Aki nem beszél ballibusul
Pár éve figyeltem meg a magyar, totális elutasításra épülő párbeszédhiányban, hogy immár a teljesen politikamentes kérdésekbe is bele kell kötni. Ezt a fideszes oldal is elköveti egyébként, de mégis a bajnok a ballib oldal. Például az ellenfél női rendre csúnyák, de legalábbis kurvák. Ez egyébként egy ősi női marhaság: a nem szimpatikus másik nő vagy ronda boszorkány, vagy – ha ez nyilvánvaló képtelenség -, akkor büdös kurva. Persze ugyanezt férfiaktól hallani erősen röhejes.
De a legújabb az ellenfél idegennyelvi tudásának tagadása. Ilyenkor jön elő a közhellyé zuhant “aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul” közmondás.
Mint mondtam, a fideszes oldal is szokott ilyet csinálni (lásd “Gyurcsány nem tud jól angolul”, pedig kifejezetten jó a tudásszintje) de a ballibeknél ez szinte beteges: minden élő és mozgó nem-ballibre rá van mondva, hogy az nem tud nyelveket. Persze nyilván Orbán a fő célpont (aki a valóságban jól beszél angolul), de bárki más is, jelenleg pl. Varga Judit.
Direkt meghallgattam Vargát tisztán nyelvtudási szempontból. Nos, a valóság az, hogy széles a szókincse, képes magát változatosan kifejezni, nem vét nyelvtani hibákat. A kiejtése persze hibás, nagyon messze van az anyanyelvi kiejtéstől, dehát az angolult tanult idegenek 99 %-a esetében ez így van. Emiatt a rossz kiejtést nem is számítják a jó nyelvtudás részének, ha nem olyan rossz, hogy zavarja a megértést. Egyetlen egy hibás kifejezést találtam: a “felsőoktatás” angolul “higher education” és nem “upper education”, ez utóbbi a középfokú oktatás felső tagozatát jelenti angolul, Varga viszont ezt az egyetemekkel kapcsolatban használja, egyszerűen itt a magyar kifejezés tükörfordítását használja, ami angolul hibát eredményez.
Mik is Varga hibái. Egy szóban: tipikus magyar akcentusa van. Részletesen pedig, mivel szórakozásból alaposan átnéztem. Nem fogok nyelvészeti szakkifejezésket használni. Felosztottam szempontok szerint:
- hibák, melyeket gyakorlatilag minden magyar elkövet, a hosszú évek óta angol nyelvterületen élők is:
- d/t előrébb ejtése a helyeshez képest: a magyarban a t/d ejtésénél érinteni kell fogsort, az angolban viszont úgy helyezkedik a nyelv, hogy közel van a fogsorhox, de éppen nem érinti – ezt baromi nehéz megtanulni, mert mindig azt a legnehezebb megtanulni egy idegen nyelvben, ami kis mértékben tér el az anyanyelvtől, de éppen annyira, hogy a helytelen ejtés már akcentusnak számítson,
- ott is “világos l” van ejtve, ahol “sötét l”-t kellene (sötét l = a nyelv keményebb, s erősebben hozzáért a szájpadláshoz),
- a kétféle th hang ejtése a legtöbbször hibás, azaz d/t vagy sz/z hangzik el, néha azonban Judit helyesen θ/ð-t mond, érdekes, hogy a this szóban hibásan ejt, míg a that szóban helyesen,
- természetesen az összes magánhangzó magyaros, azaz ahol az angol és a magyar ejtés nem azonos, ott hibásan ejti:
- a magyarban a fő eltérés a rövidség/hosszúság:
- az átlag magyar észre se veszi, hogy pl. a magyar o és ó közti eltérés nem csak rövidség/hosszúság, hanem a ó kicsivel zártabb is az o-nál, ezzel szemben az átlag angol meg a nyitottab/zártabb eltérést veszi észre, míg a rövid/hosszú eltérést hanyagolja el tudatában, ennek következménye, hogy pl. a “bit” és “free” szavakban a magyar számára ez magyar rövid i és hosszú i eltérés, miközben valójában csak a hosszú i egyezik a magyarral, a rövid a valóságban egy, a magyar i-nél zártabb hang, ez tipikus hiba, melyet minden angol anyanyelvű ember azonnal kiszúr (ez egyszerűen fülsértő számukra),
- ugyanez az az eset: ahol az angol írásban “oo” van, ez egyszer a magyar ú-val azonos hang, máskor viszont – pl. a good szóban -, az nem ú, hanem egy zártabb u, ez is olyasmi, amiből minden angol anyanyelvű azonnal felismeri az idegent,
