Szabad akarat és politika

Nemrégi cikkemben vázoltam a kereszténység különböző ágaiban a szabad akarat kérdését.

Joggal felmerül a kérdés, hogyan lehetséges, hogy a szabad akarat megléte és a liberális demokrácia sikere között miért van fordított arányosság. Hiszen elviuleg az lenne a logikus, hogy ahol a vallás a legnagyobb szabad akaratot feltételezi, ott van a legnagyobb esélye a sikerre az egyéni szabadságot központba helyező liberális demokráciának!

De ez mégsincs így. Az Isten előtti szabad akarat tekintetében nagyjából ez a helyzet:

• az ortodoxia szerint az egyén szabad akarata teljes,
• a katolicizmus szerint az egyén szabad akarata nagy mértékben megvan,
• a protestantizmus kétféle álláspontja:
  • mérsékeltebb (lutheránus) – az egyén szabad akarata nagyban korlátozott,
  • radikálisabb (kálvinista) – az egyén szabad akarata nem létezik.

S ki tagadná, hogy a liberális demokrácia protestáns gyökerű? Vagy azt, hogy ott a legsikeresebb, ahol a gyökerek protestánsak, s ezen belül is, ahol kálvinisták? A katolikus világban a liberalizmus jóval gyengébb, s az ortodox államokban pedig egyenesen marginális.

A megoldás a vallási koncepció politikai következménye. A következő pontokat látom:

• a szabad akarat hiánya tudatának pozitív következménye, hogy az egyének egyformán fontosnak érzik magukat, bárhol is legyenek a társadalomban, hiszen végülis Isten döntött az emberek helyett, ez mindenképpen alapja egy harmonikus társadalomnak,
• a szabad akarat hiánya tudatának másik, ezzel összefüggő következménye, hogy az egyén nem akarja a kereteket felborítani, ha nem azokon belül akar haladni, s akár sikeres, akár nem, ezt nem tekinti igazságtalanságnak,
• a szabad akarat hiányának tudata ad egy olyan stabilizáló tényezőt is, hogy a gazdagság érdemnek számít, melyet a gazdag ember jogosan ért el, a szegény ember irigysége pedig abban fejeződik ki, hogy utánozni igyekszik a gazdag embert,
• a teljes szabad akarat tudata viszont ellenkezőleg, képes destabilizálni, ha a társadalmi rend nem harmonikus, hiszen mindenki aki alul van égbekiáltó igazságtalanságként éli meg helyzetét, mivel nem isteniakarata, hogy a dolgok így alakultak,
• a liberális demokrácia egyik alapértéke, a gazdasági szabadság a szabad akarat fényében így oda vezet, hogy aki gazdag, az gazember, nem leleményes vállalkozó, a sok pénz, a nagy vagyon, az “bűzlik”,
• a szabad akaratú ember folyton azt érzi, lehetne minden más minden egyes pillanatban – ezt Mikes György angol-magyar humorista írta meg a legtalálóbban, nem szó szerint idézem: “a bonyolult orosz lélek – ül az orosz ember a fa alatt és arra gondol, mi lenne, ha most egy másik fa alatt ülne, majd eszébe jut, hogy ha a másik fa alatt ülne, akkor azon gondolkodna, hogy miért nem e fa alatt ül, s erre a gondolatra az orosz zokogni kezd“.

A lényeg: a liberális demokrácia nem egyeztethető a vallási értelemben vett szabad akarattal. Nem véletlen, hogy a liberális demokrácia együtt jár a vallástérvesztésével. Ezt az elméletemet azonban egy adat megzavarja: egy ország, az USA ugyanis példa egyszerre a sikeres liberális demokráciára és a vallás nagyfokú társadalmi szerepére.