1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/ <!-- wp:paragraph --> <p>Utolsó éves, éppen érettségi előtt álló, <strong>17 éves</strong> diák voltam akkor, amikor meghalt a Szovjetúnió utolsó előtti vezére, Csernyenko.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Mivel <strong>szovjet-orosz</strong> gimnáziumba jártam, ez sokkal jobban hatott, mint az akkori átlag magyar gimnazistára.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Mindenki érezte, hogy az új vezér hatalomra kerülése hatalmas változás. Főleg életkora miatt, Gorbacsov alig <strong>54 éves</strong> volt ekkor.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Ilyen fiatal ember nemigen került még a fővezéri szerepbe. Ez visszatérésnek számított a korábbi időkhöz: Lenin 47 évesen lett fővezér, Brezsnyev 58 évesen, Hruscsov és Sztálin 60 évesen. Velük szemben Andrpov 68 évesen, Csernyenko pedig 73 évesen érte el ezt a pozíciót. Ehhez képest <strong>drasztikus </strong>fiatalításnak számított Gorbacsov hatalomra kerülése.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A korabeli nyugati és szovjet propaganda, <strong>vicces</strong> módon, ugyanazt súlykolta akkoriban: hogy nem történt semmi lényeges változás. Emlékszem a korabeli Szabad Európa kommentárjára, mely szerint a fiatalítás nem bír jelentőséggel, s ha mégis, akkor rosszabbat jelez, mert míg a korábbi vén komcsik még legalább hittek is valamiben, ezek a "mai fiatalok" már csak hataloméhes cinikus alakok. A hivatalos szovjet szöveg meg az volt: folytatódik a kommunizmus építése, nincs itt semmi látnivaló, tessék oszolni.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>De a szovjet kisemberek, ebbe beleértve a 16-17 éves diákokat is - s a szovjet rendszerben is az átlagnál érdeklődőbb volt ez a korosztály, ez ugyanis rendszerfüggetlen életkori sajátosság -, azonnal érezték, valami komoly változás lesz. Május végéig jártam iskolába, azaz alig 2 és fél hónapig volt lehetőségem egyszerű szovjet emberek között lennem (bár azért ezek inkább a nomenklatúra alsó részének gyerekei voltak, nem a szovjet átlagpolgárok családaiból származók), azaz éppen csak Gorbacsov kezdeti hetei alatt. Amikor még a három későbbi, ma már mindenki számára gorbacsovi lózung - ускорение, гласност, перестройка - közül még csak a legelső volt forgalomban, mely éppenhogy jelenthetett bármit - a szó jelentése szimplán gyorsítás -, akár a sztálini erőltetett gazdaságfejlesztéshez való visszatérést is. Mégis: <strong>mindenki </strong>valamiféle reformokra számított. </p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Érdekes egyébként, hogy ma már az emlékezet eltörölte az <br><strong>ускорение </strong>szót, erre kevesen emlékeznek, míg a másik kettő - гласност, перестройка - annyira megmaradt, hogy idegen nyelvekbe is bekerült. Az oroszul nem tudó magyarok is ismerik a glasznoszty és peresztrojka szavakat, bár sokan nem ismerik az eredeti jelentésüket (nyitottság és átépítés) .</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A legóvatosabb szovjet vélemények arra <strong>számítottak</strong>: nyugdíjba küldik az összes nyugdíjas korú vezetőt a szovjet élet minden terén, s egy nemzedékkel fiatalabbak veszik a kezükbe az országot, így már csak az életkor miatt hatékonyabban fog működni ugyanaz a rendszer. A legoptmistábbak pedig egyenesen valamiféle új prágai tavaszra számítottak, azaz egyfajta új szemléletű, de persze kommunista rendre.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Ami ténylegesen történt, arra <strong>senki </strong>se számított, ezt alá kell húznom. De mi is történt? Tulajdonképpen több szakszra osztható, ami zajlott:</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:list --> <ul><li><strong>1986 </strong>végéig: megszilárdult az új fővezér hatalma, a kitűzött program a gyorsítás,semmi változás a rendszer alapjaiban;</li><li><strong>1987 </strong>elejétől <strong>1989 </strong>közepéig jött immár a гласност és a перестройка:<ul><li>kulturális téren: a rettegett szovjet cenzúr totális visszaszorítása, még nem volt ugyan szólásszabadság, de olyan mértékű lett az immár engedett témák köre, mint soha addig a szovjet történelemben, ekkor következett be az az addig teljesen váratlan fejlemény, hogy hirtelen érdemes lett szovjet tv-t nézni. szovjet lapokat olvasni,</li><li>gazdasági téren: kb. a kádári szintű reformok bevezetése, csak a magyar reformhoz képes iszonyú gyorsasággal. </li><li>külpolitikai téren: kifejezetten baráti kapcsolatokra törekedés a nyugattal, a szovjet érdekszféra feladásának előkészítése mindenhol a világon;</li></ul></li><li><strong>1989 </strong>közepétől <strong>1991 </strong>végéig: a káosz ideje, a különféle meggondolatlan reformok eredményeképpen lassan minden hatalom kicsúszik Gorbacsov kezéből, amit erősít egy olyan gazdasági válság, ami a háború alatt se volt, plusz a helyzetre rádöbbenő nyugat alaposan át is veri a szovjet vezetést minden szinten.</li></ul> <!-- /wp:list --> <!-- wp:paragraph --> <p>Az általános imádatból a totális utálat <strong>tárgya </strong>lett Gorbacsov alig 5 év alatt a Szovjetúnióban, erre se számított senki 1985 márciusában. Már 1989 közepén is többen utálták, mint amennyien kedvelték, de akkor még voltak belföldi hívei, azonban ezek a hívek is elpártoltak tőle 1990 tavaszáig.</p> <!-- /wp:paragraph --> rich