<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>BircaHang</provider_name><provider_url>https://maxval.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maxval bircaman</author_name><author_url>https://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/</author_url><title>A látogatás</title><html>A múlt hónapban a multi munkahelyemen látogatást tett a cég legfelsőbb tanácsa elnökségének elnöke (mai nyelven: CEO).&lt;!--more--&gt;

Ez ritka dolog, hiszen a tengerentúli nagyembernek nincs ideje állandóan látogatni a cége egyes részegységeit. Kedvenc magyar könyvem nyomán, a CEO olyan ritkán jár nálunk, mint ahogy &lt;strong&gt;a fülbetik bilevezik&lt;/strong&gt;. Szóval nagyon ritkán, így ez hatalmas ünnep.

Már napokkal előtte érezhető volt az idegesség, mármint nem az egyszerű szürke alkalmazottak között, mert ők leszarták az egészet, hanem a helyi vezetőség tagjai között.

Mivel mindennek ismerem a kommunista verzióját, nem számítottam semmire. Már régóta  rádöbbentem: nincs semmilyen lényegi különbség a kommunista diktatúra és a kapitalista demokrácia között, annak emberi és propagandabeli elemeit illetően. S a kisember reakciója is ugyanaz: mindkettőre bólogat, de egyiket se veszi komolyan. Mert a kisembert az &quot;előre a kommunizmus építésének útján&quot; szöveg ugyanúgy hidegen hagyja, mint a &quot;növeljük 2018 végéig a cég profitját 200 %-kal&quot; szöveg - mindkettő tömény butaság és egyiknek sincs semmi köze a kisember életéhez.

Az alkalmazottak kérdéseket is tehettek fel a főmuftinak. Az egyik kérdés az volt &quot;tisztelt főtitkár elvtárs, Ön milyen munka/magánélet egyensúlyt tart fent?&quot;, mire a neves ember elmondta, hogy&lt;strong&gt; a kérdés értelmezhetetlen&lt;/strong&gt;, mert egy olyan rendes, lelkes, kötelességtudó ember számára, mint ami ő is, nem létezik munka/magánélet egyensúly kérdés, ugyanis neki a munka része a magánéletének, sőt annak fő értelme.

Egyébként a nagyember, akit most láttam először élőben, kifejezetten jó benyomást tett rám így élőben: az eddigi közvetett ismeretség alapján nagyon rosszra számítottam. De kiderült: ő is csak egy ember, ő is csak egy alkalmazott (bár nálam pont 80-szorosan magasabb fizetéssel), s ő is a kényszerűség ketrecében él. Elmondta a kötelező bugyutaságokat, de szövege kb. 10 %-ában saját magát adta és &lt;strong&gt;őszinte&lt;/strong&gt; volt. Ez az oka, hogy abba is hagytam a vele való viccelődést, amit gyakran csináltam kollégák előtt eddig.</html><type>rich</type></oembed>