1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/Amikor még nem voltek elterjedve totálisan az onlájn könyvesboltok és antikváriumok Bulgáriában, gyakran jártam a Szeredőc központjában lévő nagy könyvpiacra.<!--more--> Még a rendszerváltozás utáni első hónapokban jött létre ez a hely <strong>spontán</strong> módon, majd hivatalossá vált. Ha kellett bármilyen könyv, ott szinte biztosan meg lehetett találni. <a href="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2017/12/slv.png"><img class="aligncenter size-full wp-image-14639" src="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2017/12/slv.png" alt="" width="800" height="280" /></a> Szóval volt ott az egyik legjobb standon egy 40 év körüli eladó, aki láthatóan sokat tanulmányozta  a modern, nyugati, eladási módszereket. A lényeg: mindenkinek kedvesen köszönt, majd beszélgetni kezdett az ügyfelekkel "mit keres?" típusú kérdésekkel. A vacilálókat meg nem hagyta, dicsérte folyton az árut, kedvezményeket adott. S mégis neki volt a <strong>legkisebb</strong> bevétele. A szokásos, balkáni modorú eladóknak sokkal jobban ment anyagilag, pedig ők rá se morogtak az ügyfelekre, ültek csak, bambán néztek maguk elé, a kedvezmény iránti igényt személyes sértésként élték át, s haragosak lettek, ha az ügyfél túl nagy címlettel akart fizetni, magyarul: maximálisan <strong>udvariatlanok</strong> voltak. A modern, nyugatias ember meg csak nem értette: a nyugati módszerek miért <strong>eredménytelenek</strong>. Pedig egyszerű: a módszereket lokalizálni kell. A folyton kérdezgetős, akaratlanul tanácsot adó eladót lehet, hogy nyugaton kedvelik, de a Balkánon ez a <strong>lopott</strong> portékát tukmáló cigányra asszociált, az állandó kedvesség meg <strong>zaklatásként</strong> lett megélve. Én is mindig kikerültem ezt a nyugatias standot, mentem a többihez, ahol békén voltam hagyva az eladók által.rich