A volt Szovjetúnióban 6 tagköztársaság volt hagyományosan muszlim többségű: 5 Közép-Ázsiában és 1 a Kaukázusban. Mindegyik 1991 augusztusa és decembere között lett jogilag független, a gyakorlatban a függetlenség dátuma persze egységesen 1992. január 1., hiszen 1991. december 31. dátummal ért véget a gyakorlatban az államszövetség hatálya.
Az csak jogi érdekesség, de a valósághoz sok köze nincs, hogy 1991. december 12. után a Szovjetúnió jogilag egy tagköztársaságból állt pár napig, s ez Kazahsztán volt, ugyanis Kazahsztán később jelentette be a Szovjetúnióból való kilépését, mint Oroszország.
Természetesen 1992. január 1-jén se lett minden hirtelen új, képtelenség egy 70-éves rendet pár hét alatt lerombolni. Sok esetben még a határok se voltak pontosan kijelölve az új országok között, de egy sor gyakorlati kérdés se volt megoldva: adózás, állampolgárság, valuta, jogrend, fegyveres erők, stb. Megint egy érdekesség a valutával kapcsolatban: Oroszország 1993-ben cserélte le a szovjet rubelt az új orosz rubelre, míg pl. Tadzsikisztán csak 1995-ben vezet be saját valutát, utolsóként.
De témám a nemzetépítés kérdése. A szóban forgó 6 új állam egyike se rendelkezett állami múlttal (ha nem számítjuk az 1918-1920 közti sose stabilizálódott azeri államot), ezeket az országokat a szovjet nemzetiségi politika hozta létre a XX. sz. 20-as és 30-as éveiben. Sok esetben saját nemzeti múlt se volt meghatározott, vitán felüli módon.
Azaz a 1992-ben kezdődő függetlenség után hosszú évekig tartott a nemzetépítés nehéz feladata: nyelv, történelem, önazonosság.
A következő szempontok befolyásolták a folyamatot:
- mennyire homogén az új állam,
- mekkora az orosz nyelv elterjedése, a saját államnemzeti lakosság viszonya a “saját” nyelvhez,
- milyen nemzeti múlt építhető ki.
Ami a homogenitást illeti, íme az adatok a Szovjetúnió utolsó évében fennállt állapotokról:
- Azerbajdzsán: 83 % azeri, 6 % orosz, 6 % örmény (jelenlegi helyzet: 92 % azeri, 1 % orosz) – a változás oka: az örmény kisebbség száma nullára csökkent, az oroszok kétharmada elköltözött, asszimiláció – pl. az azeri-orosz vegyes házasságokból származók korábban orosznak mondták magukat, ma viszont azerinek,
- Kazahsztán: 40 % kazah, 38 % orosz (jelenlegi helyzet: 69 % kazah, 19 % orosz) – a változás oka: részleges orosz elvándorlás, határontúli kazahok betelepülése,
- Kirgizsztán: 53 % kirgiz, 22 % orosz, 13 % üzbég (jelenlegi helyzet: 74 % kirgiz, 6 % orosz, 15 % üzbég) – a változás oka: az orosz lakosság jelentős elköltözése,
- Tadzsikisztán: 63 % tadzsik, 8 % orosz, 24 % üzbég (jelenlegi helyzet: 85 % tadzsik, 14 % üzbég) – a változás oka: az orosz lakosság szinte 100 %-a elköltözött, az üzbégek kb. fele szintén,
- Türkmenisztán: 72 % türkmén, 10 % orosz, 9 % üzbég, 3 % kazah (jelenlegi helyzet: 86 % türkmén, 5 % orosz, 6 % üzbég) – a változás oka: az orosz és üzbég lakosság részleges elköltözése, a kazahok szinte teljes elköltözése,
- Üzbegisztán: 72 % üzbég, 8 % orosz, 5 % kazah, 5 % tadzsik (jelenlegi helyzet: 71 % üzbég, 6 % orosz, 5 % kazah, 4 % tadzsik) – itt nem történt jelentős változás.
De most az adatok után az igazi érdekességek.
