1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/ <!-- wp:paragraph --> <p>Csoda, de megjelent egy értelmes <a href="https://orulunkvincent.blog.hu/2020/01/20/a_liberalis_filozofus_esete_gyongyospataval">cikk</a> az Örülünk Vincent nevű ultraliberális cenzorblogban, pontosabban egy másik cikkre <strong>hívja </strong>fel a figyelmet Rossztündér. A hivatkozott cikket közlő lapot én is figyelem ugyan, de ezt a <a href="https://www.newstatesman.com/politics/uk/2020/01/why-left-keeps-losing">cikket</a> éppen nem vettem észre.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A brit progresszívizmus két verzója a centrista liberális és a corbynista balos. Az előbbi az gyakorlatilag azonos a magyar ballibaizmussal, csak az angol liberálisok őszintébbek, nem hívják magukat baloldalnak. Az utóbbi pedig Magyarországon nem létezik, ez amolyan erősen szociáldemokrata, gazdaságilag antiliberális irány, mely a Blair-féle gazdasági ultraliberalizmus bukása után átvette a vezetést a brit <strong>Munkáspártban</strong>.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Angliában kulturális antiliberalizmus nem létezik, minden irányzat ultraliberális, tegyük hozzá. Azaz pont az amerikai politikai térkép <strong>ellentéte</strong>: Amerikában gazdaságilag mindenki liberális, az ellentét kulturális.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A szerző szerint ami összeköti a két egyébként egymással ellenséges progresszív irányt az az <strong>egyetlen igazság</strong>ban való hit. Érdekes módon ez a marxista eredetű, a kereszténységből átvett hit az alapja az immár nem marxista progresszíveknek. Cak aztán jön a valóság pofonja: a valóság csak nem hajlandó arra és úgy "fejlődni", amerre kellene a "tudományos" elmélet egyetlen igazság szerint. Mivel a saját elmélet igazsága viszont megkérdőjelezhetetlen, így csak összeesküvéselméetekkel lehet magyarázni a jövő "hibás" alakulását. </p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Magyarországon is jól ismert ez a <strong>magyarázat</strong>: a Fidesz nem azért nyer, mert kormányzása alatt nőtt az átlagember életszínvonala, hanem mert a köztévé agyat mos, s ha nem lenne ez az agymosás, akkor az átlagember észrevenné, hogy növekvő életszínvonala csak hallucináció.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>S lassan megindul a saját elvek <strong>megkérdőjelezése </strong>ennek szellemében, ha azok "hibás" eredményeket hoznak. Leegyszerűsítve: pl. addig kell szavaztatni a népet, míg az meg nem szavazza az "egyetlen helyes" döntést, s amint viszont ezt megszavazta, arról a kérdésről nem szabad több szavazást rendezni. </p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Vicces - és ezt érdemes hozzátenni -: ezt a módszert eddig csak a periféria és a félperiféria felé alkalmazták. Most már a <strong>magállamokban </strong>is rákényszreül az elit.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Említi a cikk a <strong>Miller</strong>-precedenst, melynek lényeg: brexitellenes aktivisták elérték annak kimondását, hogy a népszavazás önmagában nem alap semmilyen jogi lépésre.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:image {"id":23506,"align":"center","width":344,"height":344} --> <div class="wp-block-image"><figure class="aligncenter is-resized"><img src="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2020/02/johngrey.jpg" alt="" class="wp-image-23506" width="344" height="344" /><figcaption>(New Statesman)</figcaption></figure></div> <!-- /wp:image --> <!-- wp:paragraph --> <p>Annak abszurditására is kitér a cikk, hogy a progresszívok új taktikája a jobbos populisták "<strong>neoliberális populisták</strong>nak" nevezése. Ez egyébként jól látható a magyar ellenzék részéről is Orbán felé. A munkáspárti szavazók egy része éppen azért állt át a konzervatívokhoz, mert érezte: Johnson nem hagyományos konzervatív. Egy hagyományos konzervatívra - Thatcher vagy Reagan típusúra - sose szavazna egy átlag munkáspárti szavazó.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Ami Magyarországra nem érvényes, de érdekes adalék a cikkben: az angol progresszív elit antiszemitizmusa. Ez az angol kisember számára érthetetlen, s teljesen szembe megy az angol nemzeti hagyományokkal. Ami Magyarországra is igaz azonban az az <strong>általános </strong>elv: ha a nép nem azt gondolja, amit "kell", akkor nem a azt általunk "racionálisan" kiszámított elvet kell felülvizsgálni, hanem ostorozni a buta, csúnya, mucsai népet, miért is nem hajlandó tisztelegni az egyetlen igaz helye gondolatnak, ami mi, a belpesti bölcsek, a "független szakértők" megmondunk neki. S ha el is gondolkodunk mindezen mi bölcs szakértők, akkor is csak azon elmélkedünk hogyan lehetne <strong>oktatni </strong>a népet, hogy végre ébredjen rá az igazságra. Tessék csak visszaemlékezni azon ballib nevetséges kezdeményezésekre - pl. <a href="http://nyomtassteis.hu/">ez</a> -, hogy pl. nyomtassuk ki az internetet, azt dobáljuk meg vidéki postaládákba, s akkor majd kinyílik az agymosott utolsó szemét bunkók csipes szeme, rájönnek, hogy minden, amiben hittek marhaság, s csatarendbe állva <strong>leszavaznak </strong>Soros embereire, támogatni kezdve a homokos "házasságot" és a határkerítés lebontását.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Az angol Johnson problémája, hogy hiába övé a politikai hatalom, a kulturális elitben súlyosan <strong>ellenzékben </strong>van. Ezt mi Kelet-Európában jobban értjük, mint a szerző. Putyin, a nagy példakép e tekintetben, Oroszországban egyszerre 3 területen lépett, amikor megkezdte nagy munkáját, a 90-es évek liberális modelljének leváltását. A politikai hatalom megszerzéséről tudta, ez könnyű feladat, de önmagában sehová se vezet, így párhuzamosan zajlott a 90-es évek orosz nyilvánosságában monopol szerepet szerző liberális narratíva folyamatos lassú kiszorítása. (A harmadik terület a gazdasági hatalom, de erről most nem szólnék.)</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A szerző azzal fejezi be: a nép lassan átveszi a hatalmat az elittől, csak épp olyan módon, hogy ez a balos és progresszív elitnek <strong>sehogy </strong>se tetszik..</p> <!-- /wp:paragraph --> rich