<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>BircaHang</provider_name><provider_url>https://maxval.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maxval bircaman</author_name><author_url>https://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/</author_url><title>Mit olvasnak?</title><html>&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A 80-as évek első felében minden évben jártam Spanyolországban, néha évente kétszer is. Tudni kell, akkor &lt;strong&gt;nyugatimádó &lt;/strong&gt;kamasz voltam, aki mélyen meg volt győződve a nyugati rend felsőbbrendűségéről minden tekintetben.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Volt azonban pár dolog akkor is, amit nem tudtam &lt;strong&gt;megmagyarázni&lt;/strong&gt;. Az egyik dolog az volt: megfigyeltem, egy újságos üzletben Madridban az emberek mit vesznek. Nos, 10 emberből átlag 9 teljesen politikamentes lapot, azaz bulvárt vett.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Aztán utána is néztem: az akkor Magyarországnál majdnem 4-szer népesebb Spanyolországban a közéleti lapok példányszáma &lt;strong&gt;kisebb&lt;/strong&gt;, mint Magyarországon. Ez akkor is sokkoló volt, ha nyilván a magyarországi pártállami sajtó példányszáma sokban &lt;strong&gt;mesterséges &lt;/strong&gt;volt.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Szóval kiderült: az átlag spanyolt &lt;strong&gt;nem érdekli&lt;/strong&gt; a közélet. Ezt persze a hivatalos liberális narratíva úgy magyarázza: az emberek boldogok, mindenki a maga dolgával törődik, így nem is szükséges politizálni. Csakhogy ez egy teljesen fals elmélet, hiszen ez azt jelenti, ott a politika ugyanúgy egy kaszt ügye, ahogy nálunk, az akkori kommunista Magyarországon. Ha pedig ez így van, akkor ez nem demokrácia, legfeljebb egy &lt;strong&gt;jóléti &lt;/strong&gt;diktatúra.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Akkor persze nem gondoltam mindezt végig, de amiatt &lt;strong&gt;vesztettem &lt;/strong&gt;el hitemet a polgári demokráciában 1983-1984 között, amit aztán visszanyertem az alternatíva, Kuba hatására.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Magyarországon kellett 10 év a rendszerváltozás után, hogy a helyzet hasonló legyen. Amikor 1997-ben egy budapesti elit bankfiókban dolgoztam, tapasztaltam, hogy a kollégák 90 %-a csakis bulvárt olvas, s alig van fogalma az ország politikai életéről: a celebeket név szerint alaposan ismeril, de nem tudja senki ki éppen a köztársasági elnök.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Aztán amikor kirúgtak a bankból, 1998-ban elmentem őrző-védő tanfolyamra, hogy biztonsági őr lehessek. Ott azt &lt;strong&gt;tapasztaltam&lt;/strong&gt;, a tanfolyamra járóknak fogalma sincs arról, hogy választások lesznek (a tanfolyam a választások előtt 2 hónappal zajlott), s aki hallott is valamit, az se tudja pontosan mit is választunk. &lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:image {&quot;id&quot;:28928,&quot;sizeSlug&quot;:&quot;large&quot;} --&gt;
&lt;figure class=&quot;wp-block-image size-large&quot;&gt;&lt;img src=&quot;https://maxval.cafeblog.hu/files/2021/04/qj5.jpg&quot; alt=&quot;&quot; class=&quot;wp-image-28928&quot; /&gt;&lt;/figure&gt;
&lt;!-- /wp:image --&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://maxval.cafeblog.hu/files/2021/04/cnfgs-800x500-150x150.png</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>