1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/Pár éve - pontosabban 2012-ben - fedeztem fel magamnak <a href="http://iwallerstein.com">Immanuel Wallerstein</a> amerikai szociológus munkásságát. Mivel talán nem mindenki hallott róla, íme számomra legfontosabb eszméinek ismertetése.<!--more--> Wallerstein a kizsákmányolást egészen <strong>másképp</strong> határozza meg, mint Marx. Engem a marxizmusban mindig zavart sok alapvető dolog, köztük éppen az alapok alapja, az értéktöbblet-elmélet, s az ezen keresztül meghatározott kizsákmányolás. Mivel nyilvánvaló, hogy ez így teljesen hamis, sosem vettem komolyan a marxizmust, azaz csak egyszer 16-17 éves koromban volt egy olyan <strong>időszakom</strong>, amikor megpróbáltam marxista lenni. Wallerstein számára a <strong>kizsákmányolás</strong> nem matematikai kérdés, hanem tisztán egy hatalmi helyzet: amikor valaki a hatalma alatt tart más valakit anyagi haszonszerzés céljával, az kizsákmányolás, teljesen függetlenül attól, hogy megtörténik-e ténylegesen az anyagi haszonszerzés. Ezzel meg is oldódik a marxizmus alapjának abszurditása: pl. az, hogy a marxi alapot elfogadva a következtetés az, hogy a veszteséges tőkés nem zsákmányolja ki a munkását, sőt esetleg ő van kizsákmányolva munkásai által. Mi a <strong>kapitalizmus</strong> Wallerstein szerint? Nem, nem a kizsákmányolás, hiszen az más társadalmakban is létezik. A kapitalizmus alapja az a csak rá jellemző sajátosság, hogy a rendszer alapcélja a tőke felhalmazása a további tőkfelhalmozás céljából, azaz végtelen a tőkefelhalmozás ciklusa. Wallerstein fontos állítása: <strong>mítosz</strong>, hogy a tőke és a szabad piac barátok. Sőt, a tőkének nem érdeke a szabad piac, mert ha a piac valóban szabad lenne, ami azt jelenti, hogy minden piaci szereplő tökéletesen informált és akadálymentesen cselekvőképes, ez azt eredményezné, hogy a piac vásárlói oldal képes lenne az árakat olyan alacsony szintre lenyomni, melyen a nyereség műr olyan alacsony lenne, hogy a tőke immár nem lenne érdekelt a termelésben. A tőke érdeke tehát a nem-szabad piac, az állami kontroll, melyben az állam a tőke érdekeit előtérbe helyezve szabályozza a piacot. A tőkének a legkedvezőbb a kvázi-monopolisztikus piac. Wallerstein szintén állítja: nem igaz, hogy a <strong>globalizmus</strong> végcélja, a Világállam kialakítása a tőke érdeke lenne. Sőt, ellenkezőleg, a tőkének a globalizmus kizárólag annyiban érdeke, amennyiben ez a tőke szabad áramlását jelenti. Politikailag a globalizmus káros lenne a tőkére, hiszen ez egységes állami kereteket hozna, ami elenegedhetetlenül oda vezetne, hogy a tőke egyik mai fontos eszköze, az állami ellentétek kihasználása eltűnne. A tőke fő barátja tehát az <strong>állam</strong>, de államból mindenképpen több kell, nem csak az előbb leírt ok miatt, hanem azért is, mert egy Világállam túl erős lenne, s vele szemben a tőke nem lenne képesen hatékonyan harcolni. Az állami szabályozás fontos, nem csak mert képes kedvező feltételeket teremteni a tőke számára. Az állami szabályozás által meghatározott terheket a nagyobb tőke képes tűrni, míg a kisebbek csődbe mennek, azaz a nagytőkének ez érdeke még a komkurrencia kiküszöbölése miatt is. A <strong>tőkekoncentráció</strong> elengedhetetlen, viszont nem vezet oda, ahová Marx szerint vezetni kellett volna, nem csökken végletesen a profit, azaz a rendszer nem vezet el saját pusztulásáig. Wallerstein szerint ugyan cégek mérete folyamatosan nő, de ciklikus felfelé ívelő modellben zajlik ez, azaz a szereplők cserélődnek. Wallerstein első számú meglátása azonban a <strong>világ három részre osztottságának elmélete</strong>: magállamok, perfiféria, a közbenső állapot, a félperiféria. <a href="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/05/wallerstein.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-11870" src="http://bircahang.org/wp-content/uploads/2016/05/wallerstein.jpg" alt="wallerstein" width="720" height="444" /></a> A vagyon és a profit megy a magállamokba a világ többi részének kizsákmányolása révén. Ennek első foka a <strong>nyílt fosztogatás</strong>, lásd a klasszikus gyarmatosítást. Mint ahogy sikeresebb a folyamatos haszon az egyszeri nagy csapásnál, úgy hatásosabb a folyamatos <strong>vagyonporszívózás</strong> is a nyílt fosztogatásnál. Ennek mechanizmusa az erős tőkés elveszi a gyenge tőkés profitját, s mivel a periféria tőkése a priori gyengébb a magállami tőkésnél, így ez a periféria által megtermelt profit folyamatos áramlását eredményezi a magállamokba. A magállami tőkésnek azonban hasznos a periféria befektetésre is: azt a tevékenységét, melyben a verseny túl nagy, ami miatt a profitráta is alacsony előbb-utóbb kitelepítik a perifériára. Ennek következménye az is, hogy így a magállami proletáriátusra is képes hatni, hiszen ez munkanélküliséget eredmányez a centrumban. Wallerstein meglátása: a periférián és a félperiférián <strong>szabadabb</strong> a piac, aminek az az eredménye, hogy gyengébb az ottani tőke érdekérvényesítő képessége, mint a magállamokban, ami miatt ezek az államok is gyengébbek.rich