1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/Az egyik legszokatlanabb XX. századi kémtörténet Glenn Michael Southeré.<!--more--> Souther 1957-ben született az USA-ban, érettségi után, 18 éves korában azonnal az <strong>amerikai haditengerészet</strong>hez ment dolgozni, ahol katonai fényképész lett. Ebben a minőségében az olasz partoknál szolgált, Hozzáférése volt igen fontos anyagokhoz, fényképészként egyik feladata az amerikai kém-műholdak fényképeinek feldolgozása volt. Alig 5 év szolgálat után <strong>teljesen kiábrándult</strong> hazája politikájából, miután hozzáférése lett egyes amerikai katonapolitikai háttéranyagokhoz. Már régóta Souther kedvence Majakovszkij, orosz költő volt, így kezdett el érdeklődni az orosz kultúra, majd a szovjet politika iránt. Lassan a szovjet politikai <strong>meggyőződéses híve</strong> lett. Ezek után egy szép napon, <strong>1980</strong>-ban kimenője alatt besétált a római szovjet követségre, s ott bejelentette: kéri a szovjet állampolgárságot, valamint a letelepedés lehetőségét a Szovjetúnióban. A szovjet titkosszolgák először biztosra vették, az egész az amerikai kollégáik tréfája, s Southert erős visszafogottsággal fogadták, A moszkvai vezetőség - a KBG I. ügyosztálya, azaz a hírszerzés - álláspontja is az volt, Souther valószínűleg a CIA vagy az MI (az amerikai katonai hírszerzés), esetleg az ONI (az amerikai hadiflotta hírszerzése) embere, aki tesztelni próbálja a szovjet titkosszolgálatok éberségét. A szovjet KGB-rezidens Rómában, Borisz Szolomatyin őrnagy (később: tábornok vezérőrnagyi rangban, hatalmas karrierjét részben éppen Southernek köszönheti) azonban a kezdettől fogva hitt Southernek, Szolomatyin magát kiváló emberismerőnek tartotta, aki képes felismerni az őszinte embert, s nem teljesítette a parancsot, hogy ne foglalkozzon többet az amerikai "provokátorral". Szolomatyin meggyőzte Southert, hogy maradjon inkább jelenlegi pozíciójában, adjon át információkat neki az amerikai haderő titkos anyagaiból, mert így sokkal jobban tudja segíteni a "szocializmus ügyét", mintha egyszerűen elköltözne Moszkvába. Souther <strong>elfogadta</strong> a javaslatot, s azonnak munkához is látott. Miután kiderült, hogy az általa átadott információ valós és hatalmas értékű,  a moszkvai KGB-vezetőség felismerte, hogy Szolomatyinnak volt igaza, s Szolomatyin hivatalosan is meg lett bízva az amerikai informátorral való kapcsolat tartásával. Különösen az döbbentette meg a moszkvai vezetőséget, hogy Souther határozottan <strong>visszautasított</strong> bármiféle pénzügyi ellenszolgáltatást, ez pedig ritka dolog volt a 80-as években: a szovjet titkosszolgálatok legtöbb beszervezett nyugati ügynöke egyszerűen pénzért árulta el hazáját, bármiféle ideológiai meggyőződés nélkül. 1982-ben Souther leszerelt a hadseregtől, de kiváló szolgálata miatt azonnal munkát kapott civilként az amerikai haditengerészet észak-atlanti hírszerzési központjában Virginiában, így ezentúl még titkosabb anyaghoz tudott hozzáférni, melyeket szintén továbbított a szovjet szervek felé. Többek között az Európába telepített összes amerikai atomrakéta pontos helyét és célpontját tőle tudta meg a szovjet vezetés. Közben Souther levelező tagozaton <strong>orosz nyelv és irodalom</strong> szakra kezdett járni az egyik amerikai egyetemen, ez azonban nem keltett feltünést, sőt ezt a főnökei pozitívan is értékelték: nyilván azért jár Souther egyetemre ilyen szakon, hogy még jobban tudja majd segíteni nyelvtudásával hazája titkosszolgálatát. Még az sem okozott gondot, hogy olasz nemzetiségű felesége - akivel Souther kapcsolata megromlott - jelentette férjéről, hogy szovjet kém. Mivel erre azonban nem volt semmilyen bizonyíték, az FBI lezárta a nyomozást azzal, hogy a vád hamis, a feleség bosszújáról van csupán szó, aki férje hűtlensége miatt találta ki az egészet. <a href="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/09/glenn1.