<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>BircaHang</provider_name><provider_url>https://maxval.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maxval bircaman</author_name><author_url>https://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/</author_url><title>Ismét cirill</title><html>A mai bolgár ábécé kialakulásáról &lt;a href=&quot;http://bircahang.org/bolgar-irasreformok/&quot;&gt;már volt szó&lt;/a&gt;, lássuk most a többi szláv cirill ábécét.&lt;!--more--&gt;

A macedónról már volt szó, a bolgár kapcsán, a montenegrói saját cirill ábécé pedig &lt;strong&gt;csak tervezet&lt;/strong&gt;, így marad 5 ábécé: orosz, ukrán, belarusz, ruszin, szerb.

Az &lt;strong&gt;eredeti cirill ábécé&lt;/strong&gt; 45 betűből állt. Közülük &lt;strong&gt;19&lt;/strong&gt; jelölt magánhangzót (sárgával jelölve), &lt;strong&gt;25&lt;/strong&gt; mássalhangzót, &lt;strong&gt;1&lt;/strong&gt; betű pedig (a Ҁ betű) nem jelölt hangot (pirossal jelölve), csak számot. (Minden betűnek volt szám jelentése is, a számként való használat a késő középkorban megszűnt.)

&lt;a href=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/06/1cr.png&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-12000&quot; src=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/06/1cr.png&quot; alt=&quot;1cr&quot; width=&quot;1173&quot; height=&quot;489&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

Fonológiailag az óbolgár nyelvben (erre lett létrehozva a cirill ábécé) &lt;strong&gt;11 magánhangzó hang&lt;/strong&gt; létezett. Miért volt tehát 19 magánhangzó betű? A magyarázat kettős:
&lt;ul&gt;
 	&lt;li&gt;Mivel a cirill ábécé alapja legnagyobb részben a &lt;strong&gt;görög&lt;/strong&gt; ábécé, valamint az ábécé fő célja a görög nyelvű egyházi szövegek bolgárra fordítása volt, így több olyan görög betű is bekerült a cirill ábécébe, mely bolgár szempontból &lt;strong&gt;felesleges&lt;/strong&gt; volt. Két betű - a Ѡ és a Ѵ - kizárólag a görög Ω és Υ betűk átadására szolgált, olyan jövevényszavakban, melyekben az eredeti görögben ezek a betűk áltak. Bolgárban az Ѡ ejtése teljesen azonos volt az О ejtésével, az a Ѵ ejtése pedig az И ejtésével.&lt;/li&gt;
 	&lt;li&gt;Az óbolgárban - a mai bolgárhoz képest - több mássalhangzó volt: 7 mássalhangzó (a táblázatban zölddel jelöltek) &lt;strong&gt;mindig lágy&lt;/strong&gt; volt, ezen kívül létezett további &lt;strong&gt;15 kemény és 15 lágy&lt;/strong&gt; mássalhangzó, melyeket azonban &quot;páronként&quot; csak 1-1 betű jelzett, azaz összesen 15 betű (kékkel jelölve). Írásban a lágy mássalhangzókat a következő módon lehetett megkülönböztetni az ugyanazon betűvel jelzett kemény mássalhangzóktól:
&lt;ul&gt;
 	&lt;li&gt;ha a lágy mássalhangzó után mássalhangzó következett, a lágy mássalhangzót jelző betűre &lt;strong&gt;aposztróf&lt;/strong&gt; - ` - került, bár ezt a jelölést nem alkalmazták teljeskörűen, az aposztrófot sok esetben egyszerűen elhagyták, amikor egyértelmű volt, hogy melyik hangról van szó,&lt;/li&gt;
 	&lt;li&gt;ha a lágy mássalhangzó után magánhangzó következett, a lágyságát a magánhangzó jelezte, mégpedig a következő módon:
&lt;ul&gt;
 	&lt;li&gt;lágy mássalgangzó utáni А, Е, Ѹ, Ѧ, Ѫ esetében a magánhangzó írása megváltozott és Я, Ѥ, Ю, Ѩ, Ѭ lett (ugyanezek a betűk jelezték a j+hang kapcsolatot is szó elején és magánhangzó után),&lt;/li&gt;
 	&lt;li&gt;И, I, Ь, Ѣ magánhangzó kizárólag lágy mássalhangzó után következett, így ezeknél nem volt szükség a lágyság jelölésére, ugyanúgy, ahogy Ъ és Ы pedig mindig csak kemény mássalhangzó után jött (az И és az I ejtése azonos volt, ejtésük magánhangzó és lágy mássalhangzó után /ji/ volt, kivéve az И kötőszót, ahol ejtése /i/ volt.&lt;/li&gt;
&lt;/ul&gt;
&lt;/li&gt;
&lt;/ul&gt;
&lt;/li&gt;
&lt;/ul&gt;
A fentiekből látható, hogy az óbolgár magánhangzórendszere kiterjedtebb volt a mai bolgárénál. Míg a mai bolgárban 6 magánhangzó fonéma van (А, Е, И, О, У, Ъ), addig az óbolgárban e 6 mellett volt még &lt;strong&gt;további 5&lt;/strong&gt;: Ѧ, Ѫ, Ы, Ь, Ѣ. Az Ѧ és az Ѫ orrhangú E és O, a szláv nyelvekből ez a két hang kihalt azóta, csak a lengyelben maradt meg, a mai lengyel helyesírás Ę és Ą betűkkel jelöli őket. Az Ы azonos a mai orosz Ы-vel, a bolgárból eltűnt ez a hang még a középkorban. Az Ь minden szláv nyelvből kihalt fonámaként, a mai oroszban előfordul allofónként. Az Ѣ - /æ/ - a mai bolgárban csak egyes déli nyelvjárásokban fordul elő, az irodalmi nyelvből hiányzik.

