Hangtani alapok

1.0BircaHanghttps://maxval.cafeblog.humaxval bircamanhttps://maxval.cafeblog.hu/author/maxval1967gmail-com/Hangtani alapokA szakértők egyik betegsége, hogy szeretik a dolgokat túlbonyolítani. Az ok: így látható, hogy ők mekkora szakértők. Nekem a célom ellenkező: minden szakmai témájú írásomnál (legyen az nyelvészet, történelem, politikai földrajz, nemzetközi jog, ezek a kedvenc területeim) igyekszem a lehető legegyszerűbben elmagyarázni a dolgokat. Itt most a nyelvészet egyik területét, a hangtant, pontosabban annak alapjait mutatom be a lehető legegyszerűbb módon. A hangtan alapja a beszédhang. A beszédhang minden olyan önálló hangegység, melynek van nyelvi szerepe. Fonetika és fonológia. Leegyszerűsítve: a fonetika a hangok fizikai jellegzetességével foglalkozik, míg a fonológia a hangok nyelvi szerepével. A fonetika magukkal a hangokkal foglalkozik azok fizikai mivoltában. a fonológia pedig a fonémákkal és az allofónokkal. A fonéma: olyan hang vagy hangok összesége, mely jelentésmegkülönböztető szerepet játszik. Az, hogy mi egy fonéma ez nyelvenként változik. Egy egyszerű példa erre: az angol nyelvben a man és a men szóban lévő magánhagzó két önálló fonéma, míg a magyarban (legalábbis a magyar irodalmi nyelben) ez egy fonéma - pontosan ez is az oka annak, hogy egy angolul tanuló magyar számára nagy nehézséget okoz a két hang hibátlan megkülönböztetése. Általaban az idegen akcentus egyik oka éppe ez: az y nyelvet tanuló x anyanyelvű ember saját x nyelvi beidegzedőseidet használja y nyelvben is, azaz: <ul> <li>más a fonéma-képzete (lásd a már említett példát),</li> <li>egyes y nyelvi hangok hiányoznak az x nyelvből, így azokat a tanuló azok legközelebbi x nyelvi megfelelőivel helyettesíti (példa: az angol open szó második magángangzója a magyarban nem létezik, így a legtöbb magyar helyette magyar e-t vagy ö-t mond).</li> </ul> A allofón pedig olyan hang, mely jelentésmegkülönböztető szerepet nem játszik, s az adott nyelvben egy adott fonéma konkrét megjelenési alakja: <ul> <li>kötelező allofón: a hangkörnyezet alapján kötelezően realizálódik,</li> <li>opcionális allofón: ejtése szabad választás függvénye.</li> </ul> Példa a magyarból mindkettőre: <ul> <li>az l normál esetben alveoláris (majd később leírom ez mit jelent), de gy, ny és ty előtt palatális lesz (azaz úgy ejtődik, mint ahogy az ly-t ejtették annak a j-vel való azonosulása előtt) - de egy magyar ezt észre se veszi, a változás automatikus, a magyar beszélő számára ez ugyanaz afonéma, míg mondjuk egy szlovák számára ez két önálló fonéma.</li> <li>a magyar irodalmi nyelvben nem létezik "rövid á" hang, viszont a magyarok egy része ejti ezt egyes szavakban, pl. a halló és a Svájc szó első magánhangzójaként, de ettől függetlenül ezt nem mindenki mondja így, s semmiképpen sincs ilyen önálló fonéma a magyarban.</li> </ul> A beszédhangok két fő kategóriája: obsztruensek és szonoránsok: <ul> <li>obsztruensek - a hang a légáram akadályozásával képződik.</li> <li>szonoránsok - a hang folyamatos légáram áramlással képződik</li> </ul> Az obsztruensek csakis mássalhangzók lehetnek, míg a szonoránsok lehetnek magánhangzók és mássalhangzók is. Az, hogy mi a magánhangzó és mi a mássalhangzó minden magyar számára pofonegyszerű kérdés, hiszen a fogalmak magyar neve eleve választ ad a kérdésre: <ul> <li>a magánhangzó az, ami önállóan ("magán") is tud szótagot alkotni,</li> <li>a mássalhangzó meg az, ami csak más hanggal ("mással") együtt tud csak szótagot alkotni.</li> </ul> A mássalhangzók a légáram típusa szerint lehetnek: <ul> <li>tüdővel képzett mássalhangzók - a tüdőből kiáramló levegő mozgása által képződik a hang,</li> <li>felső hangszallagrés (glottális ejektív) hangok - a légáram a hangszalagrész felfelé való mozgatásából ered, a tüdő nélkül,</li> <li>alsó hangszallagrés (glottális implozív) hangok - a légáram a hangszalagrész lefelé való mozgatásából ered, a tüdő nélkül,</li> <li>alsó nyelvhangok (csettintőhangok) - a légáram a nyelv lefelé való mozgatásából ered, a tüdő nélkül,</li> <li>tüdő-ejektív hangok - a légáram a hangszalagrész felfelé való mozgatásából ered, a tüdő részvételével,</li> <li>tüdő-csettintő hangok - a légáram a nyelv lefelé való mozgatásából ered, részvételével.