<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>BircaHang</provider_name><provider_url>https://maxval.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maxval bircaman</author_name><author_url>https://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/</author_url><title>Kádár és elitje</title><html>Azért írom meg ezt a személyes cikket, mert sokszor megkapom a kérdést: miért nem írok szinte soha a Fidesz hibáiról.&lt;!--more--&gt;

&lt;strong&gt;Származásilag&lt;/strong&gt; én a kádárista technokrata elit gyermeke vagyok. Nyilván nem a technokrata arisztokráciából, hanem annak alacsony, majd középkáderré kiemelkedett rétegéből.

A fiatalabbak nem tudják ma már mi volt a Kádár-rendszer. Azt hiszik, &lt;strong&gt;homogén&lt;/strong&gt; volt a hatalom.

A rendszer egyértelmű és &lt;strong&gt;egyszemélyi&lt;/strong&gt; vezetője Kádár János volt, aki mindenben &lt;strong&gt;egymaga&lt;/strong&gt; döntött. A Szovjetúnióban ebben az időben már a &lt;strong&gt;kollektív&lt;/strong&gt; döntés volt divatban (egy kb. 15-20-tagú legfelső vezetés &quot;demokratikusan&quot; döntött mindenről), míg Magyarországon ez sose jött divatba: Magyarországon a legfelső vezető testületek is csak Kádár &lt;strong&gt;tanácsadó&lt;/strong&gt; testületeiként funkcionáltak, döntési  jogaik nem voltak sosem, nyilván a 80-as évek legvégét &lt;strong&gt;leszámítva&lt;/strong&gt;.

Kádár teljhatalmát 3 &lt;strong&gt;tényező&lt;/strong&gt; korlátozta:
&lt;ul&gt;
 	&lt;li&gt;a szovjet vezetés&lt;/li&gt;
 	&lt;li&gt;az érdekcsoportok közti egyeztetés kényszere&lt;/li&gt;
 	&lt;li&gt;a néphangulat.&lt;/li&gt;
&lt;/ul&gt;
A &lt;strong&gt;szovjet&lt;/strong&gt; tényező nyilvánvaló, ezt azt hiszem, nem is kell különösebben vázolnom.

A &lt;strong&gt;néphangulattól&lt;/strong&gt; Kádár rettegett, 56-ra emlékezve. Így alapvető és kötelező elem volt a politikában: sose szabad megengedni, hogy a néptömegek elégedetlensége eszkalálódjon. Csak egy példa: íratlan törvény volt, hogy sose lehet a boltokban &lt;strong&gt;kávéhiány&lt;/strong&gt;. A magyar ugyanis kemény kávézós nép, így nem maradhat igazi, jó minőségű kávé nélkül. Sose lehet olyan, mint a Romániában vagy az NDK-ban, hogy egyáltalán nincs kávé vagy valamiféle cikóriával kevert kávétermék van csak helyette. Fejek hullottak, ha az illetékesek nem teljesítették ezt időben. Ha egy vezető csak lopott, akkor megúszta dorgálással, de ha nem volt elég kávé a boltokban, azért elvesztette állását. Kávéimportra pénz mindig volt, ha másképp nem, hát hitellel. S persze nem ez volt ez az egyetlen ilyen íratlan szabály, de azt hiszem, ez jól érzékelteti a kádári politikát, melynek lényege: ha valaki a hatalom ellen lázad, annak leverjük a pofáját, de ha ugyanaz elégedetlen a kávéhiány miatt, akkor igaza van, s az illetékes elvtársa pofáját verjük le, aki miatt nincs a közértben kávé.

S végül az &lt;strong&gt;érdekcsoportok&lt;/strong&gt;. A két fő elitréteg: a &quot;balosok&quot; és a &quot;technokraták&quot;. A balosok voltak azok, akik a marxista eszme tisztaságáért &lt;strong&gt;őrködtek&lt;/strong&gt;, a technokraták meg azok, akik működtetni igyekezték a működésképtelen, de legalábbis erősen hatékonytalanul működő &lt;strong&gt;gazdaságot&lt;/strong&gt;. A két csoport utálta egymást, de mindkettő tudta, hogy egymaga nem tudna bírni az országgal. S Kádár személye volt az, ami &lt;strong&gt;megkérdőjelezhetetlen&lt;/strong&gt; volt mindkét csoport számára. Kádár mindkét csoport radikálisait eltávolította a hatalomból, ha túlzásba vitték, ez persze már nem jelentett valódi repressziót: a túlbuzgó balosokat jellemzően &lt;strong&gt;diplomáciai&lt;/strong&gt; állásokba takarították el, míg a túlbuzgó technkratákat különféle &lt;strong&gt;kutatóintézekbe&lt;/strong&gt;.

