1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/<!-- wp:paragraph --> <p>A magyar rendszerváltozás során 5 hatalmi ág volt: a politikai hatalom, a pénzügyi-gazdasági hatalom, a médiahatalom, az értelmiségi hatalom, s a kulturális hatalom. Ezek persze Kádár alatt még mind egy kézben voltak, bár már akkor megindult a legalábbis <strong>kezdeti </strong>differenciálódás. Részben érintettem ezt: a politikai hatalom szándékosan megosztotta saját maga és a pénzügyi-gazdasági hatalom közti szférát, ez utóbbi felett csak Kádár személye volt az őr. A médihatalom a politikáé volt, de az lazított a pórázon. S még lazább volt ez a póráz a maradék két szférában.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A rendszerváltozás alatt az 5 szféra <strong>függetlenedett </strong>egymástól. </p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Alapvetően a kommunista elit nyugatpárti része volt a <strong>nyertese</strong> a rendszerváltozásnak gazdasági értelemben. Itt a második rendszerváltozás csak 2010, amikoris Orbánék maguk köré csábították az addig alárendelt státuszú nemzeti tőkét, annak a liberális részét is (lásd Kóka János az archetípusa ennek), majd létrehoztak új, saját klientúrát is (lásd, ennek közmondásos példája Mészáros).</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A <strong>médiaszféra </strong>reforkommunistából liberálissá vedlett, s megmaradt helyén. Ez volt az szféra, ahol ez az elit aránytalan túlsúlyt volt képes elérni, emlékezhetünk a 90-es évek 95 %-os liberális túlsúlyára. Mára Orbánék elérték, hogy a korábbi 95 %-os ballib arány lemenjen 50 % ra. Korábban - 2010 előtt - erre semmilyen próbálkozás nem történt, egyfajta sorsnak volt elfogadva, hogy a médiák a liberálisoké. Orbánt 2002-es bukása ébresztette rá, hogy a liberális gazdasági elit és a liberális médiaelit szövetsége leküzdjetetéen akadály, s hiába nyeri el a politikai hatalmat, keze meg lesz kötve, míg meg nem töri ezt az ellenfelet.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Az <strong>értelmiségi </strong>szféra volt az, ahol nem volt nyomasztó liberális túlsúly, sőt itt volt a nemzeti oldal fő forrása. A 90-es években tipikus volt, hogy a baloldali kormányzatok holdudvara közgazdászokból, bankárokból, jogászokból áll, míg a jobboldaliaké tanárokból, történészekből, bölcsészekből. </p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A <strong>kultúra</strong>, ezzel ellentétben, liberális terep volt, nemzeti kisebbséggel. </p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Én azt hiszem, hogy a gazdaságban Orbán <strong>egyenlőséget </strong>ért el mára, a liberális oldal ma is erős, a multiszférában, s mellette van a nemzeti gazdaság. Itt a fő probléma az, hogy szerintem a nemzeti tőke nem lesz hűséges a jelenlegi politikai hatalomhoz, ha az egyszer elveszti a választást. A médiákban a helyzet szintén egyensúlyi, itt a pénzügyi háttér lesz gond, ha a politikai helyzet fordul.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A <strong>kultúra </strong>meghódítása pedig <strong>nemrég </strong>kezdődött el. Ez igen fontos feladat, mert ez adja az alapot a nép szellemiségének, ami hosszú távon fontosabb a médiahatalomnál.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:image {"align":"center","id":14354,"sizeSlug":"large"} --> <div class="wp-block-image"><figure class="aligncenter size-large"><img src="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2018/05/halcyon.jpg" alt="" class="wp-image-14354" /></figure></div> <!-- /wp:image -->rich