1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/ <!-- wp:paragraph --> <p>Érdekes <a href="https://merce.hu/2019/02/02/szerezzuk-vissza-gramscit/">cikk</a> jelent meg a Kettős Mércén. Kicsit olyan a cikk, mint amikor a kisgyerek <strong>rácsodálkozik </strong>arra, amit eddig rajta kívül már mindenki tudott.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Mind a konzervatívizmus, mind a szocializmus liberálissá züllött a II. vh. utáni nyugaton, ez a folyamat már telibe találta a szovjet uralom alól felszabaduló Kelet-Európát, s a dolgok természetéből eredően sokkal károsabban érintette a baloldalt, hiszen a kelet-európai ex-kommunista elit úgyis távolodni akart az eredeti baloldali értékektől (azok túlságosan hasonlítottak a szovjet eszmére), így kapóra jött számára, hogy "baloldal" címke alatt <strong>büntetlenül </strong>ultraliberális lehet. </p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A kelet-európai baloldallal minden esetben ez történt, hiszen az egyetlen Csehország kivételével, a baloldal fő ereje <strong>mindenhol </strong>a volt kommunista állampárt volt. Ez is az oka annak, hogy a kelet-európai bal mindig liberálisabb a nyugat-európai baloldalnál.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>A későbbi nyugati továbbliberalizálódás a baloldalon még nagyobb <strong>öröm </strong>volt a kelet-európai ex-kommunista baloldal számára.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Aztán a XXI. sz. első évtizedében beindult ellenfolyamat hatalmas csapás lett ugyanezen réteg számára. A magyar "baloldali" elit példája a legkíválóbb, <strong>narratívája </strong>végtelenül egyszerű ugyanis: </p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:quote --> <blockquote class="wp-block-quote"><p>nincs más út, mint a liberális, nyugati demokrácia = a rendszerkritikusság a liberális elvek alapján felépülő rendszer ellenében tabu = antidemokratizmus, antiliberalizmus, fasizmus, antiszemitizmus</p></blockquote> <!-- /wp:quote --> <!-- wp:paragraph --> <p>teljesen "logikusan" ki is jött, hogy aki nem tapsol a meglévő rendnek, az biztosan náci, meg nem szereti a <strong>zsidókat</strong>.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Az újbal így nem tudott hatni, hiszen szövege - a liberális fülek szempontjából - kvázi <strong>náci </strong>propaganda volt.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Így aztán minden rendszerkrikusság Kelet-Európában jobboldali eszme, bármit is jelentsen ez, hiszen a <strong>valóságban </strong>Kelet-Európában, de különösen Magyarországon: baloldal = liberális, jobboldal = bármilyen kritika.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>S pánik van a "baloldalon", hiszen nemhogy keleten nem jönnek a dolgok a "rendes" kerékvágásba vissza, <strong>nyugaton </strong>is nő "populizmus", ezzel a szóval nevezik a liberálisok nem csak a valódi populizmust, hanem minden kritikus eszmét is. </p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Egyes ravaszabb magyar liberális aktivisták kezdenek rájönni egy ideje, valahogy be kellene <strong>csatornázni </strong>az újbalt az Orbán-ellenesség alá. Éppen a <strong>Kettős Mérce</strong> nevű média ebben vezető szerepet jétszik, de nehogy elhiggyük egy percre is, amit magukról mondanak, s amit terjesztenek róluk egyes fideszes médiák is: hogy ők valamiféle szélsőbalosok. Dehogy azok, ezek az emberek mind társadalmilag, mind gondolataikban ultraliberálisok, csak picit <strong>ravaszabbak</strong>, mint a hagyományos ballib megmondóemberek.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Sokatmondó tény már maga az, hogy az a kevés újbalos, aki létezik Magyarországon <strong>látványosan </strong>nem mondja magát újbalosnak, s látványosan nem közösködik az előbbiekkel. Rettegnek, nehogy bárki is liberálisnak nézze őket - joggal.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Aztán jönnek páran az álbalos társaságból, s magukra csodálkoznak... röhejes. A valóságot a szerző is érti, ez kiderül cikkéből: nyugaton is a jobboldal <strong>hamarabb </strong>lázadt fel.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Pedig a recept egyszerű, csak <strong>3 pont</strong>: </p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:list --> <ul><li>aki liberálisul gágog, azt akkor is liberálisnak fogják nézni, ha baloldalira festi magát,</li><li>aki folyton össze akar fogni liberálisokkal, azt akkor is <br>liberálisnak fogják nézni, ha baloldalira festi magát, </li><li>aki folyton az újbalt a liberálisokkal összekötő kulturális célokról beszél, s alig szól az őket elválasztó gazdasági célokról, azt akkor is liberálisnak fogják nézni, ha baloldalira festi magát.</li></ul> <!-- /wp:list --> <!-- wp:paragraph --> <p>Csak tessék megnézi, hogy a szóban forgó cikket a média honlapján mi övezi. Egyik oldalról hosszú és unalmas leírás egy kb. 100 embert mozgósító esemény kapcsán, a kitörés napjáról, benne <strong>többször </strong>említve Orbánt, mint a nácikat, ez régi kedvenc témája a ballib eszmeiségnek. Másik oldalról <strong>ujjongás</strong>, hogy milyen sokan vesznek részt a ballib előválasztáson.</p> <!-- /wp:paragraph --> <!-- wp:paragraph --> <p>Egyébként meg én örülnék egy magyar újbaloldalnak, még annak csendes, langyos, Botka-féle próbálkozását is támogattam. S az egyetlen hitelesnek tűnően újbalos magyar Új Egyenlőség tevékenységét is szimpátiával követem. Pedig <strong>nem </strong>is vagyok újbalos...</p> <!-- /wp:paragraph --> rich