1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/Van egy specifikus embertípus, aki szeret rab lenni, de legalábbis komolyan hiszi, hogy annak kell tettetnie magát.<!--more--> Évek óta multiknál dolgozom. Az ott dolgozó emberek 90-95 %-a teljesen normális ember, mint bármely más munkahelyen. Egyes fanatikus kelet-európai liberálisok véleménye ellenére a munkahely nem jelent ideológiai elkötelezettséget. Azaz a multiknál politikailag teljesen heterogén az alkalmazottak világnézete: szélsőjobbtól szélsőbalig bármi megesik, s sokan meg teljesen apolitikusak. Én is <strong>megkaptam sokszor</strong> a vádat, hogy miért dolgozom antiliberális nézeteimmel multiknál. Pedig ellentmondás itt nincs egy szál se. Egyetlen olyan munkahelyen sem dolgoztam még, mely a munkavégzői lojalitáson kívül megkövetelt volna valamiféle politikai, erkölcsi, társadalmi nézetet tőlem. De visszatérve az eredeti kérdésre: van valóban egy <strong>vékony dolgozói réteg</strong>, mely azt hiszi, rabszolgaként kell viselkednie. Ezek viselkedése jellemzően nagyon mulatságos. Pl. a Facebookon elkezdik <strong>dicsérni a cég termékeit</strong>, teljesen önkéntesen, anélkül, hogy erre bármi is kényszerítené őket. Azt hiszik, ezzel jó pontokat fog szerezni a főnökség előtt, pedig a főnökség is csak kiröhögi őket. Eleve minden multinak van marketing osztálya, mely reklámoz tíz- és százmilliókat költve euróban évente, s konkrétan <strong>leszarja</strong>, hogy valamelyik tizedrangú alkalmazottja megpróbálja segíteni a kampányt 300 Facebook-ismerőse előtt. Van aztán az <strong>aktivista típusú</strong> alkalmazott. Ő csakis céges pólóban jár, szerintem abban is alszik, s minden létező céges összejövetelen beül az első sorba, ahol komoran bólogatva jegyzetel, majd amikor kérdéseket lehet feltenni, fel is tesz legalább 3 teljesen értelmetlen kérdést, kb. "hogyan képes a cégünk ennyire jó lenni, szemben a konkurrenciával, mely annyira rossz?" stíkusban. Amikor egy magasabb rangú multifőnök ilyen kérdést hall, alig képes röhögését elfojtani, hiszen ő tudja tökéletesen, hogy a nagy multi konkurrensek termékei között a különbségek minimálisak, s ha esetleg az egyik cég terméke valamiben jobb is valamilyen ismérv szerint, a többi száz ismérvben <strong>pont ugyanolyan</strong>, mint a versenytárs hasonló terméke. Szóval a hülye kérdéseket feltevő alkalmazottat valóban megjegyzik, de nem úgy, ahogy ő azt szeretné, hanem mint intelligenciahiányos marhát, aki alkalmatlan előléptetésre. A multi nem párt, ahol a hűség a fő szempont, hanem az <strong>egyetlen cél</strong> a profit,  a profit növeléséhez pedig teljesen felesleges a debil lojalitás. <a href="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2017/06/multi.png"><img class="aligncenter size-full wp-image-13555" src="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2017/06/multi.png" alt="" width="750" height="250" /></a> S végül van az a típus, melyet - ellentétben az előbbi kettővel - a multik <strong>szeretnek</strong>. Ez az az alkalmazotttípus, aki komolyan híve háttérbe helyezi saját érdekeit a cég érdekeivel szemben. Ő <strong>komolyan elhiszi</strong>, hogy neki személyesen jó lesz, ha a cég profitját nézi mindenek előtt. Pedig ez még <strong>a liberális eszmének is ellentmond</strong>, a liberalizmus ugyanis azt vallja, akkor ideális a társadalom, ha annak minden tagja saját önző és egyéni érdekeit nézi - lásd Adam Smith, a liberalizmus egyik alapítója gondolatait erről: nem az a pék jó, aki jóindulatú, hanem, az aki kőkeményen a saját hasznát helyezi előtérbe -, ugyanis ha egy társadalom minden tagja az önző önérdekét nézi, az egész társadalom jómódú és prosperáló lesz. (Természetesen ez a liberális dogma - mint szinte mindegyik más liberális dogma - <strong>súlyos ostobaság</strong>, de most erre nem térnék ki, nem célja ennek a cikknek a liberalizmus kritikája.) Azaz <strong>a liberalizmus szerint</strong> a dolgozónak nem kell saját érdekeit háttérbe helyezni munkaadójával szemben, hanem pont ellenkezőleg: saját érdekeit kell előtérbe tennie. Tény: aki ebben a tekintetben nem liberális, annak nagy jövője van minden multinál. Nekem személyesen mindez <strong>sosem okozott</strong> gondot. Számomra a legfontosabb saját hitelességem, s úgy érzem, ez veszélyeztetve lenne bármiféle karrierrel. Ezért sose törekedtem karrierre. Hozzáteszem: nem ítélem el a karrieristákat, ha hiteles emberek. Ha valakit azt tesz boldoggá, hogy előrehalad egy cégben, tegye ezt,<strong> feltéve</strong>, hogy tényleg hisz ebben, s nem saját magát meghazudtolva, saját egyéniségét romba döntve tesz így.    rich