1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/<!-- wp:paragraph --> <p>A későkommunizmusban, a 80-as években, a későkamaszok előtt nem sok <strong>választási </strong>lehetőség állt. Ez talán még jobban kimutatta az egyéni jellemet.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Akiket a legjobban utáltunk: a <strong>karrieristák</strong>. Ők voltak azok, akik komolyan vették a KISZ-t, de legalábbis úgy tettek, mintha komolyan vették volna.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Összesen 3 ilyen embert ismertem. Az egyikről aztán kiderült, valójában nem is KISZ-karriert akar, hanem az <strong>Ifjú Gárdában</strong> akar szerepelni (ez a Munkásőrség fiatal verziója volt), mert imád menetelni, maga az ideológia nem is érdekli. Ezt az is igazolta, hogy istenítette az amerikai hadsereget, ami azért nem volt szabványos viselkedés egy KISZ-aktvista szájából. Szóval mindezt elfogadhatónak tekintettük, "megbocsátottunk" neki. Aztán az illető katonai pályára is lépett, ma már ezredes vagy alezredes, nem láttam évek óta. Végül semmi gond: van aki bélyeget gyűjt, más biciklizik, megint más könyveket olvas - s hát olyan is akad, aki egyenruhában menetelni szeret.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A másik ismerős egyszerűen <strong>kommunista </strong>volt, ténylegesen. Nem karriert akart, hanem komolyan hitte az egészet. Ez is megbocsátható.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A <strong>legkellemetlen </strong>az az ismerős volt, aki egyszerűen tudta, a karrier a leggyorsabb mindig politikai vonalon. S komolyan örültem, hogy az illető pofára esett a rendszerváltozással. Minden igyekezete a semmibe esett ugyanis. Pár évnyi KISZ-karrierrel nem tudott még olyan magasra jutni, ahonnan át tudta volna menteni magát az új rendszerbe. Kezdetben még megpróbált átállni, de akkor is elhagyta ösztöne: az MDF-hez ment, pedig az SZDSZ-hez kellett volna vagy a Fideszhez. Végülis az MDF-től átment ugyan a Fideszhez a 90-es évek végén, de már túl késő volt és ismét nem volt kiépítve helyzete, nem tudott soha több lenne, mint sokadik alkalmazott valamely másodrendű politikus csapatában. A 2002-es kormánybukás számára a vég lett, de azt hiszem megtalálta <strong>nyugalmát</strong>: ma szürke középvezető egy multinál, minden politikai ambíció nélkül.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A másik magatartás az <strong>ellenzékiség </strong>volt, ami persze kamaszkorban teljesen normális. Ellenzékiség nem csak mint politikai hozzáállás, hanem általánosan társadalomellenes módon. Ez persze gyerekes magatartás, szinte mindig elmúlik. </p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Egyetlen egy akkori ismerősöm van, akinél ez nem múlt el. Belőle alkoholista <strong>lumpen </strong>lett - ez az utolsó infóm róla, 15 éve nem láttam. Ráadásul sértődött ember, még most 60 évesen is nagyon haragszik minden 30-40 évvel ezelőtti "ellenzéki" haverjára, aki azóta "elárulta" az eszmét, s megbékélt a "rendszerrel". </p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Aztán volt még egy csoport: a <strong>szakemberek </strong>csoportja. Akik választottak maguknak valamilyen szakmát, s azt mondták, őket ez érdekli, s minden más nem számít. Akkor nem volt szimpatikus ez a magatartás, de most utólag be kell ismernem: én voltam a hülye.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>De nyilván a végére marad az én csoportom, ezt talán <strong>hullámzóknak </strong>tudnám nevezni. Ez eléggé népszerűtlen csoport: a karrieristák szerint ambíció nélküli lumpenek voltunk, az ellenzékiek szerint megalkuvóak, a szakemberek szerint pedig össze-vissza halandzsázó komolytalan alakok.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:image {"align":"center","id":16814,"sizeSlug":"large"} --> <div class="wp-block-image"><figure class="aligncenter size-large"><img src="https://maxval.cafeblog.hu/files/2021/02/kmsm.jpg" alt="" class="wp-image-16814" /></figure></div> <!-- /wp:image -->rich