A neves magyar keresztényellenes aktivista újabb cikket adott közzé.
Érzelemmentes elemzés következik, a nevezett cikk csak ürügy a témához. A cikk lényege egyébként a CitizenGo nevű keresztény lobbista szervezet elleni támadás. A CitizenGo azon kevés civil szervezetek egyike, melyet én is támogatok.
A hamis logika több részből áll.
Hamis dilemma érvelési hiba alkalmazása, lásd a gyerekét elhagyó heteroszexuális ember szemben a gyereket örökbefogadó, jó szülő homoszexuális emberrel. A gond az, mint minden hamis dilemmával, hogy teljesen irreleváns, a “vagy-vagy” kapcsolat nem létezik a valóságban.
A másik érvelési hiba a szalmabáb érv. Lásd a hazáját szerető homoszexuális esete. Na most, senki se állítja, hogy a homoszexualitás ellentétes lenne a hazaszerettel. Azonban ebből sehogy se következik, hogy a haza jelképe összemosható lenne a homoszexualitással. Attól, hogy én pl. vegetáriánus vagyok és kommunista (nem vagyok egyik se, ez csak egy abszurd példa), még nem következik sehogy se, hogy a vörös csillagot jogom lenne a vegetarianizmus jelképeként használni. Ahogy a magyar Szent Korona se használható homoklobbista jelképként, még akkor se, ha esetleg van olyan ember, aki egyszerre magyar hazafi és büszke homokos.
S persze a legnagyobb gond a “meleg és keresztény” érv. Na, ezt válasszuk alaposan ketté.
Nyilván lehet olyan, hogy valaki homoszexuális, gyilkos, pedofil, szadista, tolvaj, szexuális erőszaktevő, rabló, sikkasztó, pornókedvelő, stb. és ezzel együtt keresztény. Hiszen a keresztény nem egy tökéletes ember, hanem olyan ember, aki elfogadta Jézust, a kereszténység üzenetét,azzal egyetért, s tisztában van saját tökéletlenségével, igyekszik azt meghaladni, úgy hogy jól tudja, sose lesz ebben teljesen sikeres. Szóval lehet valaki olyan ember, akinek nemi orientációja az, hogy az azonos neműeket kedveli, s ezzel együtt keresztény. Az ilyen ember egyszerűen nem éli ki azon vágyait, melyek ellentétesek a keresztény tanítással.
De az ember gyenge. Az is lehet, hogy valaki keresztény, s időnként kiéli kereszténységgel össze nem egyeztethető vágyait. Ez olyan, mint bármely más bűn. Amíg azonban az ember úgy bűnözik, hogy ezt rossz lelkiismerettel teszi, addig semmi gond.
A gond akkor van, ha a keresztény ember bebeszéli magának, hogy semmi baj azzal, amit tesz, sőt Isten egyenesen tapsol neki. Ilyenkor Isten helyett a mérce az ember fantáziája lesz, s az ilyen ember nem keresztény.
Fokozott bűn, ha az ilyen álkeresztény még el si várja, mindenki más értsen vele egyet, sőt fenyeget mindenkit. Lásd: “Fogunk találkozni. Mert én és mi nem maradunk láthatatlanok, és csöndben. Ott leszünk a templomban melletted, a hittanos szülőin, a gyereked lehet, hogy az én gyerekemmel fog egy közösségbe, hittanra járni, és nem fogom szó nélkül hagyni, hogy neki olyat mondjon (mert otthon azt hallja), ami aláássa a biztonságát. Szemünkbe kell néznetek! A számotokra idegeneknek. Vajon hogyan fogtok tudni majd ennek a helyzetnek keresztény (=krisztusi) módon megfelelni?“. Gusztustalan sátánizmus ez.
Én csak egy dolgot mondhatok. A szemetekbe nézve mondjuk: nem fogjuk tűrni, hogy gyerekek háta mögé bújva gyalázzátok Istent és romboljátok a normalitást. Pont.