1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/<!-- wp:paragraph --> <p>Én nagyon sokáig nagyon nagy <strong>híve </strong>voltam mindennek ami nyugati.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Amióta az eszemet tudom, úgy 6-7 éves korom óta meg voltam győződve, hogy a nyugati rend <strong>sokkal </strong>jobb, magasabb rendű, szebb, humánusabb.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>E hitem oka részben nevelésbeli. Mint sokszor elmondtam, szüleim a kádári nomenklatúra alsó, majd középső részébe tartoztak, de mindig a nyugatos, technokrata részhez. Mondhatnám azt is: szüleim már a 70-es években liberálisok voltak. </p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Én magam sokáig egyenesen abban a hiszemben nőttem fel, hogy Magyarországon <strong>nincsenek </strong>is kommunisták, mert a kommunista szöveg csak egy szólam, ami kötelező, de amiben senki se hisz komolyan. Amikor 14 éves koromban aztán először láttam hívő kommunistát, nagyon meglepődtem, hogy ilyen is létezik.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Szóval így nőttem fel. Nekem az volt a <strong>normális</strong>, hogy külföldi médiákat kell hallgatni, olvasni, mert a magyar hírforrások értéktelenek. Vagy, én kamaszkoromban már olvastam Szolzsenyicin főművét, apám már a megjelenése után nem sokkal becsempészte, s ott volt a nappaliban a könyvespolcon.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Tulajdonképpen csak egyszer 1983-1984 között ingott meg kicsit a nyugatba vetett vakhitem - George Orwell cikkeinek hatására, melyekben egyszerre kritizálta a szovjet és a nyugati rendet, de ez elmúlt bennem. Szóval a rendszerváltozást a nyugatba vetett teljes <strong>bizalommal </strong>értem meg.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A nyugatba vetett hitemet <strong>végleg </strong>1993-1995 között vesztettem el, ez egy folyamat volt. De mi volt a legelső pillanat, amikor meginogtam? Ezt fogom most leírni.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>1989. <strong>november 18</strong>-án zajlott le Szófiában az első ellenzéki tömeggyűlés. Jelen voltam rajta, sőt valahol a második sorban álltam. Rajta felszólalt egy sor ismert és akkor még ismeretlen személyiség.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Hosszú esemény volt, a végén el lett fogadva egy <strong>nyilatkozat</strong>. A nyilatkozatszöveg tervezetét a későbbi bolgár köztársasági elnök, Dr. Zselju Zselev olvasta fel. A tömeg tapssal jelezte egyetértését minden pontnál, de egyetlen pontnál - mely a török és muszlim kisebbség jogairól szólt - a tömeg legnagyobb része fújjolt, sípolt, nemtetszése jeléül. Ekkor Dr. Zselev abszolút <strong>tisztességesen </strong>megjegyezte "akkor tehát, ez a pont kimarad".</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Aztán hazamentem, meghallgattam persze a <strong>SZER </strong>bolgár adásának tudosítását az eseményről, amin éppen részt vettem. Be lett olvasva a nyilatkozat is, persze az el nem fogadott ponntal <strong>együtt</strong>. Majd amikor immár lettek ellenzéki lapok, azok mind úgy közölték a nyilatkozatot, mintha azt a kérdéses ponttal együtt fogadta volna el a gyűlés.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A múzsám nálam gyorsabban <strong>eszmélt</strong>, azt mondta azonnal "<em>ezek ugyanazok</em>". Arra utalva, hogy a demokraták ugyanúgy leszarják az embereket, mint ahogy a kommunisták tették. Úgy szavaztatnak, ahogy a kommunisták: az szavazás eredménye korábban megvan, mint maga a szavazás. Tény: nem rúgnak ki a munkahelyről, egyetemről senkit, nem zárnak börtönbe, de ha ellentmondasz nekik, akkor "ellenség" vagy. </p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Bevallom, én naívabb voltam, azt mondtam, adjunk nekik még <strong>esélyt</strong>, hátha nem ilyenek. Adtunk nekik, eljártunk gyűlésekre, 1993-ban hagytuk ezt abba <strong>végleg</strong>. A végső lökés egy bolgár antikommunista pap miséje volt 1993-ban, aki mise címszó alatt gyakorlatilag <strong>káromkodva </strong>szidta a "komcsikat". Nem vagyok vallási fanatikus, aki ragaszkodik a legapróbb rítusbetartáshoz, de ostyaáldás közben kurvaanyázni - hát ez túlmegy a tűrésküszöbömön. Én azóta soha nem szavaztam a bolgár demokratákra, sem valamelyik utódjukra, pedig minden választáson részt vettem.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Ami pedig a magyar politikát illeti, a bolgár nyilatkozat esetének szerepét számomra a liberális 1990-es <strong>taxisblokád </strong>játszotta el. Ekkor derült ki: az SZDSZ csak akkor szereti a demokratikus választás intézményét, ha azon ő nyer. Aztán hányingerem lett az Árpi bácsi <strong>személyi kultusz</strong>tól is.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Oda jutottam, hogy én aki 1990-ben még <strong>mélyen </strong>sajnáltam, hogy az SZDSZ nem nyerte meg a választásokat, 1994-ben már választási sikerük miatt voltam kedvetlen.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A magyar politikát <strong>illetően </strong>is a múzsám reagált gyorsabban. Azt hiszem, ez valamiféle női ösztön. Már 1991-ben mondta "az MDF-ben normális emberek vannak, akkor is, ha nevetségesen régimódiak sokszor és nacionalisták, míg az SZDSZ gazemberek bandája".</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:image {"align":"center","id":2740,"sizeSlug":"large"} --> <div class="wp-block-image"><figure class="aligncenter size-large"><img src="https://maxval.cafeblog.hu/files/2021/03/vikunya.jpg" alt="" class="wp-image-2740" /></figure></div> <!-- /wp:image -->rich