<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>BircaHang</provider_name><provider_url>https://maxval.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maxval bircaman</author_name><author_url>https://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/</author_url><title>Felszabadulás</title><html>
				&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Alapvetően &lt;strong&gt;nem &lt;/strong&gt;az a gond a polgári, liberális társadalommal, hogy a kisember egész nap kénytelen dolgozni.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A premodern korban is &lt;strong&gt;egész nap &lt;/strong&gt;dolgozott a ksiember. Gyakorlatilag csak az állam előtti korban volt az idő nagyobb része szabad az ember számára (az ősközösségi szinten élő erdei törzsek ma is átlag 20 órát dolgoznak csak hetente).&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Sőt, mára a polgári társadalom eredménye, hogy a fejlett világban és a fálperiférián az átlagember átlag &lt;strong&gt;40-50 órát&lt;/strong&gt; dolgozik hetente. Ez az átlag 200 éve még heti 100 óra körül volt. S ma már a periférián se heti 100 óra a divat  hanem &quot;csak&quot; 60-75 közti óraszám.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A szabad idő mindig minden korban - leszámítva az őskozösséget - &lt;strong&gt;kevesek &lt;/strong&gt;privilégiuma volt. S a szabad idővel rendelkezők mindig intézményesen mások nyakán éltek: rabszolgaság vagy közvetett kizsákmányolás.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A modernitás baja sokkal inkább az, hogy a rendszer maximálisra, &lt;strong&gt;irreálisra &lt;/strong&gt;korbácsolja az igényeket, de az azokhoz szükséges eszközök elérése a kisember számára megvalósíthatatlan. Ez állandó, mindennapos tudathasadást okoz. A liberális sikerpropaganda még külön sulykolja is: csak akarnod kell, csak tőled függ. Mivel azonban nem csak akarnod kell és nem csak tőled függ, így jön a depresszió.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Mik is a jellemző antiliberális &lt;strong&gt;kiutak&lt;/strong&gt;? Az idomulás, a kivonulás, s a felülemelkedés.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;Az &lt;strong&gt;idomulás&lt;/strong&gt;: olyan munka végzése, melyben az ember képes magát megvalósítani. Egyre kevesebb ember számára lehetőség ez.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A &lt;strong&gt;kivonulás&lt;/strong&gt;: marginalizálódni a társadalomba tudatosan. Kevesen képesek alkalmazkodni ahhoz, ami ezzel jár.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;

&lt;!-- wp:paragraph --&gt;
&lt;p&gt;A &lt;strong&gt;felülemelkedés &lt;/strong&gt;talán az, ami mindenki szá,ára lehetősége, ha képes megszokni ezt a teljesen más gondolati mintát. Hiszen itt a mélyszinten kell változni, elutasítani a hivatalos gondolati modellt.&lt;/p&gt;
&lt;!-- /wp:paragraph --&gt;		</html><type>rich</type><thumbnail_url></thumbnail_url><thumbnail_width></thumbnail_width><thumbnail_height></thumbnail_height></oembed>