<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>BircaHang</provider_name><provider_url>https://maxval.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maxval bircaman</author_name><author_url>https://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/</author_url><title>Szovjetek Kubában</title><html>&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A magyar jobbosok egyik tévhite a kozmopolitizmus &lt;strong&gt;azonosítása &lt;/strong&gt;az internacionalizmussal. Pedig a kettő egészen más.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A kozmopolitizmus a nemzeti identitások &lt;strong&gt;eltörlését &lt;/strong&gt;jelenti, míg az internacionalizmus az egyes nemzetek &lt;strong&gt;együttélését&lt;/strong&gt;.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A szovjet rendszerideológia annyira szükségét érezte nemzetek létezésének, hogy ha nem volt ilyen, akkor &lt;strong&gt;csinált&lt;/strong&gt;. Korábban &lt;a href=&quot;http://bircahang.org/nemzetepites-a-muszlim-ex-szovjetunioban/&quot;&gt;említettem&lt;/a&gt; Szovjet Közép-Ázsia példáját, ahol valójában egyfajta egységes kevert identitás volt, míg a szovjet társadalmi mérnökök nem hoztak létre külön nemzeteket, melyek máig léteznek. &lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;De még egy vicces példa: a &lt;strong&gt;hakaszoké&lt;/strong&gt;. A hakaszok tulajdonképpen dél-jenyiszeji tatárok, de mivel messze élnek a Volga-menti Tatársztántól, a korai szovjet nemzetépítők úgy gondolták, külön kellene őket kezelni, s ki lettek találva a &quot;hakaszok&quot;. Aztán új vélemények jöttek, hogy mégse kellene túlzásba vinni a nemzetépítést, így tervbe lett véve a hakasz nemzet megszüntetése. Ekkor jött azonban a meglepetés: a helyi vezetés már rájött, a legjobb módszer az érdekérvényesítésre a &quot;nemzeti&quot;, így a hakasz kommunisták levelet intéztek Sztálin elvtárshoz, melyben jelezték felháborodásukat amiatt, hogy egyes körök meg akarják szüntetni a &quot;fiatal szocialista hakasz nemzetet&quot;. Aztán Sztálin megnézte a térképen hol vannak a hakaszok, majd vállat vont, s leállította a hakasz nemzet &quot;likvidálását&quot;, így 1930-tól nem csak &quot;kerület&quot;,  hanem egyenesen &quot;autonóm terület&quot; lett Hakasziából.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A szovjet logika a nemzetek közti barátságot támogatta, nem az egyének köztit. A külföldiekkel való kapcsolat pedig egyenesen &lt;strong&gt;negatív &lt;/strong&gt;viselkedésnek számított.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Kubában a csúcsidőban - 80-as évek közepe - &lt;strong&gt;20 ezer &lt;/strong&gt;szovjet kiküldött volt, az egész országban, de a legtöbb persze Havannában. Az egyes kiküldöttek tömbökben laktak.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A kubaiakkal való kapcsolatra nem néztek jó szemmel. S teljesen mindegy volt, hogy a kubai egy &quot;szocialista&quot; nemzet, ettől függetlenül az elvárás az volt, hogy a szovjet ember csak képviselőin, felettesein &lt;strong&gt;keresztül &lt;/strong&gt;legyen kapcsolatban kubaiakkal. A szovjet hatóságok kifejezetten támogatták a kubai kultúra nem megismerését, a nyelv nem megtanulását. &lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Gyakorlatilag alig pár &lt;strong&gt;renitens &lt;/strong&gt;szovjet volt, aki mégis megtanult spanyolul. S az ilyenekre a többiek mint valamiféle furcsa, zavaros, kriminogén alakokra néztek.