</li> </ul> <a href="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn1.png" rel="attachment wp-att-11067"><img class="aligncenter size-full wp-image-11067" src="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn1.png" alt="fn1" width="575" height="479" /></a><a href="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn2.png" rel="attachment wp-att-11068"><img class="aligncenter size-full wp-image-11068" src="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn2.png" alt="fn2" width="486" height="361" /></a> A magyarban csakis tüdővel képzett mássalhangzók léteznek, s ez így van szinte minden európai nyelvben, ilyen hangok Európában csak egyes kaukázusi nyelvekben fordulnak elő. Ami a csettintőhangokat illeti, azokat a legtöbb magyar egy <a href="http://www.imdb.com/title/tt0080801/">dél-afrika vígjátékból</a> ismerheti, ahol a főszereplő egy busmen és busmen nyelven beszél az egész filmben. A busmen nyelv - és sok más dél-afrikai nyelv - arról híres, hogy több csettintő mássalhangzót is használ. https://www.youtube.com/watch?v=31zzMb3U0iY xhosa nyelvi tanulóvideó A mássalhnagzók felosztása. Két fő szempontot kell figyelembe venni: a képzés módját és a képzés helyét. A felosztás a képzés módja szerint: Obsztruensek: <ul> <li>réshangok (frikatívák) - az akadály a szájban van és részleges,</li> <li>zár-réshangok (affrikáták) - az akadály kezdetben teljes, majd részlegessé válik,</li> <li>zárhangok (okkluzívák) - az akadály a szájban van és teljes.</li> </ul> Szonoránsok: <ul> <li>közelítőhangok (approximánsok) - a hangképző szervek csak megközelítik egymást vagy csak kis erővel érintik egymást,</li> <li>orrhangok (nazálisok) - a légáram akadályozva van a szájban, de távozik az orron keresztül,</li> <li>oldalhangok (laterálisok) - a légáram a nyelv mentén halad, de a nyelv akadályozza azt,</li> <li>pergőhangok (tremulánsok) - a légáram rezegtetésel képződött hangok.</li> </ul> A fenti kategóriák feloszthatók alkategóriákra is, de ezek használata alapszinten nem feltétlenül szükséges. (Talán csak a pergőhangok között tartanám szükségesnek az alkategóriákat a pontosabb megkülönböztetés érdekében. Itt az alkategóriák: "normál" pergőhangok, rés-pergőhangok, flapok, tapok.) <a href="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn4.png" rel="attachment wp-att-11070"><img class="aligncenter size-full wp-image-11070" src="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn4.png" alt="fn4" width="629" height="717" /></a> a szürke mezők jelentése: "normál" alkategória Fontos ismérv a mássalhangzóknál a zönge megléte vagy hiánya, így vannak zöngés és zöngétlen mássalhangzók. Ha a hangszalagok rezegnek, akkor a mássalhnagzó zöngés, ha pedig nem, akkor zömgétlen. A szonoráns hangok (a magánhangzók is) alapesetben mindig zöngések. Ezen belül a magánhangzók és az orrhangok csakis zöngések lehetnek. A közelítőhangok, az oldalhangok és a pergőhangok többnyire szintén zöngések, de itt előfordulnak zöngetlen hangok is. Az obsztruens hangok esetében a helyzet fordított: ezek alapesetben zöngétlenek. Viszont itt gyakoriak a zöngés hangok is. A felosztás a képzés helye szerint (a számok az ábrán): <a href="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/kepzeshelye.png" rel="attachment wp-att-11064"><img class="aligncenter size-full wp-image-11064" src="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/kepzeshelye.png" alt="kepzeshelye" width="407" height="490" /></a> <ul> <li>bilabiális (ajakhangok) - a képzés az alsó és a felső ajkakkal történik - 1,</li> <li>labiodentális (fog-ajakhangok) - a képzés a felső fogsorral és az alsó ajakkal történik - 2,</li> <li>dentális (foghangok) - a képzés a felső fogsorral és a nyelvvel történik - 3,</li> <li>alveoláris (fogíny-hangok) - a képzés a felső fogínnyel és a nyelvvel történik - 4,</li> <li>posztalveo-palatális vagy posztalveoláris (fogíny-szájpadlás hangok) - a képzés a felső fogínnyel és a szájpadlással történik - 5,</li> <li>prepalatális (fogmeder-hangok) - a képzés a fogmederrel és a szájpadlással történik - 6,</li> <li>palatális (szájpadlás-hangok) - a képzés a szájpadlás tetejével és a nyelvvel történik - 7,</li> <li>veláris (hátsó szájpadlás hangok) - a képzés a hátsó szájpadlással és a nyelvvel történik - 8,</li> <li>uvuláris (nyelvcsap-hangok) - a képzés a nyevcsappal történik - 9,</li> <li>laringeális (gége-hangok) - a képzés a gégével történik - 10.