<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>BircaHang</provider_name><provider_url>https://maxval.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maxval bircaman</author_name><author_url>https://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/</author_url><title>Miért nem nacionalizmus?</title><html>
				&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A modernitás, a polgári társadalom &lt;strong&gt;alapeszméje &lt;/strong&gt;a liberalizmus.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Győzelmekor nem a nacionalizmust győzte le, hanem éppenhogy az egyáltalán &lt;strong&gt;nem nacionalista&lt;/strong&gt;, univerzalista, keresztény egység eszméjét. Ami persze sose valósult meg, de eszmeként létezett: hogy az egyes keresztény államok felett van valami közös hatalom, legalábbis lennie kell. S éppen a liberalizmus találta ki ennek az akadálynak a leküzdésére a nacionalizmust, mely lassan fel is váltotta a keresztény egység eszméjét.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A polgári forradalom &lt;strong&gt;alapjelszavai&lt;/strong&gt;: szabadság, testvériség, egyenlőség. S ezek közt legelső helyen a szabadság. A liberalizmus ezen 3 jelszó elkerülhetetlen konfliktusa során mindig a szabadság elsőségét választja. &lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A liberalizmus két modern kritikája az immár önállóvá lett nacionalizmus, s a szocializmus. Mindkettő azonban &lt;strong&gt;elfogadja &lt;/strong&gt;az alapokat. &lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A &lt;strong&gt;nacionalizmus &lt;/strong&gt;azt mondja: minden rendben, de a testvériségnek kell elsőbbséget élveznie, nem a szabadságnak, hiszen testvériség nélkül az erősebb nép legyőzi a gyengébbet. Ennek legradikálisabb változata a nácizmus: a mi nemzetünknek többnek kell lennie, mint más nemzeteknek, vagyunk mi, akik testvérek vagyunk, s vannak az idegenek.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A &lt;strong&gt;szocializmus &lt;/strong&gt;pedig azt mondja: minden rendben, de az egyenlőségnek kell elsőbbséget élveznie, nem a szabadságnak, hiszen miféle szabadság a nyomorgó ember szabadsága?&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Mindkettő tehát &lt;strong&gt;belső &lt;/strong&gt;kritika, azaz a modernitáson belüli kritika.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Az eredeti antiliberális kritika azonban nem ez volt. Az nem a rendszeren belül kritizált, hanem azon &lt;strong&gt;kívülről &lt;/strong&gt;a rendszert. Azaz &lt;strong&gt;egyszerre &lt;/strong&gt;veti el a liberalzmust, a nacionalizmust, s a szocializmust.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Lehet persze, &lt;strong&gt;taktilailag&lt;/strong&gt;, támogatni a nacionalizmust és a szocializmust kisebb rosszként, a fősodor ellenében, de sose elfelejtve a valódi csatát. A liberalizmus meghaladása nem lehetséges a modernitáson belül.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;		</html><type>rich</type><thumbnail_url></thumbnail_url><thumbnail_width></thumbnail_width><thumbnail_height></thumbnail_height></oembed>