Szex a filmben

A művészet, s különösen a tömegkultúra képes nagyon károsan hatni azzal, hogy téveszméket terjeszt. Lásd pl. a történelmi mítoszokat: az eredmény az, hogy az emberek jobban hisznek a mítosznak, mint a valóságnak.

Kedvenc példám erre a Föld lapossága. Átlag 10 Kolumbusz-filmből 9-ben benne van egy olyan jelenet, hogy a buta, gonosz spanyol katolikus főpapok nem engedték a tudós Kolumbuszt hajózni, mert az utazása csapás lett volna a katolicizmusra, mely szerint a Föld lapos. A valóságban semmi ilyesmi nem volt, sőt éppenhogy a főpapoknak volt igazuk, nem Kolumbusznak a nevezetes vitában, mely nem a Föld laposságáról szólt (akkor már 1500 éve konszenzus volt, hogy a Föld gömbölyű), hanem arról, milyen messze van India nyugat felé hajózva, s elérhető-e: a vitában Kolumbusz súlyosan tévedett, a valós távolság alig felét becsülve, míg az egyházi vezetők a tényleges adatot állították, kb. 15 ezer km-t tippelve, ami nem volt bejárható a korabeli hajókkal, egyszerűen félúton elfogyott volna a hajó vízkészlete. Kolumbusz tehát tévedett, csak mázlista volt, kiderült ugyanis, hogy félúton van egy még ismeretlen kontinens.

Kolumbusz szeptember 6-án indult el 3 hajóval a La Gomera szigetről (a Kanári-szk. egyik szigete), s terve szerint október 4. körül kellett volna megérkeznie Ázsia keleti partvidékéhez. Ekkor azonban még bőven nyílt tengeren volt. Kolumbusz ekkor úgy döntött, ad magának még 10 napot, s ha addig se ér el Ázsiába, visszafordulnak Spanyolországba. A történet vége közismert: október 12-én elérték a Bahama-szigeteket, melyekről Kolumbusz élete végéig hitte, hogy azok Japán környékén lévő szigetek.

De most a szexről. A szexuális illetően is hatalmas félrevezetés van a filmekben.

Ha az ember hisz a filmeknek, a férfiak nagy többsége él-hal a szilikonmelles, szőke nőkért, különösen, ha azok ápolónőnek öltöznek, magassarkú cipőt és harisnyát húznak fel, majd a férfit bilinccsel odaláncolják az ágyhoz, aztán pedig durván beszélnek vele.

Nemrég olvastam egy érdekes felmérést az emberi szexualitás különféle sajátosságairól, érdekes így a valósággal összevetni a filmbéli fantáziát.

Nos, a valóságban a “beöltözős” fétis aránya a kutatások szerint kb. 9 %, s ebben minden benne van, nem csak az ápolónősdi. A férfiak 91 %-a tehát egyáltalán nem igényel semmilyen beöltözést.

Ami a nő öltözékét illeti, természetesen vannak preferenciák. Az erotikus alsóneműt 12 % kedveli (ez is elég alacsony szám, a filmbéli sugalmazásokhoz képest), míg a különféle, test alsó részét fedő ruhát kedvelők aránya egyenesen 30 % (ebbe mindent belszámítva: miniszoknya, harisnya, nadrág, stb.), s ugyanennyi a cipő (elsősorban magassarkú) kedvelése is. Szóval az említett ápolónős-bilincselős jelenetből egyedül a magassarkú cipő fedi a valóságot.

Tehát a valóságban a szilikonmelles ápolónő helyett egy normál testalkatú, magassarkú cipős, harisnyás, miniszoknyás nő többszörösen népszerűbb. Mégis a filmek nem ezt mondják, s mára oda hatottak, hogy sok nő komolyan elhitte, minden férfi a szilikonost akarja. Már olyat is láttam, hogy férfi nem meri bevallani, szerinte ronda a szilikonmell, attól félve, hogy ha ezt kimondja, homokosnak fogják hinni.

Ha személyeskedni akarok, nekem az ápolónőről sose szex jut eszembe, hanem az, hogy mindjárt injekciót kapok, vagy kihúzzák a fogamat. S sose szerettem a magassarkút, mert torzítja a lábat. Ugyanezért a szilikont is utálom, nemcsak mellben, hanem ajaktömésben is. Az egyetlen ami igaz rám, hogy imádom a testre simuló nadrágos (legyen akár nadrág, akár leggings) nőket.

Visszatérve a nem-személyes elemre, a kár elsősorban a fiatalok között van, hiszen – tapasztalat hiján – kötelesnek érzik átvenni a filmbéli fantáziaképest. Én most a férfi ízlésekről írtam, de ugyanis megvan fordítva is. Sok kamasz fiú depressziós lesz attól, hogy nem felel meg a filmbéli sportos, izmos, kemény srác képének, pedig itt ugyanez van: a nők zöme nem ezt a típust kedveli.