Az angol köztársaság fejének férje meghalt. A hír kb. tizedik oldalra lenne való egy rendes napiapban, mivel már a köztársasági elnök maga is jelentéktelen személy, semmilyen szerepe nincs Angliában, hatalma odáig terjed, hogy utasítást adhat rezidenciája kertészének mit és hová ültessen, bár a kert nagyobb átépítéséhez már kormányfői ellenjegyzés szükséges.
Ehhez képest minden magyar média hosszú napokon keresztül volt tele a hírrel. Még az elhunyt nemlétező érdemeiről is cikkek születtek!
Persze, lehet hogy nagyszerű ember volt, pl. mondjuk jó beszélgetőpartner volt a kerti szalonnasütéseken, párszor megmentett törött szárnyú madarakat, befogadott egy kóbor macskát, s – mint Kádár elvtárs – mindig előre köszönt a pincérnek. De ugyanaz elmondható a szomszéd Béla bácsiról is, róla pedig semmi hír a lapokban.
Egyébként meg utálom ezt a magyar vernegyulázást, hogy idegen emberek nevét magyarra fordítva használjuk. De oké, régi szokás, hogy uralkodók esetében ez így divat (kedvencem a XX. század első feléjének magyar sajtójából a “Győző Manó király”, az legalább vicces), viszont ez nem vonatkozik az uralkodók rokonaira.