1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/<!-- wp:paragraph --> <p>Van alapvetően két <strong>szélsőség </strong>a követendő gyakorlati etikában, mindkettő meglehetősen <strong>népszerű</strong>.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Az egyik a <strong>hedonizmus</strong>, azaz tegyük azt, ami kellemes. Hiszen csak egyszer élünk. Tulajdonképpen ez a modern liberalizmus egyik alaptanítása.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>S az ellentét: az <strong>aszkétizmus</strong>. Azaz ne tegyük azt, amire vágyunk, mert a kellemes megvonásával felemelkedünk lelkileg. Nem vagyok buddhista, még csak nem is különösen szimpatikus a buddhizmus, de nagyon tetszik a buddhista történelemben az a rész, amikor a Buddha önmegtagadó életet kezd élni, majd rádöbben, hogy pl. az önkéntes éhezés nem emelte fel őt sehová, csak szimplán éhes lett tőle - ezután megvilágosodik, s többek között abbahagyja az aszkézist, még szép pocakot is ereszt lassan, ezért van az, hogy a Buddha-szobrok kissé <strong>kövér </strong>férfit ábrázolnak.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>De a két véglet mellett van egy harmadik eszme is, mely talán még <strong>károsabb </strong>a két végletnél: ez az <strong>arany középút </strong>tanítása. Azt mondja, keressünk egészséges kompromisszumot az önörömszerzés és az önmegtagadás között. Sok dologban jó elv az arany középút tanítása - erről sokat írt Arisztotelész, pl. <a href="http://bircahang.org/eudemoszi-etika-i/">itt</a> -, de pont ebben ez a tanítás haszontalan.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Kezdő keresztények <strong>rendszerint </strong>az aszkézis felé mennek, majd a középhaladó keresztények meg az arany középút hibájába esnek.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A megoldás valójában az, hogy először nem az opciók között kell választani, hanem a választó alany választási mechanizmusát kell rendbe tenni. Nem a kellemesről kell lemondani, hanem át kell <strong>értékelni</strong>, mi számunkra kellemes. </p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Tulajdonképpen kényszerből ma is ezt teszi a hétköznapi életben minden ember, aki szervezett államban él. Egy vulgáris példa: a villamoson előttem van egy csinos nő, de jó is lenne a seggét megsimogatni, gondolom, de aztán belegondolok, ha megtenném ezt, botrány törne ki, esetleg még rendőri ügy is lehetne belőle. Így aztán osztok-szorzok, s arra jutok a seggsimogatásból származó pozitívum sokszorosan kisebb, mint az a sok negatívum, ami az egész helyzetből származna, azaz szimpla <strong>önérdekem </strong>nem simogatni idegen nőket a villamoson. De mondhatnék egy kevésbé szex tematikájú dolgot is: nem eszem meg egy adott ételt, mert az abban lévő valamely részt nem bírja a szervezetem, így inkább lemondok egy pillanatnyi étkezési örömről egy későbbi fájdalmas érzés elkerülése nevében.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Ugyanez az elv nagyban is, csak immár nem a <strong>büntetéstől </strong>való félelem a mozgató erő. Felismerem, hogy ami szűken nézve kellemesnek tűnik az nem <strong>feltétlenül </strong>az szélesebb keretben nézve. Ezek után el is tűnik az önsanyargatás eleme, hiszen nem nehéz a nem-kellemesről lemondani, sőt ez nem is lemondás immár, hiszen ki akarna <strong>saját magának </strong>rosszat?</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:image {"id":25260,"sizeSlug":"large"} --> <figure class="wp-block-image size-large"><img src="https://maxval.cafeblog.hu/files/2021/03/qwsxf2.jpg" alt="" class="wp-image-25260" /></figure> <!-- /wp:image -->rich