<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>BircaHang</provider_name><provider_url>https://maxval.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maxval bircaman</author_name><author_url>https://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/</author_url><title>Miért ne kérjünk bocsánatot?</title><html>Természetesen nem az udvariassági bocsánatkérésről van szó. Az eleve nem is igazi bocsánatkérés, csupán
udvariassági fordulat. Lásd, amikor rálépünk valakinek a lábára a metrón és azt mondjuk &quot;bocs!&quot;, vagy méginkább, amikor egyfajta megszólításként használjuk &quot;elnézést, merre van az x utca?&quot;.&lt;!--more--&gt;

A bocsánatkérés &lt;strong&gt;hamis történelemfabrikálás&lt;/strong&gt;. Hiszen amit megtettünk, az megtörtént, nem tudjuk megváltoztatni. A bocsánatkéréssel azt a hamis látszatot igyekszünk kelteni, mintha semmissé tudnánk tenni a megtörténtet. Ez
azonban önbecsapás és súlyos hazugság. A &lt;strong&gt;hiteles ember&lt;/strong&gt; felelősséget vállal életéért, minden cselekedért, legyen az akár a legrosszabb is. A felelőségelhárítás gyerekes dolog, az ilyet kerülnünk kell, ha nem akarjuk hitelességünket eljátszani.

Minden cselekedetünk hasznos. A rossz cselekedet haszna az, hogy tanulunk belőle. Ne tékozoljuk el holmi primiví bocsánatkéréssel. Ha megbánunk valamit, mert rájövünk annak rossz mivoltára, ez nagyszerű dolog, ez a bűn felismerése és annak sajnálata, a bűnbocsánat. Ne rontsuk el ezt mindenféle üres bocsánatkérésekkel!</html><type>rich</type></oembed>