A 3,4 milliárd anyanyelvi beszélőt egyesítő indoeurópai nyelvcsalád legnagyobb ága – 1,1 milliárd fős – az indo-árja ág, a nyelvcsalád legkeletibb ága.
Az őshazában az elterjedési arány a következő:
A történelem során jelentős kivándorlás zajlott a térségből (lásd cigányok Magyarországon), ennek következtében az indo-árja nyelvek máshol is megtalálhatóak. Ahol aránya eléri a 10 %-ot:
Felmerülhet a kérdés: helyesek ezek a számok? Hiszen pl. közismert, hogy pl. az Arab Emirátusokban a lakosság 60 %-a indiai. Nos, a válasz az, hogy a Perzsa-öböl menti olajállamokban az indiai bevándorlás kétharmada dél-indiai, azaz nem indo-árja nyelvű. Ugyanez a helyzet Malájziában és Szingapúrban is, ahol jelentős számú indiai bevéndorló van, de szinte teljes egészében dél-indiaiak.
Továbbá a másik tényező a nyelvvesztés. Megesik az is, hogy valahová jelentős számban vándoroltak be indo-árja nyelvűek, de az idők során nyelvileg asszimilálódtak. S itt nem csak a magyar anyanyelvű cigányokra kell gondolni, hanem ennek drasztikus példája Mauritius, ahol ma a lakoság 70 %-a indiai, de alig 5 % őrzi ősei nyelvét, a nagy többség nyelvileg asszimilálódott. De ugyanez igaz Trinidad-Tobagóra és Guayanára is, ahol jelentős az indiai származású lakosság, viszont csak kis részük beszéli már ősei nyelvét.
De maradjunk a nyelveknél, íme azok az indo-árja nyelvek, melyeket anyanyelvként több ember beszéli, mint a magyart:
Ami engem leginkább érdekelt, az a kölcsönös érthetőség foka az ág nyelvei között, íme az adatok:
Ami az olvasást illeti, az írásrendszerek különbözősége vagy hasonlósága fontos tényező:
Az előbbi 3 közti a hasonlóság kb. mint a latin-cirill-görög betűk között, az negyedik és ötödik hozzájuk képest kb. mint az örmény vagy a grúz írás. Ezek mindegyike abugida típusú írás, azaz balról jobbra írandó, minden mássalhangzónak van saját jele, a magánhangzók jelölése szintén kötelező, azonban nem külön betűkkel, hanem ez különböző mellékjelekkel történik. Példának India neve hindiül (Bhárát), ez leírva:
Ugyanaz a szó bengáli, pandzsábi, gudzsaráti, odia, szingaléz írással:
Számomra az igazán megdöbbentő, hogy ezeket a nyelveket alig használják a családi és kulturális életen kívül. Pl. még a legnagyobb nyelv, a hindi internetes használata is kisebb, mint a magyaré, pedig a magyar anyanyelvi beszélőinek száma kb. 40-szer kisebb. Ennek oka az, hogy az internet amolyan “magasabb szintű” dolognak számít a térségben, márpedig az ilyen magasabb ügyeket angolul szokás intézni. A logika a régióban: felesleges a helyi nyelveken tartalmat csinálni, mert aki netezik, az nem él mélyszegénységben, iskolázott valamennyire, tehát eleve tud angolul.
Indiában jelenleg anyagi okokból a lakosság alig 40 %-a netezik (Magyarországon ez 90 %). A hozzáférés árának esése, a kormányzat reményei szerint, oda fog vezetni, hogy a szegényebbek is elkezdenek netezni, ami aztán ki fogja kényszeríteni a helyi nyelvek magasabb jelenlétét is.