Gyerekként benne éltem a kádárista technokrata elitben. Ebben a közegben a liberalizmus eszméje &lt;strong&gt;szentírásszerű&lt;/strong&gt; volt, erről sokat mesélhetnék. Azt hiszem nem csoda ezek után, hogy kiskamaszként első eszmém a liberalizmus volt. Olyanokat hallottam, hogy sokan ma el se hinnék. Az alapállás nagyjából az volt, hogy a marxizmus &lt;strong&gt;baromság&lt;/strong&gt;, a rendszer csak egy geopoolitikai kényszer, s a nyugatnak mindebben igaza van, azon kívül, hogy azt hazudja, hogy segíteni akar nekünk. Ez az elit sose hitt a nyugat jóhiszeműségében, ezt alá kell húznom, azaz ebben egyetértettek a &quot;balosokkal&quot;. A tézis az volt: valahogy együtt kell működni a nyugattal, hogy annak jobb rendszerét kihasználjuk, de óvatosnak kell lennünk, mert a nyugat nem segíteni akar, csak nyerészkedni. Ostoba kamaszként én ezt &lt;strong&gt;cinizmusnak&lt;/strong&gt; gondoltam, mert én &lt;strong&gt;komolyan hittem&lt;/strong&gt; akkor, hogy a nyugat önzetlen és jó.

A technokrata elit Kádár jelentéktelenné válása után lassan az egész Párt &lt;strong&gt;vezető&lt;/strong&gt; ereje lett, a balosok ki lettek dobva. A 80-as évekre a két csoport közt álló népiesek (lásd, Pozsgay-vonal) is megjelentek önálló erőként, őket már a rendszerváltás után &lt;strong&gt;szorította&lt;/strong&gt; ki az MSZP.

Számomra a legnagyobb &lt;strong&gt;igazolás&lt;/strong&gt; saját apám volt, aki a rendszer végére középkáderi státuszig vitte, bár már 1988-ban átment az állami szektorból a magánszektorba, s sose végzett politikai jellegű munkát.

A &lt;strong&gt;balkáni gén&lt;/strong&gt; mindenképpen megmentette apámat a túlzásoktól. Balkáni bölcsesség, hogy a hatalomtól félni kell, s jobb nem belegabalyodni. Ezt ő minden rendszerben betartotta, se pártkarriert nem csinált Kádár alatt, se a rendszerváltáskori nagyívű lopásokban nem vett részt.

&lt;strong&gt;2016&lt;/strong&gt;-ban meghalt apámra mindenképpen &lt;strong&gt;büszke&lt;/strong&gt; lehetek: sose lázadott semmi ellen, nem volt bátor, de mindig tudta hol a tisztesség határa, amit nem szabad semmiért se átlépni. Jól emlékszem, 1982-ben az akkori miniszterelnökhelyettes &quot;felfedezte&quot; őt egy véletlen során, s szóba került, hogy esetleg &lt;strong&gt;komolyabb&lt;/strong&gt; beosztásba kellene kerülnie. Apám hetekig azon gondolkodott, hogyan utasítsa majd el, ha tényleg felkérik, milyen ürügyet találjon ki. Volt egy rokonunk, aki a 80-as években magas pártpozícióba került, apám végén azt mondta &quot;nem értem, miért vállalta el&quot;. S ugyanezt tette 1988-1990 között is, amikor a kapcsolatai révén napok alatt dollármilliomos lehetett volna. Pedig apám mindig &lt;strong&gt;ateista&lt;/strong&gt; volt, szóval ennek még vallásetikai oka se lehetett.

A valóságban a nagy lopások már az Antall-kormány megalakulása &lt;strong&gt;előtt&lt;/strong&gt; meglettek. A tolvajok kb. 90 %-a MSZMP/MSZP-s káder volt, de volt egy &quot;szerencsés&quot; 10 %-nyi ex-ellenzéki réteg is, aki be tudott kapcsolódni a lopásba az Antall-kormány első idejében.