Azerbajdzsán
Az azeriek tulajdonképpen két népcsoport összeolvadása: egyrészt olyan perzsák, akik a török uralom alatt nyelvet váltottak, asszimilálódtak a törökökhöz, de megtartották korábbi siíta iszlám vallásukat, másrészt az előbbiekhez csatlakozott eredeti északkelet-kaukázusi lakosság. Maguk az azeriek se tudták sokáig eldönteni, ők valójában törökök-e vagy csak egy törökökkel közeli rokon, de önálló nép. Nyelvileg a mai török és a mai azeri nyelv közelebb áll egymáshoz, mint a cseh és a szlovák, gyakorlatilag teljes a kölcsönös érthetőség.
Olyan szinten volt ez az identitásbeli kérdés, hogy a független Azerbajdzsán első éveiben politikai vita tárgya volt, mi szerepeljen az azeri alkotmányban: a hivatalos nyelv neve “török” legyen vagy “azeri”, végül a kompromisszumos “azerbajdzsáni nyelv” megoldás lett elfogadva.
A független Azerbajdzsán a kezdetektől elsőrendű fontosságúnak tartotta az orosz nyelv lecserélését az azerire minden szinten. Ezt elősegítette, hogy az ország gyorsan 90+ %-ban azeri lett, a csak oroszul és örményül tudó örmények teljes egészében távoztak, s az orosz lakosság száma is csökkent, valamint a falusi azeri lakosság nagy része csak azeriül beszélt, csak a városokban volt erős az orosz nyelv, de az azeriek ott is beszéltek nagy többségükben azeriül.
Az orosz nyelv és minden kisebbségi nyelv lassan ki lett szorítva az állami életből. Külön törvény lett hozva arról, hogy ezt ellenezni is tilos: “az államnyelv elleni propaganda” ugyanis bűncselekmény Azerbajdzsánban.
Az Oroszországgal való jó viszony mindig prioritás volt az azeri vezetés számára, de az orosz kisebbség kis aránya miatt nem okozott államközi problémát az orosz nyelv kisebbségi státusba való leminősítése. A kérdés itt nem az orosz kisebbség volt, hanem a kétnyelvű azeri-oroszajkú azeri városi lakosság “azeresítése”.
A vezetés azonban óvakodik a végletektől. Azerbajdzsán erősen autoritárius állam (nem diktatúra azonban), a hatalom egyetlen család kezében van, s pl. ez a család sem állt ki a szláv névvégződések eltörlése mellett: nacionalistább érzelmű azeriek nevet változtattak a 90-es években, levéve nevükről a szláv -ov/ev végződést, az elnöki család ezt nem követte: az elnök neve İlham Əliyev, a felesége pedig Mehriban Əliyeva.
Az utóbbi 30 év alatt az oroszul tudók aránya sikeresen le lett csökkentve 60 %-ról 25 %-ra. Ma már az azerbajdzsáni iskolák 95 %-a azeri tannyelvű. Az orosz kisebbség jogai viszont nem sérültek, mert máig vannak orosz tannyelvű iskolák is, ahol az azeri nyelv csak tantárgy. Ami viszont az idegen nyelvet mint tantárgyat illeti, az orosz máig azonos pozíciót foglal le, mint az angol: az orosz nyelv tanulása népszerű, elsősorban az Oroszországban való munkavállalás lehetősége miatt.
Azerbajdzsán mindenképpen a sikeres nemzetépítés példája. Mára stabilan létezik az azeri nemzet.
Kazahsztán
Mind az 5 közép-ázsiai államra elmondható, hogy alapja ugyanaz a népesség. A terület őslakosságát egyszerre érte türk és perzsa hatás. Jellemzően a nomád népesség türk lett, míg a letelepedett lakosság perzsa.
A múltépítés úgy zajlik, hogy jellemzően az egész régió történelmét “sajátnak” tekintik, majd valamikor az utóbbi századokban kiválasztásra kerül valamilyen törzs vagy korai állam, s aztán abból van levezetve a mai. A valóságban az egyes nemzeti identitások egymástól való elkülönülése és megszilárdulása csak a XX. sz. során következett be.
