A későkommunista bimbózó nemiség

Mivel kamaszkorom fő szakaszát, a 80-as évek legnagyobb részét Kubában töltöttem el, de nemzetközi környezetben, érdekes volt megtapasztalnom, mennyire más volt az egyes népek fiataljainál a kamaszkor legjelentősebb ügyének, a szexnek a megélése.

Iskolai tanulásom utolsó 5 évét (1985-ben érettségiztem) olyan iskolában töltöttem el Havannában, ahol a nemzetiségi felosztás kb. ez volt:

• 80 % szovjet (ebből 70 % orosz, 10 % minden más szovjet nép),
• 15 % kubai,
• 5 % minden más (keletnémet, lengyel, csehszlovák, magyar, bolgár, mongol, afgán)*.

A 2 legtávolabbi véglet a kubai és a szovjet volt természetesen.

Elsősorban a női nemről írnék, mert a nők serdülése látványosabb és gyorsabb, meg hát én mint férfi nyilván azt vettem észre jobban.

A kubai lányok voltak a szerves fejlődés mintapéldányai. Folyamatosan fejlődtek, s ezt sose nyomták el magukban, gyakorlatilag nincsenek e tekintetben kubai tabuk. A hagyományos latin-amerikai szokás szerint a lányok 15. születésnapjukon válnak nővé, a 15. születésnap hatalmas ünnep, nagyobb mint a ballagás, sőt a házasságnál is sokszor.

A kubai kommunista diktatúra sose próbált ebbe belevatkozni, a kubai kommunizmus sose akarta az embereket szexuálisan megnevelni, sőt a magánéletbe se szólt bele. A kubai kommunizmus szexuális “törvénykönyve” mindig ugyanazt vallotta, amit a kubai átlagember is vallott a témáról, ez kb. 5 pont:

• a férfinek szabad hűtlennek lennie, ez része férfiasságának,
• a nő szabadon válthat partnert (a válás nem számít erkölcsi bűnnek), de mindig köteles hűnek lenni mindenkori partneréhez,
• a homoszex perverzió, ráadásul antikommunista magatartás is**,
• a női erotika része a nőiességnek, nem bűnös dolog, míg nem sérti a hűségi parancsot,
• a szex nem titkolandó, nem szégyenteljes dolog.

A kubai lányok 15. születésnapjukra kiöltöztek, sokan erotikus képeket is készítettek magukról. Erotikus kép alatt itt abszolút szoft erotika értendő, lásd a lány teljesen meztelen, de az ágyékát és a melleit takarja sállal, más tárggyal. Amikor 18 éves koromban szerettem volna ilyen képeket készíteni bolgár barátnőmről, az sokáig ellenkezett, végül azzal győztem meg meg, hogy “ne viccelj, minden 15 éves kubai csajnak vannak ilyen képei”, de aztán vissza kellett adni neki a képeket még így is, s jelenleg csak azért vannak birtokomban, mert közben az illető barátnő a feleségem lett.

A lényeg: teljesen természetesnek számított, hogy egy normális lány 15. születésnapjától nemi életet él.

Ezt tessék összevetni a szovjet szexuális morállal. Mely szerint kb. minden rendes nő úgy köteles tenni, mintha apáca lenne. Továbbá a nős asszony köteles kb. zsákba öltözni, valahogy rosszabbul kinézni, mint ahogy a valóságban kinéz. Valamint 18 éves kor alatt minden lány kisgyerek, még csak gondolni se szabad arra, hogy ez ne így lenne. Ami pedig a szexet illeti, az házasemberek titkos belügye, s legfeljebb még abban az esetben nem bűnös dolog, ha már esküvőre készülő pár csinálja, persze teljes titkolózás mellett.

A szovjet iskolában tehát ütközött ez 2 teljesen eltérő rend. Az iskola vezetősége jellemzően azt a taktikát alkalmazta, hogy a szovjet lányokat megrótta szigorúan bármilyen kilengésért, míg mindenki más esetében szemet hunyt, ha nem volt túl drasztikus a magatartás. Iskolai egyenruha nem létezett a szovjet rendszerben, de – mai szóval – volt dresszkód, viszont minden dresszkód jellemzője, hogy a nőknek nagyobb szabadságot ad, a női öltözködés sajátosságai miatt. Az öltözködésbe tehát nem kötöttek bele, s a magatartást illetően meg csak a szovjeteket nézték szigorúan.

A szovjet lányok esetében a nemiség alakulása is egész más volt. Szerves, lassú, folyamatos fejlődés helyett forradalmi robbanás. Az egyik nap még szerény kislány, másnap fejlett nő. A sokáig tiltott nőiesség eredménye lett, hogy aztán egy nap teljes lett, hatalmas erővel, sokszor túlzó erővel jelent meg.

Megesett velem, hogy fel se ismertem egy-egy orosz lányt a változás után, annyira ellentétes volt kinézete, viselkedése a korábbihoz képest.

Ami a többi nemzetiséget – köztük a magyarokat – illeti – valahol a két véglet között helyezkedtek el.

Nekem személyes tapasztalatom egyébként csak ezzel volt. Sose volt ugyanis se kubai, se orosz barátnőm. Csak magyar és bolgár barátnőim voltak.

megjegyzések:

• * igen nem tévedés, románok nem voltak, a román állam tiltotta, hogy a román kiküldöttek gyerekei szovjet iskolába járjanak, ez része volt Ceaușescu Moszkvától függetlenkedő kurzusának
• ** ez ma már nem igaz, a kubai rezsim az utóbbi 20 évben drasztikusan változtatott homoszex ellenes politikáján