</li> </ul> <a href="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn3.png" rel="attachment wp-att-11069"><img class="aligncenter size-full wp-image-11069" src="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn3.png" alt="fn3" width="576" height="246" /></a> A fenti kategóriák feloszthatók alkategóriákra is, s ezek használata - ellentétben a képzés módja alkategóriáitól - jellemzően szükséges is, az egyes hangok megfelelő megkülönböztetéséhez. Íme a részletes felosztás:<a href="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn6.png" rel="attachment wp-att-11079"><img class="aligncenter size-full wp-image-11079" src="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn6.png" alt="fn6" width="513" height="1221" /></a> a szürke mezők jelentése: "normál" alkategória Íme egy táblázat, mely egyszerre mutatja a képzés módja és a képzés helye szerinti fő kategóriákat: <a href="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn5-1.png" rel="attachment wp-att-11077"><img class="aligncenter size-full wp-image-11077" src="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn5-1.png" alt="fn5" width="1156" height="280" /></a> zöld - előfordul a magyarban, sárga - a magyarban nincs, de más nyelvben előfordul, piros- egyetlen emberi nyelvben sem fordul elő Szeretnék mindegyik magyarban is létező kategóriára egy-egy példát mondani: <a href="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn7.png" rel="attachment wp-att-11084"><img class="aligncenter size-full wp-image-11084" src="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn7.png" alt="fn7" width="834" height="462" /></a> a * jelentése: nem minden magyar beszélő ejti így Térjünk most át a magángangzókra. Ezeket érdemes két ismérv alapján figyelembe venni: <ul> <li>száj nyitottsága (6 fokot megkülönböztetve),</li> <li>a nyelv helyzete szerint (5 fokot megkülönböztetve).</li> </ul> A táblázatban a függőleges sor az előbbi, a vízszintes sor az utóbbi. <a href="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn8.png" rel="attachment wp-att-11086"><img class="aligncenter size-full wp-image-11086" src="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn8.png" alt="fn8" width="714" height="345" /></a> zöld - előfordul a magyarban, sárga - a magyarban nincs, de más nyelvben előfordul Fontos ismérv a magánhanzóknál az ajakkerekítés megléte vagy hiánya, így vannak ajakkerekítéses és ajakkerekítés nélküli magánhangzók. A hátsó/mély magánhangzóknál a magas/zárt, közép-magas/közép-zárt, felső-közép és alsó-közép magánhangzók mindig ajakkerítésesek, míg az elülső/magas magánhangzóknál a felső-közép, alsó-közép, közép-alacsony/közép-nyitott és alacsony/nyitott magánhangzók mindig ajakkerekítés nélküliek, az összes többi lehet mind a kettő. Szeretnék mindegyik magyarban is létező kategóriára egy-egy példát mondani: <a href="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn9.png" rel="attachment wp-att-11087"><img class="aligncenter size-full wp-image-11087" src="https://maxval.cafeblog.hu/files/2016/01/fn9.png" alt="fn9" width="707" height="336" /></a> a * jelentése: az irodalmi nyelvben nincs meg, de egyes magyar nyelvjárásokban létezik Végül egy vicces, de egyébként abszolút tudományos videó: egy kanadai nyelvész a kamaszok által kiadott furcsa hangokat kategorizálta fonetikailag: https://www.youtube.com/watch?v=ZY2R_K3NFPo Megjegyzés. Jelen cikkben nem az IPA (jelöléseit és) kategóriáit használtam, mivel ezek túl szűkek. Helyette a Luciano Caneperi olasz nyelvész professzor javított verzióját igyekeztem alkalmazni, melyet a prof szerényen canIPA néven nevezett el.rich