Béndek ámokfut

Nagyon mérges Béndekünk, azt mondja egyszer, hogy liberalizmus vagy szegénység, aztán folytatja azzal, hogy mérni akarja az államot.

A gond az, hogy egykor én is ebben hittem. Különösen második liberális korszakomban, durván 1999-2008 között, amolyan liberális-konzervatívként. Szóval emberileg mélyen megértem azokat, akik ilyen marhaságokat terjesztenek.

A leghamisabb állítás, hogy a liberalizmus jóléthez vezet, míg az “illiberalizmus” szegénységhez. Ez ok és okozat keverése.

De lássuk a szerző történelmi magyarázatát is, mely szerint a liberális társadalom nem úgy jött létre, hogy “a buta angolok és hollandok elhatározták — Soros hatodik ükapja manipulációjának áldozatul esve –, hogy tönkreteszik a jól bevált feudális-keresztény-patriarchális-szarvasvadászsemjénzsótis rendet“, hanem szervez módon.

Természetesen ez így igaz. Manapság járványhelyzetben sokan visszautalnak a nagy XIV. századi pestisjárványra, mely Európa nyugati felén pusztított a legnagyobb mértékben. S ez fontos adat a téma szempontjából, mert bizony a nyugati feudális rend szétbomlásának alapoka éppen a pestis.

Nem puszta egybeesés, hogy a liberalizmus két őshazája, Anglia és Hollandia egyben a pestisjárvány legnagyobb áldozatai is voltak. Angliában a lakosság átlag fele belehalt a járványba, míg Hollandiában ennél is több, s regionális szinten voltak ennél magasabb halálozási csúcsok is, Hollandia egyes részén 80 %-os halálozási arány is megesett. Ezzel szemben Kelet-Európában sokkal kisebb volt a halálozás, még olyan vidékek is voltak, ahová egyáltalán nem jutott el a fertőzés.

Röviden: nyugaton egyszerűen olyan emberhiány lépett fel, ami miatt nem lehetett tovább működtetni a feudális rendet. Megszülettek annak a társadalomnak az alapjai, ahol a társadalom tagjai jogilag egyenlőek, nem tartoznak egymásnak semmivel, s minden köztük lévő viszony csupán szabad személyközti szerződések alapján van meghatározva.

Aki ravasz és képes kihasználni a másikat, az hatalmas vagyonra képes szert tenni, s ellene semmi fegyvere annak, aki rosszul járt, hiszen nem kényszer eredménye a kialakult helyzet. Továbbá, a kapzsiság győz mindenek felett: a mai vesztes reménykedhet abban, egykor majd ő fog nyerni, s ennek nincs is semmilyen jogi akadálya. Az egyetlen akadály a rendszer teljes kibontakozása útjában a keresztény erkölcs maradt, de mindezt nemsokára megoldotta a protestantizmus, mely égi pecsétet nyomott a kizsákmányolásra, egymás kihasználására.

A liberalizmus persze hatékony, valóban segíti a gazdagodást, de kérdés: kinek a gazdagodását. Amit nem ért meg a szerző, hogy hiába hatékony valami, ha ez a hatékonyság nem érdeke mindenkinek. A hatékony kirablás pl. jó a rablónak, de nem jó a kiraboltnak, a kirabolt inkább egy kevésbé hatékony kirablásra szavaz ilyen esetben.

Magyarország 1990-2010 között minden erővel, halálpontosan követte a nyugati, liberális recepteket. Hogy lehet, hogy nem lett nyugat-európai életszínvonal mégse?

Amit a szerző és társai korrupciónak és lopásnak minősít, az éppenhogy egy kevésbé hatékony rablás, mert immár a nemzeti elit is részt kap a zsákmányból, nem megy minden a nyugati gazdákhoz. Ezért népszerűbb a 2010 utáni, mint az azt megelőző model, pedig a lakosság 99 %-a nem tartozik a nemzeti elithez.

A ballib narratíva szerint a Fidesz megveszi a kisemberek szavazatát, azzal, hogy valamennyit átad nekik a zsákmányból. Kérdés: ezzel mi is a gond? Nem így kell működnie egy társadalomnak?

A szerző legabszurdabb hazugsága hogy a liberalizmus békét hoz. Nos, a történelmi tények szerint sose voltak olyan véres háborúk, mint a liberalizmus korában.

A liberalizmust 20 éven át nyögő társadalom szembefordult a “rendezett szabadsággal” (liberalizmussal), hiszen látta, ez a szabadság az ő kizsákmányolásának, alávetésének szabadsága. Ki az az épeszű ember, aki erőszaktevője szabadsága mellé állna?

A kisember nem kér a liberalizmus jelentette hatékonyságból, s még kevésbé az abból eredő gazdagságból, hiszen ez másoknak hoz jólétet, éppen az ő terhére. Ilyen egyszerű ez, nem kellenek ehhez ballib összeesküvéselméletek.