A múlt hónapban új munkahelyen kezdtem dolgozni. Általában 2-évenként szoktam munkahelyet változtatni, csak egyszer esett meg, hogy valahol 4 teljes évig ott ragadtam.
Mivel az új munkahelyeken a kezdet mindig felkészítés, tréning (csak nagyon szar helyeken nincs ilyen), ilyenkor az ember szembesül az agymosás áldozataival. Hiszen a legtöbb kolléga jellemzően nagyon fiatal, a 24 éves kisebbik fiam korosztálya, sokaknak ez az első munkahelye egyenesen. Azaz nem most lettek agymosottak, nem is éppen az új cég hibája az egész, hanem egyszerűen a környezet ezzé nevelte őket.
Amióta megjelent a munkaerő-piacon ez a nemzedék, a helyzet mindig mindenhol ez. A 80-as években születettek még nem voltak ilyenek, ezt meg kell erősen állapítanom. Aki viszont 1990-től kezdődően született, ott egyre több az agymosás-áldozat. Szerencsére – s ez nagyon jó hír – ma se ők a többség, de pont ezért tűnik ki ez a furcsa kisebbség.
Azt írtam, kapitalista Komszomol, mert a kommunizmus-kori agresszív fiatalokra emlékeztet, akik akkor szintén kisebbség voltak. Akik komolyan elhitték a hivatalos ideológiát.
Pár tipikus kérdés. Mondjuk maradok háromnál: mi okoz neked a munkádban kielégülést, mi számodra a boldogság, mik pozitív tulajdonságaid.
Ezek olyan kérdések, melyeknek sok értelme nincs, de lehetne rájuk akár értelmes választ is adni. Lássuk a válaszokat!
Mi okoz neked a munkádban kielégülést?
Mi számodra a boldogság?
Mik pozitív tulajdonságaid?
Akkor szoktam nagyot röhögni, amikor a komszomolista válasz annyira sablonná válik, hogy már senki se veszi komolyan. De a komszomolista aktivista ilyenkor se szokta észrevenni magát.