Amikor kiskamasz voltam, a 70-es években, sokat álmodoztam a szükséges találmányokról, melyekre szükség lenne. Kizártam az eleve fantasztikusnak látszó dolgokat, lásd mindenkinek repülő autó és hétvégi nyaralás a Marson, igyekeztem realisztikus lenni.
Három fő dolog jutott eszembe.
Egy. Olyan rendszer, mellyel a televízió, a rádió, s a mozi műsorai bármikor visszanézhetőek/hallgathatóak. Valamiféle adatbázis, mely tartalmaz mindent, s melyhez hozzá lehet férni.
Úgy képzeltem, hogy van valamiféle kábelhálózat, mint az áram, s minden lakásban van egy konzol (nagyméretű konzolt képzeltem el), mellyel keresünk az adatok között, majd a tv képernyőjén megjelentetjük az adott műsort.
Azaz eszembe se jutott internet típusú megoldás.
Ez mára részben megvalósult, nagyon sok műsor tényleg bármikor hozzáférhető a neten.
Kettő. Hordozható telefon mindenkinek. Ez nyilván teljesen megvalósult mára. 1997-ben döbbenten rá, hogy ez teljesen jelen van, amikor azt láttam, immár a takarítónőknek is van mobiljuk, nem csak kiemelt üzletembereknek, mint a 90-es évek elején.
Három. Minden létező könyv legyen hozzáférhető otthon. A digitalizációra nem gondoltam, valamiféle csőpostarendszert képzeltem el, melyen az ember kiválasztja mit akar, majd pár perccel később megkapja.
Nyilván a digitalizáció sokkal jobb megoldás, de az sajnos nem jutott eszembe.
Nemrég elgondolkoztam ugyanezen. S megint kiválasztom a három legfontosabbat.
Íme:
Azt hiszem, nem kérek sokat.