1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/99 éve volt, 1917. október 25-én (a<strong> juliánus naptár</strong> szerint, azaz a gregoriánus naptár szerint november 7-én) a sokáig hivatalosan Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak nevezett esemény, mely valójában se nagy nem volt, se forradalom nem volt: gyakorlatilag egy nulla (!) halálos áldozattal járó <strong>puccs</strong> volt.<!--more--> Az orosz rendet 1905-ben rendítette meg alapjaiban egy esemény: a fatális orosz vereség a japán-orosz háborúban. Ez után indultak be az események a cár hatalma ellen. Egy részről a <strong>liberálisok</strong>, más részről a <strong>kommunisták</strong> voltak a fő tényezők. A liberálisok nyugati típusú liberális demokráciát akartak csinálni Oroszországból, míg a kommunisták pedig keresték az esélyt a <strong>proletárforradalom</strong>ra. A liberálisok hatalomra is kerültek <strong>1917 márciusában</strong>, miután <strong>II. Nyikolaj cár</strong> lemondott, majd megalakult a liberális vezetésű Ideiglenes Kormány. előbb<strong> Georgij Lvov</strong> kadet-párti politikus (kadet = az orosz Конституционно-Демократическая Партия - Alkotmányos-Demokrata Párt - rövidítéséből, ez tisztán nyugati típusú liberális párt volt, mely parlamentáris monarchiát akart) vezetésével, majd helyére került <strong>Alekszandr Kerenszkij</strong> eszer-párti politikus (eszer = az orosz Партия Социалистов Революционеров - Szocialista Forradalmárok Pártja - rövidítéséből, ez a kadetoknál balrább álló, mai szóval szociáldemokrata típusú párt volt, de erősen agráriánus jelleggel). Az Ideiglenes Kormányt támogatták tovább a menysevikek, azaz az orosz kommunisták mérsékeltebb, Lenin elleni szárnya is. Az Ideiglenes Kormány nem volt sosem képes a hatalmat megszilárdítani. Vele párhuzamosan működött  a leninista kommunisták saját de facto kormányszerve. a <strong>Petrográdi Tanács</strong> (oroszul Петроградский Совет - innen a "szovjet" szó). Továbbá a lemondott cár támogatottsága is jelentős maradt: sokan se az Ideiglenes Kormányt, se Petrográdi Tanácsot nem ismerték el. Leninék már júliusban megpróbálták átvenni a hatalmat, ekkor még az Ideiglenes Kormány győzött, októberben (novemberben) azonban már a leninisták nyertek: az Ideiglenes Kormány szét lett kergetve, immár a Tanács lett az egyedüli hatalmi szerv. Ennek napját nevezték el aztán <strong>Nagy Októberi Szocialista Forradalom</strong>nak. A kommunisták számára <strong>elvi problémát</strong> jelentett a hatalom átvételekor, hogy ez a hatalomátvátel cáfolja Marxot, aki szerint a legfejlettebb kapitalista államokban fog bekövetkezni a proletárforradalom, s semmiképpen a feudális-kapitalista államokban, amilyen Oroszország is volt. Ezért sok orosz marxista ellenezte az egész hatalomátvételt (a menysevikok álláspontja ez volt), arra hivatkozva, hogy hiába lesz átvéve a hatalom, az eredmény nem lesz proletárállam, mivel hiányoznak a Marx által megállapított feltételek hozzá, Ezzel szemben Lenin azzal érvelt, hogy Marx óta a <strong>feltételek megváltoztak</strong>, a tőkések osztálya a legfejlettebb államokban sikeresen semlegesítette a proletárforradalmat, így éppen a kapitalista rend leggyengébb láncszemeiben esélyesebb a proletárforradalom, majd ezen sikeres forradalmak képesek lesznek átterjedni a fejlettebb államokba is. Miután Lenin sikeresen megszerezte a hatalmat, a vita véget is ért. A kommunista