A Navalnij színdarab

Amikor egy politikus annyira népszerűtlen, hogy előre tudja, semmi esélye, sose magára a politizálásra kell koncentrálnia. Hanam a “sóra”, a mellékes körülményekre.

Olyan ez, mint amikor egy kislétszámú tüntetés kénytelen botrányt okozni, radikalizálódni, ellenkező esetben észre se vennék.

Alexej Navalnij pártjának teljesítménye lényegtelen, mert eddig kb. tíz pártja volt. Szóval az irányzatokat kell inkább nézni, az az irány, melyet Navalnij is képvisel az orosz szövetségi választásokon jellemzően 2-4 % között szokott teljesíteni, azaz nem kerül be a parlamentbe (a bejutási küszöb 5 %). Az utolsó eset, hogy ez az irányzat parlamenti erő tudott lenni 2003 volt.

Ez az irányzat csak azért képes létezni, mert 2 városban: Moszkvában és Szentpéterváron aránytalanul sok szavazójuk van. Ez tehát “fővárosi” párt (Moszkva a jelenlegi orosz főváros, Szentpétervár meg a korábbi). Moszkvában rendszeresen el is érik a 10 %-ot is. Sőt, maga Navalnij egyszer, 2013-ben a moszkvai polgármesterválasztáson 27 %-ot szerezve lett második.

Szóval ezek az emberek mindig minden választáson tökéletes nyugalommal indulnak el, a biztos vesztesek nyugalmával.

Ahhoz, hogy legyen valami hírverés körülöttük, kénytelenek botrányt okozni. Jellemző módszer pl. hogy tüntetést szerveznek, melyen egy hívük provokálja a rendőröket, majd a rendőri intézkedés már mint “Putyin szétverte az ellenzéki gyűlést” hírként jelenik meg. Aztán a másik kedvelt módszer, hogy direkt nem adnak be a választási bizottsághoz valamilyen szükséges papírt a választáson való induláshiz, s ezt aztán “Putyin nem engedi indulni az ellenzéki politikust” hírként lehet terjeszteni.

Fontos módszer az üldözési mánia is. Bár ezek az emberek semmilyen veszélyt nem jelentenek a fennálló rendre, azt terjeszik magukról, hogy a hatalom retteg tőlük, s folyton készül őket eltenni láb alól. A valóságban a hatalom csak röhög rajtuk, s örül, hogy léteznek ilyen emberek, akik önként megutáltatják magukat a szavazókkal.

Navalnij állítása, hogy ő az ellenzék vezére kb. olyan, mintha Magyarországon a Magyar Liberális Párt és vezetője Bősz Anett kijelentené, ő az ellenzék vezetője és Orbán retteg tőle, továbbá hasmenése van, aminek oka Orbán titkos mérge.

Időnként túljátssza szerepét Navalnij. Mivel egyetlen megélhetési forrása a külföldi segélyek, erre rá is kényszerül. Bár egykor zavaros ügyekből sikeresen milliomos lett, ez a pénz gyorsan elfolyt politikai projektjeire. Szóval most éppen túladagolta magát valamilyen szerrel. Majd ünnepélyesen elrepítették gazdái Berlinbe megmenteni a “haldoklót”. A színdarab rendezői arra nem gondoltak, hogy a legutóbb Berlinbe 1944-ben menekültek orosz ellenzékiek, a náci Németország önkéntes orosz segítői, szóval ez rossz emlékeket ébreszt az orosz átlagpolgárban. Párizsba kellett volna, Brüsszelbe esetleg, azok semleges célpontok. De hiába, Sorosnak se juthat minden az eszébe…

Egyszer egyébként Navalnij bele fog halni ebbe a komédiába. Amikor mondjuk úgy túladagolja magát, hogy már késő lesz az orvosi segítség, vagy esetleg meglövi magát pisztollyal, de nem oda megy a golyó, ahová akarta.

Nem fogjuk megsiratni.