Látható, hogy minden hangnak - a lágy mássalhangzókat leszámítva - saját betűje volt, azonban van még egy &lt;strong&gt;kivétel&lt;/strong&gt;, a /j/ hang, melyet az И betű jelzett, amely egyúttal a /ji/ kapcsolatot és az /i/ mássalhangzót is jelezte. Ennek &lt;strong&gt;kényelmetlensége&lt;/strong&gt; felismerésre került már a XV. században, azóta került használatba a cirill betűs szláv nyelvekben az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére, míg az И maradt csak az /i/ magánghangzó jelölésére. (A szerb cirill ábécében a Й betű helyett a J betű használatos ugyanerre.)

Az Ѹ betűről szintén elmondható: ez &lt;strong&gt;görög hatás&lt;/strong&gt;. A görögben az ΟΥ betűkapcsolattal lett jelölve az /u/ hang, ezt vette át a eredeti cirill írás, azonban - mivel ennek nem volt sok értelme a bolgárban - hamarosan az írás У betűt kezdett használni helyette, s az eredeti Ѹ a XIV. századtól már nem fordul elő.

A  táblázatban lilával jelölve van 3 darab &quot;felesleges&quot; mássalhangzó betű. Ezek oka ismét a görög. Ezek olyan jövevényszavakban voltak használatban, melyekben az eredeti görögben ezek a betűk áltak. A Ѯ, Ѱ, Ѳ betűk a &lt;strong&gt;görög&lt;/strong&gt; Χ, Ψ, Θ betűket jelölték. A görög Θ hang eleve hiányzik a bolgárból, így a bolgárok számára a Θ azonos volt a Т-vel. Ez a három betű hivatalosan csak a XIX. sz. végén lett törölve a bolgár ábécéből.

E bevezetés után lássuk az egyes cirillbetűs szláv nyelveket!
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;strong&gt;orosz&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
Az &lt;strong&gt;orosz&lt;/strong&gt;ban jelenleg &lt;strong&gt;33 betű&lt;/strong&gt; van. A táblázatban pirossal jelölt betűk spontán módon kerültek ki a használatból. A zölddel jelölt betűket &lt;strong&gt;I. Péter cár&lt;/strong&gt; írásreformja törölte, ezek az oroszban már nem létező és görög hangokat jelöltek. A &lt;strong&gt;3 kékkel jelölt betű&lt;/strong&gt; pedig &lt;strong&gt;Lenin írásreformjával&lt;/strong&gt; szűnt meg, egyik sem jelölt önálló hangot. A XV. században került használatba a cirill betűs szláv nyelvekben az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére. Az Ё speciális orosz találmány a XVII. sz. végéről, az eredeti szláv ábécében hiányzó j+o ill. lágyság+o jelölésére, kötelezően használandó betűként csak a kommunista időszakban lett bevezetve, ma azonban használata ismét visszaesőben van: elfogadottnak számít E-ként való írása is.

&lt;a href=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/06/orosz.png&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-12007&quot; src=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/06/orosz.png&quot; alt=&quot;orosz&quot; width=&quot;1182&quot; height=&quot;495&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

Az orosz nyelv sajátossága, hogy az Е és Ѥ betűk szerepe &lt;strong&gt;megcserélődött&lt;/strong&gt;: míg az Е volt az eredeti ábécében a &quot;kemény e&quot;, addig az oroszban ez lett a &quot;lágy e&quot;, viszont az Ѥ alapján lett kialakítva az orosz Э а &quot;kemény e&quot; jelölésére. Ez szintén I. Péter reformjának része volt. Ugyanekkor lett hivatalosan bevezetve az У betű is az az eredeti Ѹ helyére.

