Írtam már a “téli háborúról”, azaz az 1939-es finn-szovjet háborúról. lásd korábbi cikkemet. De most azt szeretném bemutatni, a hivatalos állami tankönyvek hogyan mutatják be ezt az eseményt.
Ugyanis a mindenkori állami iskolai tankönyvek mutatják be mindig a legjobban mi az éppen “hivatalos” álláspont egy adott országban, akkor is, ha hivatalosan nem is létezik hivatalos álláspont.
Elővettem két orosz tankönyvet: az 1983-ban kiadott Szovjetúnió történelme című, 10. osztálynak szánt tankönyvet és a 2000-ben kiadott, 9. osztálynak szánt Oroszország történelme címűt. Az előbbiből sajnos személyesen is tanulnom kellett annak idején.
Direkt a téli háborút választottam, mert maximálisan megosztó téma, nemigen lehet semlegesen elemezni, mert vagy az egyik oldalon áll az elemző vagy a másikon.
A szovjet korban a téma teljesen háttérbe volt szorítva, nem is volt róla szó, ezt jelzi a tankönyv is. A tankönyvben a téma még csak nem is önálló lecke, hanem a “Szovjet népek testvéri családjának kiszélesítése” című lecke része, ami persze vicces megoldás, de ez a tényhelyzet. A lecke Kelet-Lengyelország, a Baltikum és Moldávia Szovjetúnió általi 1939-es bekebelezéséről szól, amit a Molotov-Ribbentrop megállapodás tett lehetővé (erről a paktumról kicsit részletesebb anyag van a tankönyvben egyébként, a szóban forgó leckét megelőző leckében). A lecke részletesen leírja az eseményeket, természetesen kizárólag a szovjet nézőpontot említve:
Ezután a fejezet annak leírásával folytatódik hogyan zajlott az újonnan szovjetté lett területeken a szocializmus építésének kezdete.
Ebben az leckében van aztán két darab rövid bekezdés a téli háborúról. Ennek lényege:
Magyarul: lapos propagandaszöveg. Mi is a lapos, buta propaganda? Az, ha a tények be sincsenek mutatva, csak az értelmezés van megadva. Ahogy a korabeli orosz vicc mondta:
Honnan értesül a szovjet nép az ország eseményeirről?
A TASSZ cáfolataiból.
Nézzük most a új, posztkommunista orosz tankönyvet! Itt a leckék jóval részletesebbek. A téli háború az “A II. világháború kezdete – német-szovjet kapcsolatok” című leckében szerepel.
Le van írva a korabeli történelmi helyzet abszolút korrekt módon:
Ebben a kontextusban jön a téli háború leírása. A tankönyv leírja, Sztálin terjeszkedési tervei egyetlen egy esetben ütköztek akdadályba: ez Finnország. A finn kormány elutasította a barátsági szerződés megkötését, majd a határterületek cseréjének javaslatát is. Végül Finnország mobilizált.
Sztálin ezután, mivel a finn hadsereget könnyű ellenségnek hitte, egy apró, finnek által végrehajtott határsértésre hivatkozva megindította a háborút. Azonban kiderült egyrészt a szovjet haderő felkészületlensége, másrészt a finn védelem hatásossága. 5 hónap harcba és hatalms veszteségekbe került, hogy a szovjet hadsereg képes legyen áthatolni a finn védelmi vonalakon. Ekkor Finnország tárgyalást javasolt. A békeszerződés értelmében a Szovjetúnió jelentős finn területeket kapott meg, további jogot kapott egy katonai támaszpont létesítésére finn területen.
A téli háború tehát – ez a tankönyv következtetése – fordított hatást ért el, hiszen megmutatta Hitlernek, hogy a szovjet hadsereg rendkívül gyenge, s ezzel megerősítette a német terveket a Szovjetúnió elleni támadásra. Viszont a pozitív hatás pedig az lett, hogy Sztálin lefolytatta a fegveres erők átépítését, sok változtatást bevezetve, így végülis megerősítve a hadsereget.
Azt hiszem, a különbség óriási. A mai tankönyv tényeket közöl, majd csak aztán értelmez. Persze van amit elhallgat: miért utasították el a finnek a békét, s mi volt az eredeti sztálini cél Finnország felé, de ez csak résztények elhallgatása. Az adatokból végülis a finn pozíció is érthető.
A kommunista rendszer egyik alapvető hibája a tények tagadása volt, ez 2 bajt is okozott:
Lassan a modern liberalizmus is eljut ida, ahol a szovjet iskolai tankönyv. A tényeket immár nem magyarázzák, nem is átértelmezik, hanem egyenesen tagadják. Ez pedig nekünk jó.