A kazah nemzettudat az Arany Horda szétesésekor, 1465-ben alapított Kazah Kánságot tekinti a kazah államiság eredetének.
Kazahsztán a leginkább kétnyelvű ország a régióban. Az orosz nyelv máig erősebb a kazahnál. A hivatalos politika is az, hogy mindkét nyelv szükséges a kazah állam életében. S talán Kazahsztán az egyetlen, mely magát nem a kazah nép államának, hanem az ország minden lakosa államának mondja, Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének jelentős erőfeszítések a kazah nyelv terjesztésére. De máig hatalmas az orosz nyelv presztízse, az iskolák fele kazah tannyelvű, negyede-negyede pedig orosz és kettős orosz-kazah tannyelvű. A felsőoktatásban pedig az orosz tannyelv aránya nagyobb a kazahénál.
Kazahsztánban problémamentesen lehet élni ma is a kazah nyelv ismerete nélkül, csak orosztudással. Csak egyes magas állami pozíciók esetében van előírva a kazah nyelv ismerete.
Kirgizsztán
Az egyetlen ország a térségben, ahol az orosz nyelv státusza jogilag is megmaradt mint a két hivatalos nyelv egyike. A kirgiz nyelv fejlesztése folyik, de nem az orosz rovására. Az orosz súlya annak ellenére nem csökkent, hogy az orosz lakosság nagyobb része elvándorolt a Szovjetúnió szétesése óta. Ennek fő oka nem csak az, hogy a városi kirgiz lakosság kétnyelvű, sőt egy része jobban tud oroszul, mint kirgizül, hanem az is, hogy hatalmas méretű gazdasági elvándorlás van a kirgizek körében, s az egyetlen elérhető célország Oroszország, így az orosztudásnak gazdasági értéke is van. Máig kétszer annyi orosz tannyelvű iskola van Kirgizsztánban, mint amennyi kirgiz tannyelvű – a kirgiz szülők általánosan magasabb színvonalúnak tartják az orosz tannyelvű iskolákat, így igyekeznek ilyenbe iratni a gyerekeiket.
Politikailag érdekes, hogy Kirgizsztán az egyetlen a térségben, ahol próbálkoztak a nyugati típusú liberális demokráciával.
A kirgizek története egyébként ugyanaz, mint a kazahoké, A kirgizek tulajdonképpen azok a kazahok, akik később teleleptek le a nomád életmódból.
Tadzsikisztán
Tadzsikisztán az egyetlen ország a felsoroltak közül, ahol a vallás szerepe jelentős. Míg az összes többi országban minden jelentős politikai erő világi, Tadzsikisztánban létezik – illegálisan – iszlamista ellenzék.
Továbbá Tadzsikisztán messze a legszegényebb a felsoroltak közül. Ha a tadzsik életszínvonalat 1-nek vesszük, akkor a kirgíz 2, az üzbég 3, a türkmén 5, a kazah pedig 8.
A felsoroltak közül Tadzsikisztán az egyetlen nem türk állam. A tadzsik nyelv gyakorlatilag a perzsa változata. Itt tehát nem Oroszország és Törökország a fő érdekelt külföldi államok, hanem Oroszország és Irán.
A nemzeti újjáéledés itt arról szól, hogy az emberek beszéljenek “szebb nyelven”, azaz iráni perzsául. A tadzsik alkotmány eleve a hivatalos nyelvet “tadzsik (perzsa)” formában határozza meg. Az egyetlen hivatalos nyelv a tadzsik, de jogrend elismeri kisebbségi nyelvként az oroszt és az üzbéget, ezeken a nyelveken is lehet hivatalos ügyet intézni.
