Milyen a szólásszabadság a liberális filmipar központjában?
A halivúdi filmiparban jelenleg kb. az a helyzet, mint Kádár alatt egy átlag munkahelyen volt: ha nem tetszik neked a párt politikája, meg van engedve, hogy kussolj, ebben az esetben nem kérik rajtad számon, miért nem tapsolsz. De ha karriert szeretnél, akkor együtt kell üvöltened a vezérekkel.
Persze, megpróbálhatsz ellenzéki lenni, azaz mást mondani, mint a Párt. Ez esetben – ha csak magánkörben teszed, pár kolléga előtt – megúszod a prémium megvonásával, nem kapsz beutalót a szakszervezeti üdülőbe, nem kapod meg azokat a kitüntetéseket, melyeket egyébként mindenki más megkap (pl. “kiváló dolgozó” plecsni).
De ha szisztematikusan mondasz ellent, akkor a vége a kirúgás lesz, s akkor mehetsz mondjuk valahová éjszakai portásnak vagy zöldségeshez árupakolónak, kicsivel is jobb munkahelyre soha többet nem vesznek fel sehol az országban.
Szóval Halivúdban ma olyan a szólásszabadság és a demokrácia, mint Kádár alatt: kb. nulla körüli.
Lehetsz tehetséges színész, sose kerül be az élvonalba, ha nem üvöltesz együtt a vezetőséggel. Ha viszont segget nyalsz, pont mint egy fiatal Kádár alatt, aki KISZ-karriert kezdett, akkor gyorsabban tudtál karriert építeni, mint bárki más.
Akad persze ember Halivúdban, aki előbb celeb lett, majd ellenzékivé vált. Kevés az bátor ember. Jellemzően az eredmény a teljes kitiltás. Lásd Mel Gibsont.