1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/Szókratész vitázik Hippiasszal Homérosz műveinek kapcsán.<!--more--> <a href="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2017/12/hpp.jpg"><img class="alignleft size-medium wp-image-13942" src="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2017/12/hpp-148x300.jpg" alt="" width="148" height="300" /></a>A kiinduló pont: a hazug ember ravasz. Mindenki abban a legnagyobb, amiben legnagyobb a tudása. A matematikus ért legjobban a számokhoz, így ő tud a legjobban hazudni is a számokat illetően. Így van ez minden más tudományban, jártasságban is. A köveztetés tehát: aki szándékosan hazudik, az <strong>jobb</strong>, mint aki akaratlanul teszi ezt. Hiszen aki tud jól hazudni, az tud igazat is mondani. Az ellenérv: de hiszen a jog is szigorúbban ítéli a szándékos gonosztevést, mint a gondatlant. Szókratész érve ezzel szemben: egy sportversenyen is jobb egy jó sportoló, aki direkt elveszti a versenyt, mint egy olyan, aki képtelen nyerni. Az előbbi ugyanis képes nyerni, ha akar, míg az utóbbi erre képtelen, hiszen képességei <strong>elégtelenek</strong>. A végközvetkeztetés: Szókratész kijelenti, <strong>ő maga se ért egyet</strong>, hogy a szándékos gonosztett jobb lenne a gondatlannál, de lám, ez jön ki logikailag. <blockquote>A történet nyilvánvalóan egyfajta paródia. Nem lehet egy negatív cselekedetet egy számba venni valamely semleges vagy pozitív cselekedettel. Hiszen az nyilvánvaló, hogy jobban tud hazudni egy adott témáról az, aki azt a témát jobban ismeri, mint aki azt nem ismeri, de ebből sehogy se következik, hogy maga a hazudozás pozitív érték lenne.</blockquote>rich