A szorbok a legnyugatibb és legkisebb szláv nép. Maradványai az egykor egész Kelet-Németországot lakó szláv törzseknek, akiket aztán a germán törzsek keletebbre szorítottak, ill. asszimiláltak.
Jelenleg kb. 60 ezer szorb él mind a mai napig eredeti szülőhelyén, Németország szászországi tartományának keleti részén. Önálló identitásuk mind a mai napig megmaradt, viszont ma már a szorbok kivétel nélkül kettős szorb-német anyanyelvűek, s egyre nagyobb mértékben a német nyelvtudásuk az erősebb.
A helyzetet nehezíti, hogy két szorb nyelv van, felsőszorb és alsószerb, mely két rokon, de egymástól különböző szláv nyelv, alapszinten persze kölcsön9sen érthetőek, de mégse annyira, hogy ezt 2 nyelvjárásnak lehetne mondani. A felsőszorb a cseh nyelvhez áll közelebb, az alsószorb a lengyelhez.
A hívő szorbok többsége katolikus, egy kisebb rész luteránus.
Modern történelmük szerencsésen alakult: meglepőnek mondható módon sem a náci, sem a kommunista uralom nem üldözte őket, sőt kifejezett támogatást kaptak mindkét egyébként elnyomó rezsimtől. Míg a nácik szláv nyelvű “ősi germán” törzsként tekintettek rájuk, addig a keletnémet kormányzat pedig mint a “nagy orosz nép” kicsi, helyi szláv rokonaira. A támogatás ellenére a szorbok életképessége kérdéses, egyszerűen túl kevesen vannak ahhoz, hogy ellen tudjanak állni a német környezethez való természetes asszimilációnak.
Érdekesség, hogy Szászország német szövetségi állam miniszterelnöke és a német felsőház elnöke egy időben Stanisław Tilich (németül: Stanislaw Tilich) szorb nemzetiségű politikus volt.