1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/ <!-- wp:paragraph --> <p>Bár ma már egyre kevesebb magyar embernek van fogalma az orosz nyelvről, ezt az is jelzi, hogy ma már az angolos átírás gyakoribb a magyarosnál az orosz neveknél, egy <strong>apróságra </strong>szeretném felhívni a figyelmet.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Az oroszban nagyon <strong>sok </strong>mássalhangzó fonéma van, számuk összesen: 33 (összehasonlításképpen: a magyarban 25 mássalhangzó fonéma van).</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Közismert, hogy az orosz mássalhangzók <strong>lehetnek </strong>kemények és lágyak. Fontos tudni azonban, hogy keménység/lágyság nem verziók, hanem külön fonémák. Ahogy a magyar "d" és "gy" nem ugyannak a hangnak 2 verziója, hanem 2 külön fonéma, ugyanez a helyzet az összes orosz kemény/lágy fonéma párnál. Nem szabad azt nézni, hogy az orosz írás ugyanazt a betűt használja minden kemény/lágy pár tagjára, ez ugyanis csak az írás sajátossága.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A lágy fonémákat az orosz nyelv úgy jelöli, hogy maga a betű ugyanaz, mint az illető kemény hangé, de az őt követő betű jelzi, hogy a megelőző betű lágy fonémát jelöl. A jelölés <strong>módja</strong>:</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:list --> <ul><li>ha a következő magánhangzó а, akkor nem а, hanem я írandó,</li><li>ha a következő magánhangzó э, akkor nem э, hanem е írandó, </li><li>ha a következő magánhangzó о, akkor nem о, hanem ё írandó (ez azonban opcionális, írható ilyenkor е is, egyszerűen "tudni kell" ilyenkor mi a helyes ejtés),</li><li>ha a következő magánhangzó у, akkor nem у, hanem ю írandó, </li><li>ha a következő hang mássalhangzó vagy szünet, akkor ь írandó.</li><li></li></ul> <!-- /wp:list --> <!-- wp:paragraph --> <p>(A maradék két magánhangzó - и és ы - esetében <strong>nincs </strong>probléma, az előbbi mindig lágy mássalhangzó után áll, az utóbbi mindig kemény mássalhangzó után. Kivétel: lásd később.)</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Az orosz kemény/lágy <strong>párok</strong>: б, в, д, з, л, м, н, п, р, с, т, ф.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Mindig <strong>kemény </strong>(azaz nincs lágy "párja): ж (zs), ц (c), ш (s). Ha utánuk van mégis lágyító magánhangzó, az egy plusz "j" hangot jelez a kemény mássalhangzó és a következő magánhangzó között, kivéve az и-t. Ez az egyetlen eset, amikor orosz ember képes и-t ejteni kemény mássalhangzó után. (Közismert része az oroszok idegen akcentusának, hogy "i" előtt nem tudnak kemény mássalhangzót kimondani, így lesz pl. Vivaldiból "Vivalgyi".) Megesik úgyszintén, hogy ilyen betű után ь áll, ami azonban ebben az esetben csak történelmi írásmód, azaz nem jelöl eltérő ejtést.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Mindig <strong>lágy </strong>(azaz nincs kemény párja): й (j), ч (cs), щ (a magyarban nincs semmi hasonló, ez kb. selypített s hang). Ezeknél így nem szükséges a "lágyító" magánhangzó használata utánuk! Ha utánuk van mégis lágyító magánhangzó, az egy plusz "j" hangot jelez a lágy mássalhangzó és a következő magánhangzó után, ill. egyes esetekben a lágyító magánhangzó használatának oka pusztán történelmi, nem tükrözi az ejtést.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p><strong>Sajátos </strong>a г (g), к (k), х (h) esete, itt a keménység/lágyság valóban változat csak, nem önálló fonéma. Ha a következő hang - nem betű, hanem hang! - <br>э vagy и, akkor az ejtés lágy, minden más esetben kemény. Utánuk a lágyító <br>"е" ejtése "э", minden más lágyító magángangzó pedig j + magánhangzó.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>S végül hozzátenném: mindez <strong>csak </strong>az oroszra érvényes, más cirillbetűs nyelvekre nem.</p> <!-- /wp:paragraph --> rich