<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>BircaHang</provider_name><provider_url>https://maxval.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maxval bircaman</author_name><author_url>https://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/</author_url><title>A zene hatalma I.</title><html>Távolsági buszon utaztam nemrég.&lt;!--more--&gt;

Az utasok fele cigánynak bizonyult. Mit tesz ilyenkor az ember? Már kisgyerekként megtanítottak: vigyázz fokozottabban értékeidre, cigány van a buszon! Szóval táskám zsebét magam felé fordítottam, s erősebben szorítottam magamhoz a táskát. Végig se kell gondolni ezt, ez egy belémnevelt ösztön. Egyébként nem voltam sosem cigányellenes: volt cigány haverom, sőt rokonom is, egyik nagybátyám felesége cigány volt. Ha lettek volna gyerekeik, most lennének félcigány unokatestvéreim.

Szóval megy a busz. Aztán megszólal az egyik cigány – egy különösen sötétbőrű, olyan tipikus „körözés alatt” kinézetű emberke – telefonja. A telefontól éppen pár sorra állt annak tulaja, valakivel beszélgetett, így hosszasan csengett ki a készülék, 15 másodpercig tartott, míg a telefon tulaja felvette azt.Ennek következményeként a beállított csengést sikerült hosszasan hallgatnom. Nem hittem a fülemnek: nem valamiféle bunkó zene vagy valami álvicces hülyeség volt beállítva a cigány telefonján, hanem a L&#039;Estro Armonico egyik tétele. Bevallom, ezt a hangversenyt A. L. Vivalditól én még a Négy Évszaknál is nagyobb remekműnek tartom.
&lt;p style=&quot;padding-left: 30px&quot;&gt;- &lt;strong&gt;Ezek nem bűnöző cigányok&lt;/strong&gt;... – futott át az agyamon, s elkezdtem kevésbé magamhoz szorítani a táskát.&lt;/p&gt;
https://www.youtube.com/watch?v=Jcje0aR9vOU</html><type>rich</type></oembed>