1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/Szókratészt egy hang szólította egy útja során. Kliniasz volt az társaival együtt. Kliniasz elmondja, apja, Axiokhosz élete végén van, kéri Szókratészt jöjjön el megvigasztalni őt.<!--more--> <a href="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2018/05/dth.jpg"><img class="alignleft size-medium wp-image-14360" src="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2018/05/dth-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a>Aksziokhoszt jajveszékelve találja meg. Mi ennek az viselkedésnek az oka, kérdezi őt Szókratész, hová tűnt a múltbéli dicsekvése és az erények fitogtatása? Mint egy harcos, aki kiváló volt a kiképzés során, de elesett magában a csatában. Hiszen eddig azt mondta Axiokhosz, hogy az élet csak egy szakasz, melyen túl kell jutni, most pedig ily nehezen viseli sorsát! Axiokhosz elmondja: most, hogy a pillanat elérkezett, hirtelen <strong>eltűnt</strong> minden korábbi bölcs gondolata, s csak a rettegés maradt meg benne. Szókratész szerint ez abszurd érzés, hiszen aki meghal, azzal nem történik más, mint ami születése előtt volt vele: átmegy az egyik állapotból a másikba. Abba kell hagyni ezeket a téves gondolatokat, hiszen a lélek halhatatlan, s a test csak börtöne. A halál csak azt jelenti, hogy a lélek elválik a rossztól, haladva a jó felé. Axiokhosz viszontválasza: ha Szókratész tényleg ilyen biztosan hisz abban, hogy az élet csak egy betegség, akkor miért folytatja életét és miért csinál bármit is. Szókratész elmondja: amióta mindezt megértette, szinte vágyik a halálra. Hiszen maga az élet az elejétől a végélig teli van szenvedésekkel. A sors a jobb embereket gyorsabban megszabadítja az élettől. Ezek után Szókratész részletes példákat hoz az élet nehézségeire. Axiokhosz elmondja, az élet jó dolgait <strong>sajnálja</strong>. Mire Szókratész válasza: ezek értelmetlen érzések, a rossz dolgok érzése nem mond ellent a jó dolgoktól való megfosztásnak. A megfosztást nem érezhető az által, aki nem létezik. Hogyan lehet olyasmit sajnálni, ami nem ad tudást arról, ami fájdalmat okoz? Axiokhosz érvelése tehát alaptalan, hiszen ha a halállal megszűnnek érzései, akkor azt se fogja érezni, hogy nincsenek érzései. Viszont lelke nem fog megszűnni, azaz ez <strong>képtelenség</strong>. Egyik esetben sincs miért gyászolnia. A halhatatlan lelket az is bizonyítja, amit az emberek tesznek életük során. Hiszen ki tenné meg azokat a nagyszerű dolgokat, pl. államok alapítását és a tudományok művelését, ha a lélek meghalna?. A halállal nem hogy nem veszítjük el a jót, hanem növeljük azt magunkban, sőt olyan gyönyöröket fogunk átélni, melyek a testünk miatt az életünk során fájdalmakkal kevertek. Akinek az élete gonosz módon telt el, arra örök büntetés vár. Aki viszont igaz módon élt, az boldog lesz mindenképpen. Axiokhosz végszavai: szégyelli magát korábbi félelméért, már szinte kívánja a halált. Már lenézi az életet, mivel egy jobb hely vár rá. <strong>Megbékélt</strong> magával, s várja a pillanatot.rich