1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/A Kettős Mérce nevű álbaloldali, ultraliberális médiában cikksorozat jelent meg a populizmusról.<!--more--> A két fő álláspont e témában jellemzően: <ul> <li>a <strong>hagyományos</strong> liberális álláspont: a populizmus hazugság és szélsőség,</li> <li>a <strong>kisebbségi</strong> álbalos liberális álláspont: van jó és rossz populizmus, a jó az, mely valójában, valami rejtélyes módon a liberalizmust erősíti.</li> </ul> <a href="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2018/05/ppls.jpg"><img class="alignright size-medium wp-image-16587" src="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2018/05/ppls-300x214.jpg" alt="" width="300" height="214" /></a>Eddig semmi újdonság, csak a <strong>megszokott</strong> hülye szöveg. De most megjelent egy érdekesebb, bár demagógia szempontjából nem kevésbé fertőzött <a href="https://merce.hu/2018/05/11/a-baloldali-populizmus-vedelmeben/">cikk</a>, melyet érdemes alaposabban is megvizsgálni. Az alaphazugság a <strong>megszokott</strong>: azaz a liberalizmus és a baloldal azonosítása, ami totális abszurdum, mert a liberalizmus valójában a <strong>legtisztább jobboldal</strong>. Emlékeztetnék: a bal és a jobb csakis a modernitáson belül értelmezhetők, s így viszont mindigis csakis az egyén és a közösség közti ellentét kérdésen alapult az elválasztás. A jobboldali az aki szerint az <strong>egyén</strong> az alapelem, s a közösség az egyének összessége, míg a baloldali szerint a közöség több mint az azt alkotó egyének összessége. Az, hogy ma sok magát baloldalinak és jobboldaliank nevező nem ezt vallja, csak a fogalmak elhasználódását és - legalábbis részben - hazug módon való használatát jelzi. Amiben a szerzőnek igaza van, hogy <strong>a populizmus és demokrácia elválaszthatatlan egységet alkotnak</strong>, hiszen mindkettő alapja a népszuverenitás teljessége. Éppen ezért is a liberalizmus nem demokráciát akart sose, hanem liberális demokráciát, ahol a "liberális" fosztóképző jellegű. Már a korai liberalizmus is két ponton <strong>antidemokratikus</strong> volt: <ul> <li>korlátozta a népszuverenitást a vagyonosokra, azzal az érvvel, hogy a vagyontalan ember képtelen felelősségteljesen dönteni, ez ma már nem igaz, a modern liberális demokráciákra a cenzusmentes általános választójog jellemző,</li> <li>a gazdasági hatalmat kivette a demokratikus kontroll alól, ez máig is így van, sőt erre a liberalizmus kifejezetten <strong>büszke</strong>.</li> </ul> A cikk csúsztat a nacionalizmust illetően, ez valójában a <strong>liberalizmus találmánya</strong> ugyanis. A jobboldalinak nevezett populizmus nem feltétlenül nacionalista, ezek egybemosásuk indololatlan. Ebben az értelem a jobb és bal nem más, mint hagyományőrző és progresszív, de nincs semmilyen gazdaságpolitikai jelentése, azaz kár bűvészkedni itt a bal/jobb többes lehetséges értelmezésével. Ahogy a baloldali populizmus, úgy a jobboldali populozmus is demokrácia-párti, s nem áldozza fel semmilyen módon a jogállamiságot. A jobboldali populizmus esetleges nacionalizmusa csupán a hagyományőrzés <strong>része</strong>. Azaz a közösségi identitás része. A szerző szerint jó a közösségi identitás, azt írja ez szükséges mind szubnacionális, mind szupranacionális szinten, csak nacionális szinten káros: <strong>vicces</strong> elképzelés ez, s indoklás nincs. A megszokott liberális demagóg frázisokról nem szólnék, csak azt az manapságban egyre terjedő álbalos liberális <strong>hazugságra</strong> térnák ki,  mely szerint a jobboldali populizmus a "neoliberalizmus" része, a globális kapitalizmus eszköze. Az igazi baloldaliság természetesen az antikapitalizmus, ezt a szerző is elismeri, dehát vajon miért lenne nagyobb rossz a nemzeti tőkésosztályt szemben a globális tőkévek, s miért lenne bármilyen szempontból helyes a "globális verseny", s miért lenne gonoszság az attól való védelem? S hogy  a fenében lesz a nemzeti tőkét támogató populista a globális kapitalizmus része, miközben a globális tőkét támogató populista meg a globális kapitalizmus ellenfele lesz? Ennek az égvilágon semmi értelme. A szavak mögötti elgondolás persze <strong>átlátszó</strong>: az álbalos liberálisok a globális tőke segélyezettjei, az egész világon ez így van, de különösen Kelet-Európában. Innen az a fura kelet-európai "antikapitalizmus", mely kígyót-békát okád a helyi nagytőkére, de közben a globális tőkének valamiféle haladó és támogatandó szerepet láttat. Ennek talán leglátványosabb jele volt az Uber contra helyi taxisok vita, melyben minden haladó, <strong>állítólag balos</strong> liberális két kézzel szavazott az Uberre, mely a valóságban egy ofsór, adót nem fizető spekulatív vállalkozás, mely nagyjából nulla hasznot hoz a közösségnek. Szóval maradjunk annyiban: a szerző színliberális, csak újabb, <strong>értelmesebb</strong> módon igyekszik immár baloldali populizmusnak hazudni a liberalizmust. Ezen az se változtat, hogy ő ma is leírja: "a baloldal túl sokáig álmodta a neoliberális kapitalizmus és liberális demokrácia álmát és ideje abból felébredni". A szerző se ébredt fel... Mi a valóság? A <strong>csatatér</strong> egyik oldalán vannak a liberálisok (azok minden balos és jobbos verziójában, lásd "középbal", "középjobb", "szocdemek", "kerdemek", stb.),  a másik oldalon pedig a néptömegek érdekei, amiknek kifejeződése a populizmus annak mind jobbos, azaz hagyományőrző, mind balos, azaz progresszív verziójában. Minden más erő - a valódi nacionalisták az egyik oldalon, s a kommunisták a másikon - marginális.rich