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-12266" src="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/09/glenn1.jpg" alt="glenn1" width="508" height="396" /></a> <p style="text-align: center"><em>Souther két évfolyamtársával egyetemi tanulmánya alatt</em></p> 1985-ben azonban Souther ismét az amerikai hatóságok szeme elé került. Ez volt az az időszak, amikor több szovjet kémet is sikerült leleplezni az USA-ban, ami miatt minden korábbi gyanúsítottat újra elővettek. Souther biztos volt benne, hogy előbb-utóbb le fogják leplezni, ezért 1986 júniusában olaszországi nyaralása során bement ismét a római szovjet követségre, ahol bejelentette: lelepezték, ezért kéri kimentését. Szolomatyin kiállított neki szovjet útlevelet "Mihail Orlov" névre - a nevet maga Souther találta ki -, s másnap el is utazott Moszkvába. <p style="text-align: center"><a href="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/09/orlov2.png"><img class="aligncenter size-full wp-image-12271" src="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/09/orlov2.png" alt="orlov2" width="626" height="428" /></a></p> <p style="text-align: center"><em>már a Szovjetúnióban, főnekei tanácsára levágta a szakállát</em></p> Ugyanabban az évben októberben hivatalosan is megkapta a szovjet állampolgárságot, s immár valóban Mihail Orlov lett. Érdemei miatt a KGB hírszerzési osztálya azonnal alkalmazta is őt, rögtön őrnagyi rangot kapva (hatalmas ugrás volt ez, az amerikai hadseregben a legmagasabb rangja őrmester volt) - attól fogva az amerikai hírszerzési adatok elemzése lett munkája. Hamarosan elvette feleségül egyik orosz kolléganőjét - aki angol nyelvet tanított a KGB Akadémiáján -, s kislányuk is született, 1988-ban - Alekszandra Orlova. <p style="text-align: center"><a href="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/09/orlov3.png"><img class="aligncenter size-full wp-image-12272" src="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/09/orlov3.png" alt="orlov3" width="633" height="463" /></a></p> <p style="text-align: center"><em>orosz feleségével</em></p> Souther a Szovjetúnióban élve is érdeklődött a politika iránt, s <strong>kritikusan</strong> szemlélte Gorbacsov peresztrojkáját, negatív véleménye volt róla, kollégái későbbi elbeszelése szerint Souther-Orlov azt mondta: "a szovjet vezetés az országot a mocsárba viszi". <p style="text-align: center"><a href="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/09/glenn2.png"><img class="aligncenter size-full wp-image-12269" src="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/09/glenn2.png" alt="glenn2" width="800" height="263" /></a></p> <p style="text-align: center"><em>halálhíre a New York Times-ban</em></p> 1989-ben Souther Moszkva környéki nyaralója garázsában<strong> öngyilkos</strong> lett. Legalábbis ez a hivatalos verzió. A nemhivatalos verzió kicsit más: eszerint a rendszer végét érezve Southern megkérte a vezetőséget, hogy a bevett módszer szerint kapjon új személyazonosságot, ugyanis azt hitte, hogy a kommunizmus utáni szovjet vezetőség ki fogja adni a nyugatnak mindazokat a nyugatiakat, akik a szovjetek részére kémkedtek. Az új <strong>személyazonosság</strong> megadásának szovjet titkosszolgálati módja pedig pontosan ez volt: megrendezett öngyilkosság, ünnepélyes temetés, majd a személy kinézetének műtéti úton való megváltoztatása, aztán új név alatt más fontos munkára irányítás. Egyes jelentések <strong>2010</strong>-ből beszámoltak arról, hogy Kanadában az orosz követségen dolgozik egy 50 év körüli orosz diplomata, akinek  a szemei erősen emlékeztetnek Southerére... <p style="text-align: center"><em><a href="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/09/orlov.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-12267" src="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/09/orlov.jpg" alt="orlov" width="400" height="800" /></a></em></p> <p style="text-align: center"><em>sírja Moszkvában</em></p>rich