Amikor a szovjet klégierő lelőtt egy dél-koreai utasszállító gépet, az éppen utolsó előtti középiskolai tanévem első tanítási napja volt a szovjet iskolában, ahová jártam. 1983. szeptember 1. volt.
A szovjet emberek ugyanúgy beszélgettek mindenről, ahogy mindenki más. Persze nyilván az “ellenséges” véleményeket csak megbízható társaságban mondták el.
Az akkori hivatalos nyugati propagandát persze még a legrendszerellenesebb emberek se vették be. Ez kb. az volt, hogy a gonosz szovjet légierő nemzetközi légtérben utasszállítót lőtt le minden ok nélkül. Ezt harsogta napokig minden nyugati média akkoriban.
Az akkori hivatalos szovjet verziót is szinte mindenki kiröhögte mint komolytalant. Ez kb. az volt, hogy “amerikai provokáció” történt. Egyszerűen senki se hitte el, hogy egy médiakampány miatt képes lenne az USA feláldozni 250 ártatlant.
Utólag azért annyit: a hivatalos szovjet verzió valamivel közelebb állt a valósághoz, mint a nyugati…
Tanáraim közül messze a legértelmesebb a földrajztanár volt, akkoriban egy 30 éves körüli fiatal férfi volt egy iszonyúan kövér, csúnya feleséggel. Ő már szeptember közepén elmondta azt, amiről aztán kiderült, nagyon közel állt a később kiderített valósághoz:
Érdekes élmény volt, persze hátborzongató is, hogy egy utas ilyen könnyen meghalhat teljesen ártatlanul.