Szintén orosz sajátosság, hogy az eredetileg magánhangzót jelölő  Ъ és Ь betűkből &lt;strong&gt;keménységjel&lt;/strong&gt; és &lt;strong&gt;lágyságjel&lt;/strong&gt; lett.

Az oroszban mindig kemény a Г, К, Х, Ц,  s mindig lágy a Й, Ч, Щ. Az összes többi mássalhangzó betű - Б, В, Д, Ж, З, Л, М, Н, П, Р, С, Т, Ф, Ш - jelölhet kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magángangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhnagzó magánhangzó másik magánhnagzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó.

Fontos tudni: az oroszban erős&lt;strong&gt; magánhangzó-redukció&lt;/strong&gt; van (azaz a hangsúlytalan magánhangzók ejtése jelentősen eltér ugyanezen magánhangzók hangsúly alatti ejtésétől), ezt azonban az írás nem jelöli. De ennek elemzése meghaladná e cikk kereteit.
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;strong&gt;ukrán&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
Az ukránt érdemes az oroszhoz hasonlítva vizsgálni. Az ukrán írásból ugyanúgy kihullottak a megszűnt és görög hangokat jelölő betűk. Ugyanúgy У lett az eredeti Ѹ helyett. Az eredetileg magánhangzót jelölő Ь betűből ugyanúgy &lt;strong&gt;lágyságjel&lt;/strong&gt; lett. S szintén kialakult az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére. Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

&lt;a href=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/06/ukran.png&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-12008&quot; src=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/06/ukran.png&quot; alt=&quot;ukran&quot; width=&quot;1181&quot; height=&quot;495&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

Lássuk most a különbségeket az ukrán ábécében az oroszhoz képest!

Az ukránban nincs Ъ - helyette, az orosszal azonos szerepben, aposztróf - ` - használatos.

Míg az orosz nyelvben az Е és Ѥ betűk szerepe megcserélődött, addig az ukránban nem: az Е maradt &quot;kemény e&quot;, a &quot;lágy e&quot; jelölésére pedig az Ѥ alapján ki lett kialakítva az Є.

Az eredi szláv ábécében az I jelentése /ji/, ezt a mai ukránban külön betű, az Ї jelöli - ez a betű már a korai bolgár ábécében kialakult, de ott kihalt, az ukrán ábécében a XIX. században lett visszaállítva. Az /i/ magánhangzót az ukránban pedig az I jelöli.

Az И betű az ukránban külön hang, ezt a nyugat-ukrán nyelvjárásokban /ɪ/ formában ejtik, a többi nyelvjárásban pedig [ɨ] formában, azaz azonosan az orosz Ы-vel. &lt;strong&gt;Személyes tapasztalatom&lt;/strong&gt;, hogy - bár az irodalmi nyelvben az [ɨ] szabálytalannak számít - 10 ukránból 9 pontosan így ejti mégis.

Fontos: míg az I csak lágy mássalhangzó mögött állhat, addig az И mindig kemény mássalhangzó után.

Speciális ukrán betű a Ґ, ez a /g/ hangot jelöli, ellentétben a Г betűvel, mely pedig a /h/ vagy a /ɦ/ hangot. A Ґ betűnek egy időben politikai jelentősége is volt: a Szovjetúnión kívül élő ukránok használtak, míg Ukrajnában tiltva volt, &quot;szovjetellenes&quot; betűnek számított. Hivatalosan csak Gorbacsov idejében lett bevezetve Ukrajnában is.

Az ukránban mindig kemény a Б, В, Г, Ґ, К, Ж, М, П, Ф, Х, Ч, Ш, Щ, s mindig lágy az Й. Az összes többi mássalhangzó betű - Д, З, Л, Н, Р, С, Т, Ц - jelölhet kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magángangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhangzó magánhangzó másik magánhangzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó. Ehhez hozzá kell tenni, hogy mindez &lt;strong&gt;csak az irodalmi nyelvben és a nyugat-ukrán nyelvjárásokban&lt;/strong&gt; érvényesül, mivel a kelet-ukrán nyelvjárásokban a Б, В, Ж, М, П, Ф, Ч, Ш, Щ is lehet lágy.