Tadzsikisztán már a szovjet időkben is az a tagköztársaság volt, ahol az orosz nyelv elterjedése a legkisebb volt, a nagyvárosokon kívül nagyon kevesen tudtak oroszul. Furcsa módon, a független Tadzsikisztánban ehhez képest nőtt az orosz iránti érdeklődés, ennek fő oka az oroszországi munkavállalás lehetősége. Az egyetemi oktatásban jelentős máig az orosz szerepe (a szakok harmada orosz tannyelvű), ennek fő oka, hogy kevés tadzsik tankönyv van, az iráni könyveket pedig nem tudják használni az eltérő írásrendszer miatt.
A múlt keresésével itt nincs gond, hiszen Perzsia történelme nehezen lehetne vitatható. A nemzettudat erős.
Érdekes, hogy ez az egyetlen nyelv, melynél nem vezették be a latin ábécét, s ezt nem is tervezik, maradnak a cirillnél. Ennek oka: az arab ábécét tartják a legjobb megoldásnak, de attól viszont komoly félelmek vannak, mind politikai, mind gyakorlati szempontból.
Türkmenisztán
Türkmenisztán az egyetlen az országok között, mely klasszikus diktatúrának tekinthető.
Itt radikális lépésekkel lett építve a nemzet. Az állami vezetés kimondta, az ország a türkmének állama, mindenki más csak vendég. Az összes állami alkalmazott számára elő lett írva a türkmén nyelvvizsga 2000-ig, s aki ezt nem tudta teljesíteni, azt elbocsátották. A kisebbségi – orosz és üzbég – tannyelvű iskolák viszont működhettek, de nyilvános helyen tilos a türkménen kívül más nyelv írásban való használata, míg azonban mindet bezárták 2002-ben. Az orosz tannyelvűeket viszont később újraengedélyezték, amikor kiderült, esetleg Oroszország emiatt abbahahagyja a türkmén földgáz vásárlását.
Létezik orosznyelvű sajtó – minden média Türkmenisztánban állami -, idegen médiák csak külön engedélyezés után érhetők el. Többek között az Oroszországban kiadott könyvek is csak engedéllyel hozhatók be. A kábeltévék késleltetéssel sugározhatnak csak orosz tv-adásokat, a türkmén cenzúra letiltja az adást, amennyiben azt problémásnak ítéli meg. Ami az internetet illeti, Türkemenisztán az utolsó előtti helyen áll a felhasználók arányát illetően (csak Észak-Koreát előzi meg), központi kontroll van a hozzáférésre.
Az orosz szavak kidobása a türkmén nyelvből vicces méreteket öltött, többek között a hónapok is át lettek nevezve, hogy ne hasonlítsanak az – egyébként latin eredetű – orosz hónapnevekre.
A korábbi türkmén elnök betiltotta a mozikat, az operát, s a cirkuszt, miután megállapította, hogy ezek a türkmén hagyományokkal ellentétes jelenségek. A jelenlegi elnök ehhez képeset kifejezetten mérsékelt, míg az előző elnök a “türkmének atyjának”nevezte saját magát, addig a mostani csak a “türkmének védnőkének”.
Üzbegisztán
Üzbegisztámban a függetlenség idején a lakosság 30-40 %-a nem beszélt üzbégül, még a városokban lakó üzbégek egy része se beszélte a nyelvet megfelelő szinten. Így a gyors üzbégesítás súlyos akadályokba ütközött. Ezért az orosz nyelv párhuzamos státusza megmaradt a hivatalos életben is, annak ellenére, hogy az ország egyetlen hivatalos nyelveként az üzbég lett meghatározva.
A városokban élő üzbég lakosság máig inkább oroszul beszél. Az összlakosság több mint 90 %-a beszél oroszul, üzbégül viszont csak 75 %. Az orosz lakosság aránya alig 6 %-a, viszont az iskolák 15 %-a orosz tannyelvű, a felsőoktatásban az orosz aránya egyenesen 40 %.
Ami a 6 ország közti viszonyt illeti, a következő mondható el:
- az azeriek, a kazahok és a türkmének mindenkivel normális viszonyban vannak,
- a tadzsikok és az üzbégek utálják egymást, ez még a korai városi-falusi ellentét folytatása etnizálva.
- a kirgizel és az üzbégek utálják egymást, egészen a fegtveres összetűzésig fajulva.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: