<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>BircaHang</provider_name><provider_url>https://maxval.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maxval bircaman</author_name><author_url>https://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/</author_url><title>Kötelező elem</title><html>A múlt héttől új munkahelyem van. Ez a hatodik helyem 2007 óta, amióta kólcenterekben dolgozom.&lt;!--more--&gt;

&lt;a href=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2018/08/cegf.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignleft size-medium wp-image-17343&quot; src=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2018/08/cegf-300x225.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;225&quot; /&gt;&lt;/a&gt;A gyakori munkahelyváltás nem ritkaság egyébként ezen a területen. Az emberek megunják a munkát jellemzően. Bár én nem emiatt váltottam eddig munkahelyet, hanem vagy a több pénz vagy a munkakörülmények változása miatt.

Ezzel kapcsolatban osztom meg egy tapasztalatomat.

Alapvetően kólcenterből van kétféle: ahol eladni akarnak valamit, s ahol szolgáltatnak. Az előző típus nagyon rossz, az utóbbi tűrhető.

A szolgáltató típusú kólcenterek fenntartását csak a legnagyobb cégek engedhetik meg maguknak nemzetközi szinten. Mivel én csakis ilyen helyeken dolgoztam, mindig nagyon nagy multicégek ügyfélszolgálatát láttam el.

A kezdet mindig valamilyen tréning, hiszen a kólcenteresség segédmunka, kb. az építőipari segédmunkás értelmiségi változata, azaz nem kell semmilyen előzetes tudás, mindent el lehet sajátítani a betanítás alatt. Mindenhol a tréning kezdete az, hogy bemutatják a képviselendő céget, elregélik történetét.

Ennek van egy kötelező eleme, a következők mindig elhangzanak az adott cégről:
&lt;ul&gt;
 	&lt;li&gt;a legjobb, de legalábbis az egyik legjobb a maga üzletágában,&lt;/li&gt;
 	&lt;li&gt;innovatív, a jövő felé nyitott,&lt;/li&gt;
 	&lt;li&gt;környezettudatos, zöld, segíti a fenntarthatóságot,&lt;/li&gt;
 	&lt;li&gt;szociálisan érzékeny, segíti  a küzdelmet a társadalmi problémák ellen,&lt;/li&gt;
 	&lt;li&gt;az alapító, a főtulajdonos, a főrészvényes, stb. filantróp.&lt;/li&gt;
&lt;/ul&gt;
A felsoroltak közül az első kettő persze igaz, hiszen ha nem lenne igaz, az adott cég nem lenne versenyképes. A többi három pont viszont baromság. Ha egy cég valóban környezettudatos lenne, csődbe menne, mert nem bírná a versenyt a nem környezettudatos versenytársaival. A szociális érzékenység önellentmondás, hiszen ha valaki egy olyan rendszer oszlopa, melynek alapértéke a piacpártiság, az per definitionem nem lehet szociálisan érzékeny. A filantrópság meg röhejes, egyszer egyik cég esetében ki is számoltam, hogy a millárdos tulaj által adományozott pénz úgy aránylik vagyonához, ahogy az én vagyonomhoz az, hogy adtam 3000 Ft-ot egy kóbor kutya ellátására. Lehet, hogy én is filantróp vagyok? Meg szociálisan érzékeny?

Az azért mindenképpen &lt;strong&gt;pozitívum&lt;/strong&gt;, hogy szinte minden tréner a corporate bullshit részeként tekint ezekre a dolgokra.</html><type>rich</type><thumbnail_url></thumbnail_url><thumbnail_width></thumbnail_width><thumbnail_height></thumbnail_height></oembed>