Apám nem &lt;strong&gt;trágárkodott&lt;/strong&gt; sosem, ezt én is megörököltem tőle, s ha ő valakikre azt mondta &quot;ezek&quot;, az súlyos sértés volt.

A &lt;strong&gt;győztes&lt;/strong&gt; liberális rend eljövetele után, kezdtem hallani tőle enyhe kritikus hangokat. A 2000-es években tőle is hallottam: &quot;ezek elvesztették a kapcsolatot a valósággal&quot;, meg &quot;nem működik&quot;, amit a 70-es években hallottam tőle a másik rendszerrel kapcsolatban. Sose lett egyébként antiliberális, haláláig &lt;strong&gt;hű&lt;/strong&gt; liberális maradt, így ez tőle hatalmas rendszerkritika volt. Azaz hozzám, mai nézeteimhez képest végig az &lt;strong&gt;ellentáborban&lt;/strong&gt; maradt: számára a ballibek mindig a kisebbik rossz maradtak a &quot;nemzeti&quot; táborral szemben.

A technokrata kádárista elit túlzó részéből nőtt ki a modern magyar &lt;strong&gt;liberalizmus&lt;/strong&gt;. S sajnos ők alapozták meg azokat az axiómákat, melyek 1990-2010 között megkérdőjelezhetetlen igazságoknak minősültek Magyarországon:
&lt;ul&gt;
 	&lt;li&gt;a nyugatnak mindig igaza van,&lt;/li&gt;
 	&lt;li&gt;az állam rossz tulajdonos, privatizáció bármi áron,&lt;/li&gt;
 	&lt;li&gt;a mohóság pozitív érték,&lt;/li&gt;
 	&lt;li&gt;az idegen tulajdonos jobb a magyarnál,&lt;/li&gt;
 	&lt;li&gt;a kisember le van szarva.&lt;/li&gt;
&lt;/ul&gt;
&lt;a href=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2018/02/bbth.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignright size-full wp-image-15200&quot; src=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2018/02/bbth.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;400&quot; height=&quot;400&quot; /&gt;&lt;/a&gt;Majd ez az elit felvette mindehhez az &lt;strong&gt;ultrajobbos&lt;/strong&gt; gazdaságpolitikához az &lt;strong&gt;ultrabalos&lt;/strong&gt; kultúrpolitikát, s megszülett a modern Magyarország legnagyobb rákfenéja: a szadeszizmus, ez alatt kb. középső és kései SZDSZ-t értve, mert a korai SZDSZ még heterogénebb szervezet volt. Természetesen ez nem pusztán az SZDSZ-re mint pártra értendő, hanem szellemi holduvarára.

Miért tartom a Fideszt a &lt;strong&gt;kisebbik&lt;/strong&gt; rossznak? Hát &lt;strong&gt;ezért&lt;/strong&gt;! A szadeszista rombolás ellen minden erő szimpatikus, aki vele szemben áll. Hozzáteszem: a 2010 előtti Fidesz is szerves része volt ennek a rombolásnak.

Mára nyugaton a rendszer sokkal jobban elfajult, mint Magyarországon. A legvadabb magyar liberális is &quot;fasiszta&quot; hozzájuk képest, s ezzel mindet elmondtam. &lt;strong&gt;Globálkulákok&lt;/strong&gt; és azok csicskásai, celebek, topmanökenek és más söpredék folyton költekeznek demonstratívan. Egyik nap vesznek maguknak egy afrikai árvát, másnap kirepülnek az űrbe, harmadnap pezsgővel mosatják fel 32-emeletes jachtjukat, negyednap metoo-kampányoznak hörögve, ötödnap csápolnak az argentín archieretneknek, hatodnap drogozva állatkínzanak.

De nem gond, mert &lt;strong&gt;hetednap&lt;/strong&gt; a nép felkel és vidám akasztás lesz. Várom a felszabadító vérnapot. A nép forrong, s lecsapja baltával hamarosan a szabad piac láthatatlanul lopó kezeit. Vérben fogunk tocsogni, a sok láthatatlan levágott kézből folyó vérben. &lt;strong&gt;De szép is lesz!&lt;/strong&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url></thumbnail_url><thumbnail_width></thumbnail_width><thumbnail_height></thumbnail_height></oembed>