Németországban és Ausztriában az áruházak feloszlanak olcsó, diszkont típusúsakra és normál kategóriájúkra. Az Aldi, a Lidl, s a Penny pl. mind diszkont kategória. A Billa, a Kaufland meg pl. “normál”.
Megjegyzem: de jó, hogy a magyarban ma már a “diszkont” szó csak melléknév. A 90-es évek elején még főnév volt, lásd “megyek a diszkontba”. Engem baromira idegesített.
Az EU legszegényebb országában, Bulgáriában nem létezik “diszkont” kategória, ugyanis bármilyen áruház már a középosztálynak szól, nem a szegényeknek. A szegények piacra járnak, kis boltokban vásárolnak, s csak valamilyen akció esetében mennek be áruházba.
Ennek egyébként pozitív fejleménye, hogy míg Budapestről szinte teljesen eltűntek a független kisboltok, addig Szófiában maradt belőlük szép mennyiség. Egyszerűen mindig volt rájuk igény.
Míg nyugaton ezek a hálózatok kifejezetten diszkont kategóriában hirdetik magukat, Bulgáriában ilyen típusú marketing nincs: ezek a boltok a szegényeknek túl drágák, míg az alsó-középosztály számára kedvezőbb az “elegáns bolt” narratíva. A szegény réteghez képest gazdag alsó-középosztály persze nyugati mércével szegény, de így legalább az az illuziója lehet, hogy ő valami “jobb” helyen vásárol.
Az ilyen dolgok kiválóan mutatják az életszínvonalbeli hatalmas eltéréseket az EU-ban. Talán jobban, mint a statisztikai adatok.