- a but/not magánhangzójának azonos ejtése, “palócos a” alakban, miközben az angolban csak az utóbbi ejtendő így, az előbbi ejtése – legalábbis az amerikai angolban – a nurse/bird ejtésével azonos, lásd a következő pontot,
- a nurse/bird azonos ejtése – ez önmagában nem hiba, az amerikaik is így tesznek, bár a britek nem -, viszont az “ö” ejtés hibás, Judit többször is így ejti, bár nem mindig, van helyes ejtés is,
- a man/men szavak azonos ejtése, Varga Judit miskolci, azaz még ha beszélné is az ottani nyelvjárást, az se segítene rajta, ugyanis Magyarország északkeleti része ahhoz a nyelvjárási területhez tartozik, ahol csak egyféle “e” hang van (s a budapesti nyelv is ide tarozik, továbbá a magyar köznyelv is), érdekességképpen – bár ez nem tartozik ide, de nem bírom kihagyni -, hogy a magyarban összesem 3 rövid e-féle hang van, de minden nyelvjárásban csak 1 vagy 2 található meg:
- csak a köznyelvi “normál” nyitott “e” van meg: dél-alföldi nyelvjárás, északkeleti nyelvjárás, mezőségi nyelvjárás,
- a köznyelvi nyitott e van meg és a zárt e (azonos az angol “men” szó hanjával): nyugat-dunántúli nyelvjárás, palóc nyelvjárás, tiszai–körösi nyelvjárás, székely nyelvjárás, csángó nyelvjárás,
- a köznyelvi nyitott e hiányzik, helyette egy nyíltabb e van (azonos az angol “man” szó hangjával) és a zárt e (azonos az angol “men” szó hangjával): közép-dunántúli-kisalföldi nyelvjárás, dél-dunántúli nyelvjárás,
- az összes angol kettőshangzó magyaros ejtése, azaz vagy hosszú magánhangzóra redukálás (lásd a “low” szó az nem “ló”), vagy két szótaggá választás (lásd az “about” szó angolul 2 szótag, Judit 3-ban ejti),
- s talán a legfontosabb, a szótagintonáció, ezt iszonyú nehéz elsajátítani felnőttkorban, aki nem hiszi, hallgassa meg Soros György angol beszédét, 70 év angol nyelvterületen élés után is az angoltól idegen módon intonál, mégpedig úgy, ahogy azt a magyarban kell csinálni – a világ nyelvei 3 nagy csoportra oszthatók ebből a szempontból:
- szótagazonos intonáció: azaz minden szótag azonos hosszússággal van ejtve, ez – más intonációt használó nyelvű emberek füle számára – gépies hangzást ad, mintha a beszélő folyton felovasna vagy verset recitálna, erre tipikus példa a spanyol,
- hangsúlyalapú intonáció, azaz két hangsúlyos szótag között ugyanannyi idő telikel, így ha túl sok hangsúlytalan szótag esik két hangsúlyos közé, azokban a magánhangzó redukálódnak, ez – más intonációt használó nyelvű emberek füle számára – elharapós, túl laza hangzást ad, mintha a beszélő folyton sietne, erre tipikus példa az angol és az orosz nyelv,
- versmérték alapú intonáció, azaz vannak hosszú és rövid szótagok, ezek közt az eltérés dupla (lehet másfeles, de 3-szoros is bizonyos nyelvekben), a hangsúly egyáltalán nem befolyásolja ezt, ilyen volt az ógörög és klasszikus latin, s többek között ilyen a magyar is (ezért is lehet könnyedén magyarra fordítani ógörög/latin verseket, míg angolra jóval nehezebb feladat), ez pedig – más intonációt használó nyelvű emberek füle számára – éneklős, kissé mekegős hangzást ad, mintha a beszélő dalt adna elő beszéd helyett, de kisgyerekeknek énekelne, direkt tagoltan, hogy azok biztosan értsék;
- hibák, melyeket a tapasztalt magyarok nem szoktak elkövetni:
- a w legtöbb esetben hibásan v-nek ejtve,
- a r-t Judit mindig pergeti, angolul nem így, hanem raccsolva kell ejteni.
Az angol a nemzetközi nyelv, aminek az az előnye, hogy az angol anyanyelvűek hozzá vannak szokva az legkülönbözőbb idegen, hibás akcentusokhoz. Továbbá az angol gazdag a nyelvjárásokban is, s ezek – szemben a magyar nyelvjárásokkal – élő, életerős nyelvváltozatok.