1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/Teljesen aktuálpolitikailag semlegesen is logikus folyamat a mai nyugati rend bukása.<!--more--> <a href="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2018/06/dwn.jpg"><img class="alignleft size-full wp-image-17074" src="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2018/06/dwn.jpg" alt="" width="640" height="535" /></a>Azt kell csak végig gondolni, mi az emberi civilizáció alapja. Miért lett emberi <strong>állam</strong>? Az ősember nem élt államban, hanem kis közösségekben. A kisközösségi lét problémamentes, mert egy bizonyos létszám alatt a közösség képes saját magát igazgatni <strong>spontán</strong> módon. Az önigazgatás fő kérdése: az egyéni érdek és a közösségi érdek <strong>összehangolása</strong>. Az egyéni érdek nyilvánvaló, ez magától értetődik: ez azt jelenti, mindenki ki akarja elégíteni először alacsony szintű igényeit (élelem, lakhatás, szaporodás), majd ezek után a magasabb szintűeket is, ezek a csak az emberre igaz kulturális igények. A közösségi érdek viszont az, ami az egész csoportot érinti: a csoport fennmaradása. Az erkölcs célja e feladat <strong>megoldása</strong>: az egyén segítségével képes átlátni, hogy a közösség érdekeinek tisztelete az ő érdeke is közvetve. Az erkölcs ugyanis sose öncélú, valamiféle önsanyargató, önsorsrontó valami, hanem az egyéni érdek kifejeződése egy <strong>magasabb</strong> szinten. Minden közösségben akad azonban <strong>antiszociális</strong> magatartás, melyet kezelni kell. Ennek <strong>két</strong> fokozata van: a szabályszegés és a szabályszegés elnézése. A <strong>szabályszegő</strong> megsérti a normákat, miközben ő maga elvárja a többiektől a szabály betartását, hiszen ellenkező esetben kilépne a közösségből, magyarul: élvezi a közösség adta pozitívumokat anélkül, hogy maga betartaná a közösséget fenntartó szabályrendet. A <strong>szabályszegést elnéző</strong> meg az, aki maga nem sért szabályt, de nem reagál, ha valaki más szabályt sért - ez ugyanolyan antiszociális magatartás azonban, mint a szabálysértés. Aki a rosszra jót tesz, az alapvetően példát mutat, hiszen arra számít, ez észre téríti a rossztevőt, de aki ezt folyamatosan teszi ezt egy jóra térni nem akaró személlyel szemben, az valójában elősegíti a rosszat. Ezért a büntetés <strong>ugyanolyan</strong> fontos, mint a bűntelenség. A kis közösség - kutatások szerint a kezelhető közösség maximális létszáma valahol <strong>100-150</strong> között van - képes hatékonyan ellenőrizni a szabálysértést. Itt még mindenki ismeri a másikat, a kapcsolat közvetlen, eleve nehéz szabályt sérteni, s ha mégis megesik ez, az szinte biztosan gyorsan ki is derül. Az ősemberek kisközösségeiben a büntetés kőkemény volt minden esetben: kiutasítás a törzsből a kiutasított minden vagyonának elkobzása mellett, s ha a kiutasított visszatért mégis, annak megölése. Állam azért lett, mert a kis közösségek egyesültek, s már nem tudott ott működni a spontán ellenőrzés. Ezért lett állami hatalom: törvényhozás, végrehajtás, törvénykezés, mind a mai napig ez így van, minden emberi civilizációban, csak a formák eltérőek, s minél fejlettebb egy civilizáció, annál <strong>kifinomultabb</strong> az ügyek intézése. De mindig az alap ugyanaz: a közösség fenntartása a fő érték, majd annak jólétének biztosítása. A modern liberális államban 2 ponton is kezd <strong>megbomlani</strong> a rend. Az egyik: a <strong>parazita</strong> rétegek növekedése. Sok nyugati országban migránsgettók jöttek létre, olyan lakossággal, mely nem ad semmi a közösségnek, viszont mindent követel tőle. A leggazdagabb államok ezt a kérdést kezelni tudták mindaddig, míg volt elegendő pénz rá. A pénz a világ többi részének kizsákmányolásából bőséges volt, a tortából kis részt kapott a nyugati kisember is, s maradt a parazitákra is. A <strong>másik</strong> pont viszont pont ez kezdi ki: a nyugati liberális oligarchák egyre kevésbé érzik kötelességüknek saját országaik támogatását. 100 évvel ezelőtt egy nyugati nagytőkés kegyetlenül kizsákmányolta ugyan a világot, de a pénzből adott saját országának is, mely ezáltal fel tudta emelni a nyugati átlagemberek életszínvonalát. Ez az életszínvonal a múlt század 70-es éveiben <strong>tetőzött</strong>, azóta csökken. Általános élmény a mai nyugati középkorú kisembereknél, hogy ők nem élnek olyan jól, mint annak idején szüleik. A nyugati tőke ugyanis felmondta a szolidaritást. Mára a leggazdagabb réteg vagyonának nagyobb része el van rejtve ofsór számlákon, sőt a világ összvagyonának már az egyötöde lehet ofsór övezetekben eldugva. A liberális elit tehát egyrészt integrálhatatlan tömegekkel árasztja el a nyugatot, másrészt növekvő ütemben vonja el a nyugat pénzét. A nyugati kisember egyre kevésbé érdekelt a liberális rend fennmaradásában. A globálkulákság, úgy tűnik, <strong>saját maga alatt</strong> vágja az ágat.rich