Fontos tudni: az ukránban - ahogy az oroszban - erős&lt;strong&gt; magánhangzó-redukció&lt;/strong&gt; van (azaz a hangsúlytalan magánhangzók ejtése jelentősen eltér ugyanezen magánhangzók hangsúly alatti ejtésétől), ezt azonban az írás nem jelöli.
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;strong&gt;belarusz&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
A belaruszt érdemes szintén az oroszhoz hasonlítva vizsgálni. A belarusz írásból ugyanúgy kihullottak a megszűnt és görög hangokat jelölő betűk. Ugyanúgy У lett az eredeti Ѹ helyett. Az eredetileg magánhangzót jelölő Ь betűből ugyanúgy &lt;strong&gt;lágyságjel&lt;/strong&gt; lett. S szintén kialakult az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére. Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

&lt;a href=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/06/belarusz.png&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-12006&quot; src=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/06/belarusz.png&quot; alt=&quot;belarusz&quot; width=&quot;1184&quot; height=&quot;494&quot; /&gt;&lt;/a&gt;Az ukránhoz hasonlóan, a belaruszban nincs Ъ - helyette, az orosszal azonos szerepben, aposztróf - ` - használatos.

A belaruszban nincs И, helyette I van.

Az orosszal azonos módon az Е és Ѥ betűk szerepe &lt;strong&gt;megcserélődött&lt;/strong&gt;: míg az Е volt az eredeti ábécében a &quot;kemény e&quot;, addig a belaruszban ez lett a &quot;lágy e&quot;, viszont az Ѥ alapján lett kialakítva a belarusz Э а &quot;kemény e&quot; jelölésére.

Speciális &lt;strong&gt;belarusz betű&lt;/strong&gt; a Ў, ez a /w/ hangot jelöli, mely az oroszból hiányzik, de az ukránban is megvan, viszont az ukránban nincs külön jele, az ukrán В egyaránt jelölhet /v/ és /w/ hangot.

A belaruszban mindig kemény a Д, Ж, Р, Т, Ў, Ч, Ш, s mindig lágy az Й. Az összes többi mássalhangzó betű - Б, В, Г, З, К, Л, М, Н, П, С, Ф, Х, Ц - jelölhet kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magánhangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhangzó másik magánhangzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó.

A belarusz helyesírás sajátossága, hogy egyedül a keleti-szláv nyelvek közül, &lt;strong&gt;jelöli a magánhangzó-redukciót&lt;/strong&gt;. Talán ennek érzékeltetésére a legjobb az ország neve: Беларусь - ami oroszosan Белорусь lenne, miközben a kiejtés a két nyelvben azonos: /b&lt;sup&gt;j&lt;/sup&gt;ɛləˈruːs&lt;sup&gt;j&lt;/sup&gt;/.

Magyar médiákban folyamatosan gondot okoz, mikor lesz az orosz/ukrán/belarusz nevekben a d/n/t-ből gy/ny/ty, íme hát egy összehasonlítás. A három nyelv &quot;problémás&quot; betűinek megfelelése.

&lt;a href=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/06/atiras.png&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-12009&quot; src=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/06/atiras.png&quot; alt=&quot;atiras&quot; width=&quot;1286&quot; height=&quot;385&quot; /&gt;&lt;/a&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;strong&gt;ruszin&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
A legkisebb keleti-szláv nyelv a ruszin. Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

&lt;a href=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/06/ruszin.png&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-12010&quot; src=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/06/ruszin.png&quot; alt=&quot;ruszin&quot; width=&quot;1183&quot; height=&quot;574&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

A ruszin ábácét érdemes az ukránhoz hasonlítani. Az összes ukránban is meglévő ruszin betű jelentése azonos az illető ukrán betűkével. Egyetlen eltérés: az И betű mindig /ɪ/-t jelöl.

Ezen túl viszont a ruszin viszont rendelkezik 3 betűvel, melyek az ukránból hiányoznak: ezek a Ё, Ъ, Ы - mind a három az orosszal azonos jelentéssel.

A kövekező:  Д, З, Л, Н, Р, С, Т, Ц mássalhangzó betűk jelölhetnek kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magángangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhangzó magánhangzó másik magánhangzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó.
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;strong&gt;szerb&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

&lt;a href=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/06/srb.png&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-12019&quot; src=&quot;http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/06/srb.png&quot; alt=&quot;srb&quot; width=&quot;1185&quot; height=&quot;578&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

A szerb cirill ábécé az egyetlen &lt;strong&gt;teljesen fonetikus&lt;/strong&gt; szláv cirill ábécé: minden betű egy hang, s minden hang egy betű. A XIX. sz. elején lett kialakítva. A szerb nyelvben 4 darab lágy mássalhangzó van: a lágy cs, a lágy dzs, a lágy l és a lágy n. Mind a négyre külön betű lett kialakítva, ezek: ђ, љ, њ, ћ. Úgyszintén külön betű lett megalkotva a kemény dzs hangra: џ.

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>