nemzetiségű.
Azerbajdzsán külpolitikája nagyon sajátos: egyformán van kiváló baráti viszonyban az USA-val és Oroszországgal, valamint Izraellel és Iránnal, az egyedüli és ősi ellenség Örményország.
Dél-Oszétia. Elnöki köztársaság, A szovjet korban a Grúz Szövetségi Köztársaság autonóm tartománya volt, azonban Dél-Oszétia kimondta elszakadását és függetlenségét a Szovjetúnió szétesése időszakában.
Grúzia 1991-ben megtámadta Dél-Oszétiát, a háborút Dél-Oszétia megnyerte 1992-ben, orosz segítség, de az ország déli része grúz megszállás alatt maradt a tűzszünet alapján. Ezt a területrészt Dél-Oszétia csak 2008-ban szerezte vissza, a grúz-orosz háború alatt, aminek oka az volt, hogy Grúzia háborút indított Dél-Oszétia ellen.
Jelenleg nemzetközi jogilag rendezetlen Dél-Oszétia státusza. Az országot 2008-ban hivatalosan elismerte Oroszország. Ellentétben Abháziáva, Dél-Oszétia számára a jelenlegi független státusz kényszer, az ország szeretne Oroszország részévé volna, hogy politikai egységet alkothasson a jelenleg Oroszország autonóm köztársasági státuszával rendelkező Észak-Oszétiával.
A lakosság 90 %-a oszét, a többi grúz. A lakosság nagyobb része ortodox keresztény, egy kisebb része továbbra is az oszét pogány sámánizmus híve. Az oszétok egy része a középkorban Magyarországra vándorolt, ők a jászok.
Az oszét az indoeurópai nyelvcsalád iráni ágához tartozik, nem áll rokonságban a többi 5 kaukázusi állam hivatalos nyelvének egyikével sem. Az oszét rokonnyelve pl. a perzsa és a kurd.
Grúzia. Félelnöki köztársaság, A lakosság 90 %-a ortodox keresztény. A lakosság 80 %-a a Grúz Ortodox Egyház tagja, ez gyakorlatilag államegyháznak számít.
Egyetlen hivatalos nyelv, a lakosság nagy része oroszul is beszél. A grúz a dél-kaukázusi nyelvcsaládhoz tartozik, nem áll rokonságban a többi 5 kaukázusi állam hivatalos nyelvének egyikével sem.
Eltérően más szovjet államoktól, itt nem az előző szovjetkori vezetés vette át a hatalmat a függetlenség után, hanem egy volt ellenzéki aktvista lett az első elnök. Azonban már 1992-ben katonai puccs döntötte meg hatalmát. A katonai puccs egyik támogatója Severnadze, volt szovjet külügyminiszter volt, aki 1995-tól Grúzia elnöke lett, míg 2003-ban felkelés űzte el őt a hatalomból. Azóta minden választáson új erő volt a nyertes, ami ritkaság a posztszovjet térségben.
Karabah. Elnöki köztársaság. Maga Karabah státusza Sztálin egyik abszurd ötlete volt: egy örmény autonóm tartomány az azeri szovjet köztársaságon belül, miközben a két nép egymás ősi ellensége! Amíg a valódi hatalmat Moszkva gyakorolta, ennek persze nem volt semmilyen jelentősége, de amint önállósodni kezdett mind Azerbajdzsán, mind Örményország, az ügyből megoldhatatlan probléma lett. Az azeri-örmény háborús konfliktus még a Szovjetúnió fennállása alatt, 1987-ben elkezdődött éppen Karabah miatt, majd ez a Szovjetúnió felbomlása után valódi háborúvá fokozódott, mely máig nem ért véget (csupán tűzszünet van hatályban 1994 óta). Az azeri-örmény háborút gyakorlatilag megnyerte Örményország, azaz az örményeknek sikerült megvédeniük az örménylakta Karabahot az azeri agresszió ellen, sőt sikerült azeri területeket is elfoglalniuk, ezzel közös határszakaszt kialakítva Karabah és Örményország között.
A lakosság 100 %-ban örmény, Az Örmény Apostoli Egyház tagja a legtöbb ember, van pár százaléknyi katolikus is. Egyedüli hivatalos nyelv az örmény, a lakosság nagyobb része beszél oroszul is. Az örmény az indo-európai nyelvcsalád örmény ágához tartozik.
Jelenleg nemzetközi jogilag rendezetlen Karabah státusza. Politikailag független államként működik, gazdaságilag és minden más gyakorlati kérdésben gyakorlatilag integrálódott Örményországban. Karabah befolyása Örményország politikai életére óriási: ezt mutatja, hogy mind a jelenlegi örmény elnök, mind elődje karabahi születésű.
Örményország. Félelnöki köztársaság. Mint Grúziában és eltérően több más szovjet államtól, itt sem az előző szovjetkori vezetés vette át a hatalmat a függetlenség után, hanem egy, a korábbi kommunista vezetéssel kapcsolatban álló, késői szovjet kori ellenzéki aktvista lett az első elnök, aki hírnevét azzal szerezte, hogy a karabahi örménység jogaiért küzdött még Gorbacsov idejében. Azóta többször voltak választások, minden alkalommal új nyertessel.
Az ország szinte teljesen homogén, a lakosság 99 %-a örmény. Az Örmény Apostoli Egyház az államvallás, hívei közé tartozik a lakosság 93 %-a.
Egyedüli hivatalos nyelv az örmény, a lakosság nagyobb része beszél oroszul is. Az örmény az indo-európai nyelvcsalád örmény ágához tartozik.
a régió országainak zászlaja: a szovjet és a mai verzió, sorrendben: Abházia, Azerbajdzsán, Dél-Oszétia, Grúzia, Karabah, Örményország (Dél-Oszétia és Karabah nem rendelkezett saját zászlóval a szovjet korszakban, mivel státuszuk csak “autonóm körzet” volt)
[…] folytatás az előző részből […]