mozgalomben szakadás következett be, a Lenint támogatók és ellenzők között. Hivatalosan még működtek Oroszországban az ellenzők a 20-as évek elejéig, de már semmilyen hatásuk nem volt az eseményekre, egyetlen kivétel, <strong>Grúzia kivételével</strong>, ahol a menysevikok sikeresen megszerezték a hatalmat. Grúziában a menysevik hatalom egészen 1921-ig fennmaradt, ekkor a Vörös Hadsereg megdöntötte  a grúz kormányt, s ott is a leninisták kerültek hatalomra. A lenisták csak <strong>1922</strong>-re tudták stabilizálni hatalmukat az országban, kivéve a 3 balti köztársaságot, Lengyelországot és Finnországot (emlékeztető: ezek Oroszország részei voltak az I. vh, előtt), melyekben a leninisták vesztettek, s ezekből <strong>független államok</strong> is lettek. Maga a Szovjetúnió is csak 1922 végén alakult meg hivatalosan, addig az egyes kommunista vezette részegységek<strong> független államoknak számítottak</strong>, ezen az alapon lett a Szovjetúnió is államszövetség és nem egységes állam. Ami biztos: minden leninista tudta, hogy a független szovjet állam ideiglenes jelenség, hiszen ez csak egy apró lépés a világforradalom felé. A korabeli események igazolták is ezt: hiszen Bajországban, Magyarországon, Szlovákiában is szovjet köztársaságok jöttek létre (lásd: Magyar Tanácsköztársaság 1919-ben). Az orosz kommunistákat <strong>döbbenetként</strong> érte a hír, hogy mégse jött világforradalom. Lenin halálakor - 1924 - a világon csak 3 "proletárállam" létezett: maga a Szovjetúnió, Mongólia (ahol gyakorlatilag az egész oka nemzeti alapú volt: a kínai uralomtól szabadulni akaró mongolok a Szovejtúnióhoz fordultak segítségért, független államiságuk megvédésére), plusz az előző kettőhöz képes kicsiny Tuva, mely szintén a kínai uralom ellenében fordult az oroszokhoz. A leninisták <strong>elméleti gondja</strong> hatalmas lett az események ilyen alakulása miatt: itt következett Sztálin új koncepciója arról, hogy a világforradalom nem feltétlen kell, hogy azonnal következzen, de addig is a Szovjetúniót meg kell erősíteni, fel kell építeni, mint egy normál államot. A sztálini koncepció hatalmas ellenkezésre talált az orosz kommunisták között - a fő ellenző <strong>Lev Trockij</strong> volt, az orosz vezetés Lenin utáni kettes számú embere -, de Sztálin ravaszabbnak bizonyult, s a 30-as évek közepére minden ellenzést legyőzött, nemcsak elméletileg, hanem fizikailag is, a Szovjetúnióból elmenekülő Trockij is egy <strong>jégcsákánnyal a fejében</strong> végezte életét Sztálin jóvoltából. De ez már a Szovjetúnió későbbi története, melyre most nem térnék ki. II. Nyikolaj cárt 1918-ban meggyilkoltatta Lenin, miután esélyessé vált, hogy a cárhoz hű erők elfoglalják azt a területet, ahol az ex-cár háziőrizetben volt fogva tartva. A kommunista rendszer bukása után természetesen a cár <strong>rehabilitálv</strong>a lett. <a href="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2015/03/ek.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-9298" src="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2015/03/ek.jpg" alt="ek" width="884" height="600" /></a> <p style="text-align: center"><em>2003-ban hatalmas templom (a Vér Templom) épült azon a helyen, ahol 1918-ban meggyilkolták a cári családot</em></p> Az igazi rehabilitáció azonban az lenne, ha a századik évfordulóra - 2018- visszállítanák a monarchiát Oroszországban. Úgy is, hogy ez már csak jelképes monarchia lenne.rich