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;De az egyénieskedés &lt;strong&gt;tilalma &lt;/strong&gt;olyan szintű volt, hogy az egyes szovjet lakótömbök közti kommunikációra is rossz szemmel néztek. Diákok esetében egyenesen tilos volt a &quot;lakónegyed&quot; elhagyása, felnőtteknél meg nyomós ok kellett hozzá.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Ennek következménye az lett, hogy a szovjet kiküldöttek szinte semmit se ismertek meg a helyi életből, de még egymás tapasztalatait se tudták kicserélni. Persze akadtak merészebb, 16-17 éves diákok, akik a diáktilalmat megszegték, de ez kevés ember volt, s nyilván ők se állandóan tették ezt.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Amit a hatalom nem vett észre: ez az elzártság &lt;strong&gt;nem feltétlenül &lt;/strong&gt;a rendszert erősítette. Mivel jellemzően az átlagembernek semmilyen tapasztalata nem volt nyugatról, egy egyaránt elhitték a legfantasztikusabb nyugatellenes és nyugatpárti álhíreket is. &lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Az átlag kubai szovjet kiküldött &lt;strong&gt;sose &lt;/strong&gt;járt nyugaton, átutazóban se. Egyesek egyetlen nyugati élménye az volt, hogy egy időben az Aeroflot Moszkva-Havanna járata leszállt egy órára Írországban - így láthattak a szovjet kiküldöttek egy csillogó repülőtéri épületet, benne egy luxuscikkeket árusító bolttal. S igen, volt szovjet gyerek - mert elsősorban diákokkal voltam kapcsolatban, életkorom miatt - aki komolyan elhitte, hogy ilyen a nyugati élet. Gyakorlatilag úgy képzelte el a korabeli nyugatot, mint a hivatalos propagandában a kommunista jövő volt bemutatva: nem kell dolgozni, mindenki luxusban él, eszik-iszik amennyit akar, s csak akkor tesz bármit is, ha kedve van hozzá. Miután én akkor már számtalanszor jártam nyugaton, így megjegyeztem, hogy a nyugati élet jobb, mint miénk, de egyáltalán nem az, mint amit képzel, megkaptam az, hogy én a hivatalos szöveget hangoztatom, nem merem megmondani az &quot;igazságot&quot;. &lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Arra a felvetésemre pl., hogy Madridban sok a &lt;strong&gt;koldus&lt;/strong&gt;, a nyugatimádó szovjet diáktársam kijelentette, ez nyilvánvalóan hazugság, mert Spanyolországban kapitalizmus van, s a kapitalizmusban mindenki gazdag!&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Egyébként érdekes &lt;strong&gt;fejlemény&lt;/strong&gt;: most amikor Oroszországba immár 30 éve bármilyen nyugati infó eljut korlátlanul, szabadon lehet utazni, a nyugat népszerűsége többszörösen alacsonyabb, mint a szovjet időkben, amikor hivatalosan csak negatív infók voltak a nyugatról.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:image {&quot;align&quot;:&quot;center&quot;,&quot;id&quot;:28575,&quot;sizeSlug&quot;:&quot;large&quot;} --&gt;
&lt;div class=&quot;wp-block-image&quot;&gt;&lt;figure class=&quot;aligncenter size-large&quot;&gt;&lt;img src=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2021/03/rl87.png&quot; alt=&quot;&quot; class=&quot;wp-image-28575&quot; /&gt;&lt;figcaption&gt;szovjet kiküldöttek újévi ünnepsége a 80-as évek közepén (forrás: cubanos.ru) - a legtöbbeknek a bikinis Hópehelyke lesz sajátos, de nekem a kép igazi kordokumentumjellegét a hosszúnadrágos fehéringes strandoló férfi adja, ez annyira tipikusan szovjet jelenség: hosszúnadrágban, cipőben strandra menni&lt;/figcaption&gt;&lt;/figure&gt;&lt;/div&gt;
&lt;!-- /wp:image --&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url></thumbnail_url><thumbnail_width></thumbnail_width><thumbnail_height></thumbnail_height></oembed>