Az elsősorban humoros fideszes média, a TutiBlog nemrég igen fontos, komoly cikket közölt.
Egyes megállapításokkal nem tudok persze egyetérteni. Pl. a felvilágosodás biztosan nem 1793-ban indult, hanem jóval korábban. Azt hiszem, a szerző azt akarta mondani, ezek voltak a felvilágosodás első káros jelei. Persze én ezzel se értek egyet. Lásd erről egy korábbi cikkemet.
De röviden vázolom azért. A felvilágosodás elválaszthatatlan két ikertestvérétől, a reformációtól és a liberalizmustól.
Nyilván a reformáció a legkorábbi, gyökerei a XII. századi Nyugat-Európában vannak (de legkorábbi előzményei kelet-európaiak, még a X. századból), s közismert, hogy a XVI. században lett belőle önálló, romboló, tomboló erő.
A győztes reformáció megteremtette a maga politikai filozófiáját, ez a liberalizmus. A liberalizmus a kizsákmányolás, a kapzsiság, az elnyomás tanítása.
Majd ez a kettő létrehozta a kulturális-szellemi burkot, ez a felvilágosodás. Immár ez a gonoszság nyílt tombolása.
Számtalanszor elmondtam, nem lehet azt tenni, amit sokan tesznek, akik kritizálják a mai, modern liberalizmust a klasszikus liberalizmus nevében. Ez kb. olyan, mint a viccben a tizedikről lezuhanó ember, aki azt állítja, semmi gond nincs az eséssel, csak a földhöz csapódás problémás.
A két problémás ügy, amit a magyar jobboldali közönség képtelen elfogadni (jobboldali – a szó magyar értelmében), ez a reformáció és a nacionalizmus. A reformáció a magyar nemzeti lélek számára valami igazi magyar kereszténység, népszellem, s aki kritizálja, azt nem fogadják be. Tény persze, hogy a reformáció segítette Magyarországon a magyar nyelv erősödését, csakhát ez nem több mellékhatásnál. Ugyanez a helyzet a nacionalizmussal, amit a magyar jobboldalon kötelező pozitívan értékelni, pedig talán egyik legnegatívabb modern eszme.
Pedig van egy magyar ember, aki mindezt világosan látta: Hamvas Béla. A gond, hogy követői máig nem értik őt. Gondolok itt László Andrásra elsősorban, aki – sok pozitív cselekedete mellett – az antinacionalizmusból bizarr legitimizmust csinált, a szakralitásból pedig valamiféle műezoterizmust.